Semigotha. Weimarer historisch-genealoges Taschenbuch des gesamten Adels jehudäischen Ursprunges. I. Jahrgang. Weimar, 1912. Kyfi…
Semigotha. Weimarer historisch-genealoges Taschenbuch des gesamten Adels jehudäischen Ursprunges. I. Jahrgang. Weimar, 1912. Kyfihäuser-Verlag. LXII, 607. l.
Az ujabb időben megjelent genealogiai müvek közül egynek megjelenését sem kisérte oly nagy érdeklődés – különösen laikusok részéről, – mint a Semigotha sárgakötésü s a hatágu zsidócsillaggal diszitett első évfolyamáét. A szerkesztők, – mint 62 lapra terjedő bevezetésükben bőven kifejtik, a faji elmélet álláspontjára helyezkedve, – adatokkal kivánnak szolgálni az árja-germán és zsidó faj közt politikai és gazdasági téren leplezve folyó küzdelemnek, a germán fajt teljes elnyomatással fenyegető kialakulásához. A faji elmélet alapján állva természetesen az egész, internationalis zsidósággal foglalkoznak s a genealogiai adatok óriási tömegével illusztrálják a zsidó és zsidóeredetü családok térhóditását az európai államok főnemessége és nemessége körében.
Nem feladatunk e folyóirat hasábjain a szerkesztők politikai felfogását birálat tárgyává tenni s a Semigotha harczi riadójára «Hie Deutscher – hie Hebräer» jelszóval meginduló küzdelemben pro vagy contra érvekkel résztvenni, csakis magyar családtörténeti adatainak megbizhatósága szempontjából óhajtunk nehány megjegyzést füzni a nagytekintélyü Gothai Almanach külső köntösét a megtévesztésig utánzó zsebkönyv tartalmához.
Már a zsebkönyv megjelenése előtt kiadott, előfizetésre felhivó reklámlapokon feltünt mindenkinek nehány, igen jó hangzásu ősi magyar család neve s érdeklődéssel vártuk ezek zsidóeredetének bizonyitékait. A Semigotha e várakozásnak nagyon csekély mértékben felelt meg. Ki kell itt közbevetőleg emelnünk, hogy – mint a czimlapon és a szövegben többhelyt hangsulyozzák – csupán a férfiágon zsidószármazásu családokat sorolják fel. Megkövetelhetjük tehát, hogy zsebkönyvben szereplő nemesi családok fiági zsidó 139származását kétségen felül álló bizonyitékok támogassák. Ez annál inkább kötelességük lett volna a szerkesztőknek, mert – felfogásuk szerint – a zsidószármazás éppen nem tekinthető dicsőségnek, sőt bizonyos atavisztikus rossz hajlamokat és a nemzsidókkal szemben ellenséges, sőt pusztitó, destruktiv törekvéseket tesz a családokban örökletessé.
Mielőtt a részletekre térnénk, már a sémi faj felfogásában bizonyos zavart és ellentmondásokat veszünk észre. Ennek oka abban rejlik, hogy a szerkesztők nem ismervén Németországon kivül semmit és senkit, habár az internationalis zsidósággal foglalkoznak, azt nem az öszes népekkel, csak a német fajjal állitják ellentétbe. Szerintük abból, hogy a hetrogen, hethita-mongol, semita, árja és néger elemekből kialakult (XXIII. l.) zsidóság előtt Kánaánban lakó, turáni hethiták leigázva elzsidósodtak, semitákká lettek (252. l.), az következik, hogy a turáni (vagyis finn-ugor, magyar és török) népek is semiták (90. és 252. l.). Az uj és valóban korszakalkotó fajelméletet alkalmazva: a szláv poroszok elnémetesedtek, tehát az oroszok, lengyelek és szerbek a német fajhoz tartoznak; a magyarországi németek egy része elmagyarosodott, tehát a bajorok és szászok is magyarok! Nevezetes állitásuk (90. lap), hogy a török és magyar oly közeli rokonok, hogy egymás nyelvét megértik (?!)
