I.
I.
Árpád fejedelemmé választásával a nyolcz magyar törzs közt állandóbb szövetség jött létre, melynek legfőbb vezetése az örökös uralkodó kezében összpontosult. Árpád törzse vezető törzszsé lett, a magyarság egységes nemzetté 91alakult, a nélkül azonban, hogy a régi nemzetségi felosztás helyébe más tagoltság lépett volna. A nemzet tagjai az addigi származási elkülönözöttségben maradtak. A törzsek vajdáik vezetése alatt vándorolva, kóborolva folytatták nomád életmódjukat, csak a közös hadivállalatokat intézte az örökös fejedelemmé emelt Árpád.
Bölcs Leó leirása szerint a csata napjáig ágak és nemek szerint szétoszolva tanyáztak.* A törzsszervezetben élő pásztor-népek életmódját figyelembe véve, a letelepülést csak úgy képzelhetjük el, hogy minden törzs egy-egy – a nomád életmód mellett könnyen előforduló öszszetüzések elkerülése végett – egymásétól jókora távolságban levő nagyobb területet szállt meg.* A nemzetségek e területen belül ismét külön-külön ütöttek tanyát. Konstantinus szerint a bessenyők «nyolc kerülete negyven részre oszlik és apróbb fejedelmeik is vannak» id. h. 117. 1. Ezek alatt a nemzetségek, illetve nemzetségfők értendők. Kapcsolatukat a törzsfő nemzetségének központi elhelyezkedése fejezte ki; a mint a törzsek közt is központi helyzetet foglalt el a vezető, fejedelmi törzs. Ha már most a magyarság megtelepedéséről akarunk képet alkotni, külön-külön kell azt a nyolcz nagyobb földterületet megjelölnünk, a hol az egyes törzsek megszálltak.
Magyar Honfoglalás Kutfői. Bpest, 1900. 35–36. l.
V. ö. Pauler. A m. nemz. tört. Szent Istvánig. 160. l. Marczali. A magyar nemzet története. I. 130. l. Jellemző a törzsszervezeti népek ilyen településére Konstantinus császár leirása a bessenyőkről, melyből kitünik, hogy a nyolcz bessenyő törzsnek ugyanannyi kerület, vidék felel meg, vagyis a nyolcz törzs külön-külön foglalt el egy-egy nagyobb területet. jA négy nyugati törzs közül, melyek a Donon innen laktak Bulgáriával a Giazé vezérlete alatt álló Khopon törzs, Magyarországgal az Alsó-Gyla. (A magyar forditás helytelenül Felső-Gylát mond alsó helyett. V. ö. Pecz Vilmos ismertetését, Századok 1903. 162. l.) Oroszországgal a Kharoboé törzs, Jabdi vezér Értém törzse pedig a drevliánokkal s más szlávokkal volt szomszédságban. M. Honf. Kutfői 116–117. l. Ugyanez tünik ki a magyarokról irt fejezetből, mely szerint a már mai hazánkban lakó magyarok «nyolcz törzse nem engedelmeskedik saját fejedelmeinek (t. i. a következő mondatban felsorolt Árpád-nembeli nagyfejedelemnek, a gylasznak és karkhásznak), hanem szövetségük van háborura és a mely részt megtámadják, azt teljes tanácscsal és törekvéssel megsegitik». Ez csak úgy érthető meg, ha a nyolcz törzs külön-külön lakott. M. Honf. Kutfői 127. l.
