Bilkei Gorzó Bertalan: Szatmárvármegye nemes családjaihoz pótkötet. Nagy-Károly, 1912. 77. l.
Bilkei Gorzó Bertalan: Szatmárvármegye nemes családjaihoz pótkötet. Nagy-Károly, 1912. 77. l.
A szerző 1910-ben megjelent gyakorlati czélu adatgyüjteményéhez pótlékkép összeállitja Szatmárvármegye levéltárában a megye nemességére felkutatott ujabb adatait, megtoldván a kővárvidéki nemesek és puskások 1669. évi összeirásával és az 1754/55-iki nemesi összeirás névsorával. Végül Szatmárvármegye levéltárában feltalálható czimeres pecsétek jegyzékét közli.
Az első számu pótlékban betürendben sorolja fel azon szatmármegyei nemesek neveit, kiknek nemesi eredetére a megye levéltárában ujabb adatokra bukkant, a rájuk vonatkozó iratok levéltári jelzetével együtt. 142A számos másolatban fennmaradt czimereslevélen kivül a közgyülési jegyzőkönyvek és az 1762–64-ben tartott nemesi investigatio aktái képezik szerzőnk legföbb forrásait, továbbá a vármegyei nemesek számára különböző alkalmakkor kiadott nemesi bizonyitványok. Az összeállitás meglehetős gondatlan. Számos név mellett semmi forrásjelzést sem találunk, mi a füzet gyakorlati alkalmazhatóságát legkevésbbé sem emeli. Némely czimereslevél-másolat felemlitése mellett nem találjuk az azt kiadó uralkodó nevét s a kiadás keltét. Sok esetben sorszám nélkül emliti a kiadó uralkodót: Ferdinándot, Mátyást, Lipótot vagy Rákóczi Györgyöt s ugyanezen esetekben gyakran a kiadás évét sem téve ki, teljes tájékozatlanságban hagyja az olvasót a czimereslevél koráról.
Tudományos szempontból legértékesebb része művének azon registrum szószerinti leközlése, melyet 1669 febr. 1-én Gyulafehérvárott három példányban állitott ki Apaffi Mihály fejedelem, s tartalmazza az 1668 márcz. 9-én Somkutpatakára egybehivott kővárvidéki nemesség, nemes oláh papok, kővárvidéki puskások és szabadosok községenkinti összeirását. A Teleki Mihály kővári főkapitány, Szent Iványi Sámuel fiscalis cirector és Lukáts István (kolozsvári káptalani) kolozsmonostori konventi kiküldöttből álló investigáló bizottság előt megjelentek oklevelekkel bizonyitották kiváltságos eredetüket s helyzetüket, mit a fejedelmi privilegialis levélbe foglalt registrum továbbra is biztositott a megjelentek és összes utódaik számára.
Művének harmadik részét az 1754/55. évi szatmármegyei nemesi összeirást dr. Illésy János: Az 1754/55. évi országos nemesi összeirás 1902. cz. munkájában a 98–104. lapokon szóról-szóra megtaláljuk, ujból való leközlése tehát felesleges. A pecsétek betürendes jegyzéke kis részben XVIII., legnagyobbrészt XIX-ik századi iratokra hivatkozik.
JAKCH.