A zsebkönyv négy részben sorolja fel a herczegi, grófi, bárói és nemesi családokat. A két utóbbiban felsorolja Magyarország zsidó nemeseit és báróit, de korántsem teljes számban. Hogy csak nehányat emlitsek, kimaradtak ahliniki Neuberger, bicskei Rosenfeld, ruszti Ruszt, hámori Biró s más családok. Adatai megbizhatatlanok. A Freystädtler-család egy tagja Jenő és Eugén néven testvérpárként szerepel (335. lap); Szterényi Józsefet báróvá teszi (227. l.); megyeri Krausz Lolát, kit Lajos leányának mond, holott Izidoré, eljegyezteti – egy hamis ujsághir alapján – Thurn-Taxis herczeggel (418. l.); báró Orosdy eredeti nevét (Back) nem ismeri (190. l.), nem tudja, hogy báró Herzog Péternek a fia Móricz, kit külön emlit (144. l.). A családfák általában nagyon hiányosak. (V. ö. pl. a báró Hatvany-családot 138. l.).
Nagyobb és az egész munka értékét minimálisra redukáló hiba, hogy egész sereg fiágon kétségtelenül ősi, magyar családot sorol fel mint zsidószármazásut. A Semigotha Budapestet 300,000 zsidó lakósával elsőrangu zsidósitó központnak tartja (191. l.), többhelyt kiemeli a zsidók veszedelmes előnyomulását, birtokvásárlásait Magyarországon (135., 138. l.), a tömeges nemesitéseket és a névmagyarositást (250. l.). Érthetetlennek és Magyarországról alkotott véleményükkel ellentmondónak vélték a szerkesztők, hogy mindennek ellenére a «semita» magyarok országában, a hol a zsidóknak «Eldoradója» (26. l.) van, a herczegi és grófi családok közt zsidóeredetü nincsen.
Ha nincsen zsidó gróf, gyártunk nehányat. Ez lehetett a szerkesztők mottoja, mikor – bizonyára immel-ámmal – a magyar történelem lapjainak forgatásához kezdtek. Szerencséjük volt, mindjárt az első lapokon találkoztak a kazárokkal.
Az ural-altáji népcsaládhoz tartozó kazárok a IX–X. században náluk járt arab-perzsa utazók szerint a IX. század elején a római birodalomból és mohammedán országokból kiüzött zsidókat befogadták s egy részük ezek tanitására a zsidó vallást vette fel.* Nagyobb részük természetimádó maradt,* ezek nagyrésze a IX. sz. közepe táján (Dimiski sz. 868-ban) mohammedánná lett.* A IX. század második felében és a X. elején négy vallás hivei, legtöbben vannak a mohammedánok (magában a fővárosban cca 10,000-en) és keresztények, kevesebb pogány és a legkevesebb zsidó.* A főkirály és az előkelők, össze-vissza 4000 ember körül, zsidók* (s nem 40.000 mint a Semigotha irja, Ibn Haukal téves másolása alapján). A tulnyomó rész moszlem s ezek a katonák.* A mohammedán hitre térés idején, – mint ez később, 922 körül is megtörtént,* – a lakosság egy része fellázadt az uralkodó párt (tehát a zsidók) ellen s legyőzetve a magyarokhoz csatlakozott, mint a kabarok törzse.* A pártviszály okai közt a vallási viszály is nagy szerepet játszhatott s a magyarokhoz csatlakozott töredék kétségkívül mohammedán volt. Konstantinus császár szerint bátor harczosok voltak,* a mi csak a mohammedán, katona kazárokra illik. Magyar területen zsidó beolvadásnak semmi emléke nem maradt fenn, annál több reminescenciája a mohammedán elemeknek (izmaelita, kaliz, böszörmény-muzulmán, Mén Marót kazár király többnejüsége etc.). A magyarhoz csatlakozott kazár-kabar törzs semmiesetre 140sem tekinthető semitának, de maga a kazár nép sem e korban. A zsidók tömegesebb bevándorlása Kazárországba 943 körül kezdődött, a kelet-római császárság zsidó üldözései idején.* Ezeknek beolvadása óta zsidósodtak el a kazárok, előbb még a zsidófőkirály nemzetségében is akadtak mohammedán vallásuak.*
V. ö. Maszudi és Dimiski (ez Ibn-el Athkir után irt) müveit. A Magyar Honfoglalás Kútfői. 254–5, 246. l.
A többinek vallása a turkokéhoz (magyar, bessenyő, kún értetnek alatta) hasonlit, kik tüzimádók. Gardézi és Ibn Rosteh. U. ott 153–5., 169., 173. l.