Régibb és ujabb történetiróink megegyeznek abban, hogy a magyarság, mint állattenyésztő, pásztor nép, a rónákat és dombos vidéket szállta meg; a folyók nedvdus, legelőkben bővelkedő, szinte mocsaras vidékét kereste fel lakóhelyül.* Kevésbbé vették azonban tekintetbe a magyar törzsek elhelyezkedésének egy másik érdekes sajátságát. Szokása tudósainknak a magyar törzseket a folyamok, mint természetes határok közé szoritott területeken lakókat feltüntetni. Ez határozottan téves felfogás. Minden rendelkezésünkre álló adatból az következik, hogy folyó a magyar törzsek közt soha határt nem képezett, természetes határokul csupán erdőségek és hegyek tekinthetők, sőt bizonyos az is, hogy a törzsek előszeretettel telepedtek nagyobb folyóknak mindkét partjára, különösen szigetközök vidékére. Magyarázatát ennek egyik ősfoglalkozásuk, a halászat fontossága adja meg.* A folyó két partjára telepedett törzs biztositotta magának ez által egyik főfoglalkozásához az alkalmas területet. Hogy ez csakugyan igy volt, azt a nagyobb honfoglaló nemzetségek birtoklási viszonyai bizonyitják s erre látszik mutatni egyes vármegyék fekvése is.* A vármegyéknek két 92partra való kiterjedéséből azt következtethetjük, hogy Szent István a közigazgatási egységek alakitásánál tekintettel volt a régebbi nemzetségi szállások területi kialakulására.*
V. ö. Gardezi leirását Lebediáról. Magyar Honf. Kutfői 168 s köv. l.
V. ö. Herman Ottó. A magyar halászat könyve. Bp. 1887. 66. l. és a keleti irók adatait: Magyar Honfoglalás Kutfői. 169. s köv.
Így az Árpád-nemzetség szállásbirtokai a Duna két partján huzódó Sárvizek közt terültek el s ugyanitt kétparti helyzetet foglalt el Fejér vármegye, melynek solti része csak a XV. század végén kezdett különválni. (Karácsonyi. Árpád birtokai. Árpád és az Árpádok. 1908. 141–144. l. – Csánki D. Magyarország történeti földrajza. III. 297–8. l. – Dedek Cr. Pest-Pilis-Solt vármegye története. (P. P. S. monografiája. I.) 205, 224–230. l. – Károly J. Fejér vármegye története. Sz.-Fejérvár, 1896. I. 225. l.) Az Abák birtokai Ujvármegyében, s maga a megye is a Tisza két partján feküdtek. – (Karácsonyi. M. nemzets. l. 43–46. l. – Csánki. I. 50. l. – Nagy Béni. Hevesmegye történet. 456. l.) – A Csanád-nemzetség birtokai, melynek törzsét Ajtony javai alkották és Maros vármegye (Csanád) a Maros jobb- és balpartján terültek el. (Ortvay. Az Ajtony- és Csanád-nemzetségek birtokviszonyai. Századok. 1891. 371–2. – Borovszky S. Csanád vm. története. I. 1896. 36–48. l. – Karácsonyi. I. 365–70. l. – Csánki. I. 688. l.) Megmagyarázhatjuk így a magyar és horvát történetirók által annyiszor vitatott kérdést, a drávaparti magyar megyéknek a jobbpartra való átterjedését is. – V. ö. Hóman. A zágrábi püspökség alapitási éve. Turul. 1910. 112. l. Herman Ottónak is feltünt, hogy «a hol a nemzetiségi és nyelvhatárok képződnek, a halászó helyeket a magyarság tartja megszállva; így a Dráva torkolatánál»; továbbá: «a halászat a Drávánál találta határát», vagyis a Dráva halászatát a magyarok élvezték, a mi csak úgy lehetséges, ha annak mindkét partja biztositva volt. A magyar halászat könyve. I. 67. l. – A halászat fontosságát őseinknél már a Lebediában járt arab irók is kiemelik, mondván, hogy «a magyarok tartományából folyik a Dsaihun (Don?) folyó a tengerbe és ők e folyam ármentében laknak. Télen, a ki távolabb lakik, közelébe huzódik s halászattal foglalkozva tölti ott a telet. Magy. Honf. Kutfői. 168. l. A folyamok határvonalul szolgálása ellen bizonyit a magyaroknak etelközi lakhelye is és mindennél világosabban az, hogy a római hóditást, tatár hordákat egyaránt feltartóztató s mindenkor természetes határul kinálkozó Dunavonal, sem a honfoglaláskor akadályt, sem a nemzetségi birtokok elhelyezkedésében és a vármegyék kialakulásánál határt nem képezett. Felemlitendő, hogy Maszudi a burtasz népről emliti, hogy a róla nevezett folyó két partján lakik. U. o. 260. l.