M. H. K. 246.
Ibn Fadhlan és Isztakhri. U. o. 214. és 224. l.
Ibn Fadhlan, Isztakhri, Ibn Haukal, Maszudi. M. H. K. 214., 224., 254–5. l. Hasonlóképen Ibn Rosteh és Gardezi. U. o. 153–5. l.
Maszudi szerint a moszlem az uralkodó elem, ők a testőrök (256. l.) Dimiski sz. két osztály van: a mohammedán katonai s a polgári zsidó. (245. l.)
Ibn Fadhlan. U. o. 219. l.
Konstantinus. U. o. 124. l.
M. H. K. 124. l.
V. ö. Maszudi-t, ki ez esemény kortársa volt. M. H. K. 255. l.
Isztakhri. U. o. 238–9. l.
A Semigotha szerint a legnagyobb botlást az követi el, a ki a zsidó kérdést vallási kérdésként fogja fel, mikor az tisztán faji kérdés. Jegyezzük ezt jól meg, mert másutt ugyanez a Semigotha nem habozik kijelenteni, hogy a VIII–IX. sz. fordulóján részben zsidó vallásra tért, de ural-altáji («skytisch-turanisches Volk» 90. l.) kazár népnek a magyarokhoz csatlakozott töredéke, mely minden valószinüség szerint éppen a zsidóhit ellenzőiből került ki, nemcsak semita, mert ezekkel a könyv nem foglalkozik, hanem tiszta fajzsidó volt, alig pár évtizeddel a kagán zsidóhitre térése után, mikor még fizikailag sem lehetett idejük a sémi zsidósággal való keveredésre!
A szerkesztők ez állitással nagy rést ütöttek a faj elméleten, melyre felesküdtek, de találtak ősöket zsidószármazásu magyar grófoknak és herczegeknek. Mert világos ezek után, – a Semigotha szerint, – hogy a turáni kazárok törzséből származó, magyar főnemesek Aaron törzsbeli fajzsidók (!?). A tudományos bizonyitásnak ez a módja ugyan nem bizonyitás, nem is tudományos, de mindenesetre jövedelmező. A tiszta haszon két herczegi (feltételesen az Eszterházy, 12. l. és bizonyosan a Koháry, 17. l.), három grófi (Kún, 66. l.; Sándor, 76. lap; Zichy, 89. lap), egy bárói (Salamon 207. lap); s több nemesi) Balázs, Balasa, 263. lap; Cházár, 296. lap; Salamon, 503. lap) család. Bizonyitása mindennek a Zichy-családnál található, bár itt megjegyzi, hogy «ez ősi család tagjait nem óhajtja zsidónak bélyegezni», s «fajilag ma már nem tartoznak a zsidókhoz». Mindez azonban nem gátolja, hogy a zsidóeredetet ne vitassa. «A kabarok (kazárok) cca 150 évig a mai Magyarországban is zsidók maradtak s Kassa környékén telepedtek le,* hol ma is igen sok zsidó tipus található» (90. lap). A szerkesztők kétségkivül sok ily arczot láttak Kassa környékén; igy jártak mások is, de azok tudták, hogy nem kazár-kabarokat, hanem lengyelzsidókat néznek. Érdekes állitás az is, hogy a (mellesleg csak a XIII. században kialakuló) magyar városok lakóiba már e kazárok zsidóvért oltottak. Mit szól ehhez az északmagyarországi városok tiszta német eredetü polgársága? A fejtegetésekből az is kitünik, hogy a magyarság ma két elemből áll, a nyugatról bevándoroltakkal összeházasodott és elgermanosodott magyarokból s a fi- vagy nőágon kazáreredetü «judeo-magyar»-okból. Szlávokról persze nincs szó! Legérdekesebb, hogy mindezekben többször hivatkozik Nagy Ivánra, de nála a legszorgosabb kutatás mellett sem találtunk a Zichy-család kazár származására vonatkozó adatot, sőt éppen a Zichyeknél emeli ki (XII. 368. l.), hogy családaink XII. század előtti leszármazásának bizonyitására «hagyományoknak igényelt, legtöbbször ujabb keletü regék hivatnak tanuságul.» A Zichy-család legrégibb ismert őse Zajk