Pauler is kapcsolatot lát Somogy és Ujvár megyék és a nemzetségi birtokok területi kialakulásában. (A magyar nemzet tört. az Árpádh. kir. korában. I*. 389. l.) A kétparti vármegyék sajátságos területi kialakulása csakis a nagy, honfoglaló nemzetségek birtokviszonyaiban lelheti magyarázatát. V. ö. Károly id. m. I. 225. l.
A Krónika és Anonymus két különböző névsorát adják a honfoglaló vezéreknek. A régebbi szerkesztésü Krónika vezérei közül csupán Árpád igazolható történelmileg. Lél és Bulcsu (Vérbulcsu) történeti személyek, de két emberöltővel később, Árpád unokájával egyidőben éltek. Szabolcs és Ursur neveit egykoru források nem emlitik; Kund és Gyula kétségkivül a régi fővezéri (Kendeh, Kunduh) és főbirói (gylasz, dsila) méltóság megszemélyesitett képviselői.*
V. ö. Sebestyén Gyula. A magyar honfoglalás mondái. Bpest, 1904. I. 45–46. l. és Árpád és az Árpádok cz. műben 182. l. Marczali H. Magyarország a királyság megalapitásáig. I. Bpest, 1895. 47. l.
Anonymus észrevette a kronologikus tévedéseket s a Krónika hőseinek többnyire apját szerepelteti.* A névtelen jegyző e névsorkorrigálással még nagyobb hibába esett. Kihagyta Bulcsut, a kiről bizonyosan tudjuk, hogy törzsfőnök volt. Konstantinus császár személyesen ismerte a nemzet egyik főbiráját, Bulcsu karchaszt, Anonymus mégis az egyszerü vitézek közt emliti őt és apját, Bogátot. Ursur, illetve apja, Ousád (Acsád ?) szerepel nála is, de a kun vezérek közt. Lélnek és Szabolcsnak az Árpád-család hagoymányaiból szerzett őst, amannak apjává Taksony fejedelem unokatestvérét és Lél kortársát, Tast* tette meg, emezévé a krónikában Álmos apjaként szereplő Elődöt. Többi vezéreit, Hubát és Ondot, családi hagyományokból meritette.
Árpád és Kundon kivül nála Tuhutum – Gyula nagyapja –, Tas Lélnek és Előd Szabolcsnak apja szerepelnek. Két uj vezért emlit: Ondot és Hubát, valamint a kunok hét nemzetségét hét vezérrel.
M. Honf. Kutfői. 128. l.
A mit krónikásaink az egyes törzsek letelepedési helyéről mondanak, arról alább, a részleteknél szólunk, itt csak azt emeljük ki, hogy éppen annak a két vidéknek megszállásáról nem emlékeznek meg egy szóval sem, melyeknek lakott voltát az egyetlen erről szóló külföldi kutfő igazolja. Értem ez alatt a Körös-Maros-Duna közét és a Pozsega és Szerém közé eső sik vidéket. Konstantinus császár a magyarok országáról irva, éppen a Temest, Tiszát, Marost és Köröst emliti, mint az abban levő folyókat. Másutt azt mondja, hogy a magyarok a Száváig laktak s a horvátokkal a hegyeknél voltak határosak.*
M. Honf. Kutfői. 126., 127. és 131. l.
***
Legbiztosabban a fejedelmi törzs szálláshelye állapitható meg forrásainkból. Krónika és Anonymus megegyezőleg irják le Árpád megtelepedését. Nemzetsége a későbbi Fejérvármegye területén, a Duna két partján és a Csepelen szállt meg.* Fejérben és a solti részeken Jutas, Solt, Tas, Taksony, Tevel, Vál helységek* Árpád családtagjainak nevét tartották fenn. A Duna két partján folyó Sárvizek közt terült el Árpád nemzetségének birtoka.*
A Krónika szerint Fejérvárott ütött tanyát, Anonymus a Csepelre teszi lakhelyét. Anonymust Fejérpataky L., a Krónikát Florianus kiadásában használtam. V. ö. Karácsonyi id. ért. Árpád és az Árpádok. 141–144. l.