Gál, ki 1260–70 körül élt s utódaival együtt dunántuli birtokos nemes volt. Nemzetségi hovátartozásuk nincs megállapitva»* s kazár eredetükről Nagy Iván semmit sem tud (XII. 368–395. és 479–87. lap). Szemenszedett valótlanság az is, mit a 17. lapon a Koháryakról ir: «nach dem bedeutendesten ungar. Genealogen Nagy Iván stammten die steinreichen, erst 1815 gefürsteten und 1826 † Koháry in Ungarn von karzarischer Juden.» Nagy Iván egyetlen szóval sem emliti a Koháryak zsidó vagy csak kazár származását! (VI. 288–294. l.). Ellenkezőleg az tünik ki belőle, hogy a Koháryak első ismert ősei: a XV. századi (1470) György s a XVI. század végén Hont vm-ben feltünő Imre (1560), kitől a családfa megszakadás nélkül levezethető. A Koháryak zsidó (?) származásából különben messzemenő konzekvenciákat von le könyvünk. Ezzel magyarázza meg Koburg-Koháry Ferdinánd bolgár király és – a szintén zsidó eredetünek állitott – Miklós montenegrói király «titkos vonzalmát». 826. l.). Ha nem csalódunk, ma már a bolgár-montenegrói törökellenes szövetséget is erre vezetné vissza. A gróf Kún-család székely s nem kazár eredetü volt (Nagy Iván: VI. 511. l.). A szlavniczai és bajnai Sándor grófok első ismert őse kaszai Bechich a XV. században, kazár eredetről sehol semmi (X. 31. l.). Az alapi Salamonokról hasonlóképen csak az tünik ki, hogy árpádkori fejérmegyei ősi család (X. 13). Egyszóval Nagy Iván, kire a Semigotha mint egyetlen bizonyitékra hivatkozik, mina e családok kazár eredetéről sehol egy szót sem szól. Nemcsak a kazár-kabarok nem voltak zsidók, hanem még a tőlük származtatott családok kazár-kabar eredetére sincs semmi bizonyitékunk. Tudományos vitának ily sulyos történethamisitás esetében – ugy hiszem – nincs helye.
Notabene a Zichy ősrégi dunántuli család.
V. ö. Karácsonyi. Magyar Nemzetségek. I–III.
Nagy szerepe jut könyvünkben az etymologiának a zsidó származás bizonyitásánál. Az emlitett családok zsidó voltát – az egyetlen hivatkozott forrás, Nagy Iván műve, hazugul lévén idézve – csupán etymologiai 141érvekkel bizonyitja. A Koháry és Kún nevek hasonlitanak a Kohen, Kohn névhez (!); Sándor = Alexander a. m. Aaron;* Balázs és Balassa kétségkivül Baal istentől nyerték nevüket (!!); Cházár (vagyis császár) a. m. chazar, vagyis kazár (?); Eszterházy=Eszter-ház, Eszter pedig éppugy mint Salamon bibliai név. Bibliai nevük alapján zsidók az összes Aaron, Ábrahám, Dániel, Dávid, Salamon stb. családok, bár elöbb kiemeli, hogy ősgermán családok is viselnek bibliai neveket (LVIII. l.). A 77. lapon azt állitja, hogy a vezetéknévül keresztnevet viselő családok nevéből zsidó származásuk gyanitható. Az Ábrahám, Abrahamovitz, stb. családoknál kiemeli, hogy habár nagyrészt örmények, eredetükre nézve mégis zsidók. Különben is az örmények semiták (?) (akár a magyarok, finnek, törökök) s a zsidók legközelebbi fajrokonai (??). Ez alapon kerül be az ábrahámfalvi Ábrahám család, hová önkényesen, bár csak feltételesen, beosztja a danckai Pattantyus-Ábrahám család egyik tagját is. (252. l.) Még érdekesebb a Thury-család zsidó eredetének bizonyitása, nevüknek a héber «Thau» és «Tykiel»-hez való hasonlóságával. Néhai való, jó Horváth István jut eszünkbe, kinek etymologiai (Ádám–ád ám; Kain–kaján) bizony sokkal talpraesetebbek voltak.