Csánki id. m. III. 295. l. Karácsonyi id. ért. (Árpád és az Árpádok. 1908. 137–142. l.)-ben levő Csált helyett helyesebbnek vélem a régi Solt etymologiát.
V. ö. Karácsonyi, Dedek és Károly id. h.
Alkalmasabb hely a fejedelmi törzs 93nem is képzelhető. Ha Magyarországnak térképét nézve, a hegyvidéket s Erdélyt képzeletben elvágjuk a többi részektől, a megmaradt területnek éppen szive a régi kétparti Fejérmegye. Egyforma távolságban mindenhonnan, teljesen központi helyzetet foglalt el az a törzs, mely az örökös fejedelemség jogánál fogva hivatva volt a nemzet egységét fenntartani s a központi irányitást gyakorolni.
Feltünő jelenség, hogy éppen egy oly törzs szállását, melyet Anonymus és a Krónika egyazon helyre telepitenek, mindkettő e területre helyezi. Szabolcs, illetve apja, Előd, kiktől a Csák-nemzetséget származtatják, Fejérmegyében telepedett meg. Ősi birtokuk központjául mindkét forrás Csákvárt jelöli meg.
A Csákok nemzetsége nagy szerpet vitt az Árpádok korában. A XII. században országos hirü ember Anonymus kortársa, Ugrin, ki 1185 és 1204 közt zágrábi és győri püspök, majd esztergomi érsek volt. Egy Csák 1146-ban ispáni méltóságot viselt s a nemzetség tagjai már a XI. században előkelő szerepet vittek.* Ősük, Szabolcs, a honfoglaláskor élt-e vagy későbben, nem tudjuk? Annyi kitünik krónikáinkból, hogy a nemzetségi hagyományok a XII. században honfoglalónak, még pedig a «hét magyar» egyikének tartották. Birtokaik helyzete azonban teljes határozottsággal ellentmond krónikáink értesitésének. Fejérmegye területén, egymáshoz közel két törzs letelepedése a magyarok IX–X. századi vándor, pásztor életmódját ismerve, teljességgel elképzelhetetlen. A Csáknemzetség két legősibb, az elődök nevét fenntartó szállásbirtoka, Csákvár és Szabolcs közrefogták Fejérvárat, Árpád családjának legnevezetesebb birtokát,* a miből önként következik, hogy a Csákok nemzetsége Árpád törzséhez tartozott. Lehetett a fejedelmi törzs keretén belül a fejedelem családja után első, legelőkelőbb nemzetség, az uralkodó családdal tán közeli rokonságban volt, de semmi esetre sem a hét törzsfő egyikétől származó nemzetség, Fontos támogatásul szolgál erre nézve az a körülmény is, hogy ősi szállásbirtokaik aránylag csekély kiterjedésüek voltak* és semmi esetre sem elegendők arra, hogy őket egy törzs vezető családjának tartsuk. Gondoljunk csak Árpád mellett az Abák vagy Ajtony ősi birtokainak kiterjedésére! Mindazt, a mit a krónikák a magyarok második törzsének megszállásáról mondanak, a Csáknemzetség büszke hagyományain alapuló tévedésnek kell tartanunk.
V. ö. Wertner. Az Arpádkori bánok. Századok. 1909. 377. l. – Pannonhalmi Rendtörténet. I. 598. l. közölt oklevél.
Karácsonyi I. 291. s köv. l. – Csánki. III. 322., 345. l.
Karácsonyi id. m. I. 310. lapján a fejérmegyei birtokokat csekély kiterjedésünek látjuk.
Hasonlóképen a mesék országába kell utasitanunk Anonymus állitását, ki még két törzset telepit Fejérmegye területére. Szerinte Kund vezér, Kurszán apja, Százhalom táján ütött tanyát s fia ott Kurszánvárát épitette. Az elbeszélés ellentmond a Krónikának, a mely Kundut a Nyirvidékre telepiti, de előbbi fejtegetésünk is megczáfolja azt. Ez családi hagyományoknak* és Anonymus etimologizáló buzgalmának köszönhető kombináczió. Lél helyett Anonymus annak apját, Tast, szerepelteti. Mivel azt a vidéket, melyet a Krónika szerint Lél szállott meg törzsével, Anonymus – családi hagyományok alapján – Hubának juttatta, Lél apjának más szálláshelyről kellett gondoskodnia. Ezért őt Fejérmegye dunáninneni solti részére a Vajas patak mellé telepiti le, a honnét nincs messze az Árpádházi Tas nevét fentartó Tas község. Ez a vidék Árpád családjának birtoka volt s itt egy másik törzs szállásbirtokáról szó sem eshetik.
A Korszán- vagy Kartal-nemzetség Fejér- és Pestmegyében volt birtokos. Karácsonyi. II. 305–307. l.
Nevezetes Anonymusnak ez a téves elbeszélése a kutfők megitélése szempontjából. A Krónika régi nemzeti és családi hagyományok alapján ir és sokkal több igazságot rejt magában, mint a Névtelen, kinél a fejedelmi család hagyományai jobban előtérbe lépnek. Szinte tendencziózusnak látszik, hogy mig az egész ország többi részére csak három magyar törzset (Ond, Huba, Tuhutum) és a kunokat telepiti le, addig a királyi család nemzetségi birtokainak területén négy törzsnek juttat szállást. Mindenesetre a királyi nemzetségben Tasról, Kurszánról fennmaradt hagyományok alapján jutottak ezek a honfoglalásban vezéri szerephez. Kurszán történeti személy volt, lehetséges, hogy Árpád fia.* 94Anonymus szerzett neki apát a hét vezér közül, még pedig olyat (Kundut), kitől egy régi gyökeres nemzetség, a Kaplyon is származtatta magát. Anonymus «tendencziózus ferditése» semmikép sem tekinthető tisztán a képzelet szüleményének.* Valószinü, hogy az Árpád-család nemzetségi hagyományai e genealogiákban, más törzsekkel való házasságoknak, leányági leszármazásoknak emlékét tartották fenn.*
M. Honf. Kutfői. 106. l. Georgius Monachusnál hadvezér. Konstantinus nem emliti Kurszánt, ugyanakkor szerinte Levente, Árpád fia volt a vezér. A két személy azonos lehetett.
«Nem a XIII. századi krónikások idéztek elő zavart, hanem előidézte az a szabadon csapongó mondaköltészet, a mely ekkor már széttépte a genealogia évszázadokon át kuszált szálait.» Sebestyén. A m. honfogl. mondái. II. 170. l.
Fel tehetjük, hogy az Árpádház egy tagja, talán maga Tas házassági kapcsolatba lépett a Lél törzsével. Ezt a rokonságot támogatja a monda egy másik értesitése Zoárdról, a miről alább – Lél törzsénél – fogunk szólni.
Névtelenünk teljesen jóhiszemüleg járt el. Megvetve «a parasztok csalfa meséit s a hegedősök csacska énekeit», királyi jegyző lévén, «az irományok bizonyos fejtegetéséből» és a királyi család szóbeli hagyományaiból meritette anyaga nagy részét.*
A fejedelmi törzshöz tartozó nemzetségek családi hagyományaiból származik Usubu vitéz veszprémi szállása, viszont Ete és Vajta (Boytha) kun vezéreknek a tolnamegyei Szekcsőre, illetve a fejérmegyei, sárvizmenti Vajtára telepitése két, későbbi kun telepités emlékének tekinthető. Csánki id. m. III. 355., 450. l.