E szerint tán makedoniai Nagy Sándor is Semita volt?
A Crouy-Chanel grófokról szóló értesitése ellentmondó állitásokkal teli. Azt állitja, hogy a család Gerothwohl nevü frankfurti zsidótól származik, ki 1860 körül keresztelkedett ki. Adatai ezzel szemben, ha hitelesek, csak azt bizonyitanák, hogy Crouy-Chanel Henrik gróf nővérét elvette egy Gerothwohl nevü zsidó, ki jogtalanul használta a Crouy nevet is. A mit a franczia származásu Henrik grófi czimének jogtalanságáról, családja eredetéről mond, zavaros és minden komoly, bizonyitó adat hijján van. Csak arra alkalmas, hogy nagyobbá tegye a Crouy-család származása körül a szakirodalomban még mindig uralkodó zavart. Jellemző a Chanel család és a jeruzáslemi Chananel torony nevének azonositása (51–54. l.).
A szász Elischer család nevét Elizár-ral azonositja (312. l.), a Benyovszky grófokét a Benjamin törzs nevével (42. l.). A váradjai Baich-család zsidó eredetét igazolja az, hogy van egy marosváradjai Glück-család is (99.k, 263., 348. l.) !! a tájai Pfeiffer-családét (479. l.), hogy vannak hasonlónevü zsidó családok; az ősi szepesi, szász Flittner-családét, hogy egyik tagja most kapott nemességet s véletlenül kereskedelmi és iparkamarai elnök volt (323. l.). A lap alján érdeklődik (324. és 407. l.), – s ezt egy tényleg zsidószármazásu Földváryval kapcsolatban teszi – vajjon a bernáthfalvi Földváryak és a honfoglaló Kállayak nem zsidók-e? Előbbinél megjegyzi, hogy nemességüket 1835-ben kapták, holott már a XV. században (1490) mint nemes urak szerepelnek s mindketten az ősi és kétségtelen nemesek között is előkelő szerepet játszanak.
Last but not least eljutottunk a gróf Khuen-család zsidó eredetének bizonyitásához. A Khuenokat a Smigotha teljesen elgermánosodottnak tartja, de komoly hangon leirja, hogy egyenes ősük Nagy Konstantin császár zsidó orvosa, Machdochai volt, ki 37-ben Kr. u. keresztelkedett ki s Mátyás néven Déltirol prćfectusává lett. «Von diesem Machdochai stammen urkundlich die heutigen Gräfen Khuen ab» (65. l.). E szerint okleveles (??) adatok bizonyitják, hogy a Khuen-család a legrégibb német nemesi familia. Végtelenül sajnáljuk, hogy az ezt bizonyitó okleveleket nem közölték, mert igy kénytelenek vagyunk ily valódi, egykoru oklevelek létezésében kételkedni. Önkénytelenül is eszünkbe ötlenek II. Ferdinánd és I. Lipót oklevelei, melyekkel valamikor, a XVII. század végén az Eszterházy-családnak Nimródtól, Attilától és Noetól való egyenes leszármazását igyekeztek bizonyitani szerkesztőinkkel hasonló tudományos szinvonalon álló magyar irók (Trophćum domus Estorasinć. Pars III. Viennć Austrić, 1700.) Nem szép, hogy germán elfogultsággal ez igazán bibliai családfáról nem emlékeztek meg szerkesztőink.
Sajnálattal látjuk a téves adatok tömegének ily könnyelmü piaczra dobását s a laikus közönségnek – bátran állithatjuk, rosszhiszemü – megtévesztését. A Semigotha első évfolyama hasznavehetetlen és megbizhatatlan munka, mely legősibb magyar családaink egynémelyikéről szemenszedett valótlanságokat tartalmaz. Igazat kell adnunk a szerkesztők önbeismerő nyilatkozatának (LIX. lap), hogy művük csak 149-dik évfolyamában fogja teljességben és pontosságban utolérni Justus Perthes Gothai Almanachját.
HÓMAN BÁLINT.