***
A fejedelmi törzs szállásától északnyugatra a Kis-Magyar-Alföldet jelöli meg mindkét forrásunk egy törzs szálláshelyéül. A Krónika szerint Lél vezér, kitől a Zoárd-nemzetség származik, a csehek kiirtása után Galgócz körül telepedett le. Anonymus részletesebb leirást ad e vidék meghóditásáról. Lélt, mint láttuk, Tas fiának tartja s a solti részeken helyzete el. A Garamtól a Vágig terjedő vidék meghóditását ő Huba vezérrel s Árpád nagbátyjának, Huleknek, két fiával, Zoárddal és Kadosával végezteti el. Hubától a Szemere-nemzetséget származtatja.
A két elbeszélésből az tünik ki, mintha a magyarok egyik törzse Nyitra vidékén telepedett volna le. Többi forrásaink ezt némileg módositják. Huba és Lél közt a kapcsolatot Zoárd adja meg s ugyanezzel magyarázható meg Anonymus tévedése, ki Lélt Tas fiának tartotta. A Névtelen Hulek * fiává teszi s így Árpád csaádjával hozza kapcsolatba Huba vezértársát, Zoárdot, holott a Krónika Léltől származtatja a Zoárd-nemzetséget.
Mint a keleti irók Kendeh-je Kundu-vá a Jelek-Hulek-ké változhatott az e-ző és ő-ző nyelvjárásoknak megfelelően.
A családtörténet kutatások eredménye szerint a Zoárd- vagy Zovárd-nemzetség Komárom és Esztergom vármegye törzsökös nemzetségei közé tartozott. Birtokai a Duna két partján terültek el.* Ugyancsak Komárommegyében, a Duna mentén feküdt a Becse Gergely-nemzetség birtokaihoz tartozó Lél falu.*
A család tagjai közt két Zoárdot és egy Kadocsát is emlitenek forrásaink. – Karácsonyi. Magy. nemzetségek III. 150–152. és 226. l. – Wertner A magyar nemzetségek a XIV. századig, Temesvár, 1892. II. 339. l. Száárd-nemzets. néven.
Karácsonyi. I. 220. l. – Csánki III. 506. l.
A Szemere-nemzetség szintén komárommegyei törzsökös nemzetség volt. Birtokaik zöme, – köztük Huba és Szemere-falvak – a Duna balpartján, a Zsitva folyó mentén terült el,* de Győrmegyében is birtokosok voltak. A Győrtől délnyugatra eső Szemere falu a nemzetségből származó Szemerey-család tulajdona volt.*
Karácsonyi. III. 57–60. 226. l. – Csánki. III. 502., 513. l.
Csánki. III. 558. és 577. l. Megemlitendő, hogy 1300-ben a Szemere-nemzetség Győr birtokát is emlitik. Wertner. id. m. II. 332. l.
A Hunyadiak-korabeli Magyarország térképén* látjuk hogy Esztergom és Komárom területét a folyó két részre hasitja.* Hozzávéve mindehhez azt a történelmileg ismert tényt, hogy a X. század közepén Németországba vezetett hadjáratok egyik vezére a lechmezei vereség után 955-ben kivégzett Lél volt,* a mi kétségkivül egyik nyugati törzshöz tartozását 95teszi valószinüvé, bátran állithatjuk, hogy a hét törzs egyike a Duna két partján, a Csallóköz vidékén telepedett meg, ott, a hol később Esztergom és Komárom vármegyék terültek el. A törzs feje 955 előtt Lél volt, s néki talán előde az a Zoárd (Szalárd), a ki 924-ben Olaszországba vezetett egy pusztitó hadjáratot.* Ebből a törzsből két előkelő nemzetség sarjadzott, melyeknek mindegyike honfoglaló vezért tartott ősének, a Szemere nem hagyománya Hubát, a Zovárdé Lélt. Ez utóbbi valamiféle rokoni kapcsolatba került a fejedelmi családdal, a mi a Névtelent, a ki a Szemerék hagományát is ismerte, téves következtetésekre vezette.
Kogutovicz M. Történelmi iskolai atlasz. Bpest, 1898.: a Csánki Dezső-tervezte 12-dik térkép. – V. ö. Csánki. Id. m. III. 482. l.
V. ö. Reiszig Ede. Esztergom vm. tört. (M. orsz. vm.) 17. l.
Adalbert. Vita Heinrici II. Annales Sangallenses. (Monum. germ. Scr. IV. 792. és I. 79. l.)
Liudprand. Antapodosis. (Monum. Germ. Scr. III. 303.) Ezt a Zoárdot a Krónika Attila vezérévé teszi meg s mint ilyennel vezettet vele olasz földre hadat. Ugyancsak a hun vezérek közt szerepel Kadocsa is, a mi a két személy mondai s történelmi kapcsolatát mutatja.
***
A Krónika szerint Vér-Bulcsu vezér törzsével a Balaton mentén ütött tanyát, a későbbi Zala vármegye vidékén. Anonymus Bulcsut, – kit Bogát fiának mond – nem tartja a hét vezér egyikének s szállásáról sem emlékezik meg. Az Árpád-törzs szállásföldjét négy törzszsel szépen benépesitette s így nála az egész Dunántulra nem jutott több telepedő.
E törzs szálláshelyének megállapitását megkönnyiti az, hogy Bulcsu történeti személy s ő az egyetlen Árpádon s utódain kivül, kit egykoru és hiteles külföldi kutfúk alapján is törzsfőnek kell tartanunk. A vezérek korában Bulcsunál ismertebb magyar ember a külföldön nem volt. 949 körül a bizánczi császárnál járt, kivel vendégbarátságot kötött. Ez irta meg róla, hogy ő a magyarok karkhásza s apját Kálnak hivták, ki ugyanazt a méltóságot viselte.* Későbbi görög és szláv források szerint meg is keresztelkedett, de a nyugati keresztényeket ezután is nyugtalanitotta betöréseivel.* Nevét több német forrás felemliti s eljutott a távoli Cambray vidékére is,* mig végre 955-ben Léllel együtt német kézre jutott és felakasztották. Az Anonymusnál emlitett Bogát, bár nem volt Bulcsu apja, történeti személy, ki 921-ben Dursac-kal vezetett egy hadjáratot olasz földre s ott Veronát ostromolta.*
Konstantinus. 37. §. Magyar Honfogl. Kutfői. 128. l.
Thallóczy L. Adalék az ó-hit történetéhez. (Századok. 1896. 199–206. l., Georg. Cedrenus. Historiar. Compend. II. 328. l. (Corpus Script. Byzantin.)
Gesta episcoporum Cameracensium. (Monum. Germ. Hist. Scr. VII. 428. l.)
Liudprand. Antapodosis. (U. o. III. 299. l.)
Bulcsutól származtatta magát egy nemzetség, melyet forrásainak hol Lád-nak, hol Vérbulcsunak neveznek. Birtokai azon a vidéken terültek el, a hova a Krónika szerint Bulcsu telepedett.* Nevezetes tagjai közé tartozott Bulcs csanádi püspök. A helységneveket is segitségül hiva, Kál emlékét a tiz zalamegyei Kál község, fiáét, Bulcsuét Somogy és Zala falvai tartották fenn, mig az Anonymus emlitette Bogát idetartozását a somogyi Bogát falu igazolja.* A harmadik törzs, melynek fejei a X. században az egyik főbirói (karkhasz, méltóságot viselték, a későbbi Zala, somogy, Veszprém megyék területén telepedett le. E törzs főnökei nagy szerepet játszottak a X. században, a mi első sorban a geografiai elhelyezkedés következménye volt, a mennyiben a törzs szálláshelye góczpontja a Német-, Olasz- és Görögország felé vezető hadi utaknak. Bulcsu törzsét uralta a Rába völgyén nyugatra, a Drávavölgyön Olaszország felé s a valkói sikon, a Száva völgyén Bizáncz felé vivő ut. Nagy valószinüség mutat arra, hogy Koppány, a somogyi vezér, kit Szent István vert le, a karchászok utóda s ennek a törzsnek vezére volt. A Vérbulcsu (Lád) nemzetség birtokainak aránylag csekély kiterjedése azt bizonyitja, hogy itt birtokvesztésnek, konfiskálásnak kellett történnie, miként az Ajtony javaival is megtörtént.
Karácsonyi. II. 343. l.
Csánki. III. 66.; II. 590., 591., 595. III. 33., 34.; II. 594. l.
***
A negyedik törzs megszállásáról a Dráva és Alduna mentén, a későbbi Baranya, Valkó, Pozsega és Bács megyék területén, vajmi keveset tudnak hazai forrásaink. A Krónika egyáltalán nem szól erről, Anonymus is keveset. A Névtelen szerint Bulcsu, Lél és Botond vették be Zágrábot, majd Pozsega és Valkó várát. Ugyanőket szerepelteti a Bolgár-Fejérvár elleni harczban is, a mikor a bodrogi részeken adat Árpáddal birtokot Botond apjának, Kulpunnak, 96kit Árpád nagybátyjának tart. Konstantinus császár szerint a magyarok a Dunántul, vagyis a Dunától északra laknak, de «laknak a Dunán innen is a Duna és Száva folyók közt.»* Más helyütt azt mondja, hogy «a horvátokkal a hegyeknél határosak», a mi csak a Dráva-Száva közén, Pozsegától nyugatra huzódó hegyes-dombos vidékre vonatkozhatik.* Két nagy gyökeres magyar nemzetség lakott e vidéken. Egyik éppen a Botond-nemzetség, melyről igen kevés adatunk maradt. Annyi bizonyos, hogy később Bács- és Valkómegyékben laktak. Ugyane vidéken volt Kölpény (ma Kupinova szávamenti hely), a mely Kulpun nevét tartotta fenn.* A másik nagy nemzetség a Kán (Keán), melynek ősi birtokai Baranya- és Valkómegyékben feküdtek.* Ennek a családnak a hagyományai fenntartották emlékét a hét vezér egyikétől való származásnak,* de – mint alább látni fogjuk – későbbi erdélyi szereplésük következtében az Erdélybe helyezett törzsfő, Gyula utódának tartották magukat. Hozzávéve ehhez, hogy a bácsmegyei csapatok már a XI. században szerepet játszanak hazánk történetében,* továbbá, hogy az egyik érseki széket Szent István éppen Kalocsára helyezte s hogy ez egyike volt a legfontosabb végvidékeknek, azt hiszem, teljes bizonyossággal állithatjuk, hogy e vidéken telepedett le a magyarok egyik törzse. Központ Baranya vidéke lehetett, a mit a megye drávakétparti helyzete is igazol, de kiterjedtek a szállások Bács- és Valkómegyék területére is.
Magy. Honfogl. Kutfői. 131. l.
U. o. 113. l.
Karácsonyi. I. 273. l.
Karácsonyi. II. 287–89. – Wertner. II. 91–92. l.
A nemzetség neve (Kán) is arra látszik mutatni, hogy ősük vajda, törzsfő volt.
A Képes Krónika szerint Vid bácsi ispán volt 1060–71 körül.
***
A Duna-Tisza közén észak felé haladva a Közép-Tisza mellett találjuk az ötödik törzset. A Krónika ezt nem emliti, de a Névtelen szerint Ound, kitől a Baár (vagy Boor)-Kalán-nemzetség származik, Csongrád vidékén telepedett meg. A Krónika is nagyon előkelő, ősi nemzetségnek tartja ezt, habár nem is származtatja a hét vezér egyikétől. A nemzetség ősi birtokai e vidéken terültek el a Tisza két partján* s később Csongrád vármegye is kétparti helyzetet foglalt el,* a mi annál feltünőbb, mert Bács-, Keve- és Temesmegyék közt a Tisza határt alkotott. A Baár-Kalán nemzetség nagy szerepet játszott hazánk történetében s a Névtelennek kortársa, Kalán pécsi püspök, Horvát-Dalmátország kormányzója, egyike Árpádkori történetünk legkimagaslóbb alakjainak. A család mindenesetre ősi magyar nemzetség volt, birtokai pedig szállásbirtokok, melyek helyzetük szerint valószinüleg törzsnek a központját alkották. Anonymus e pontban oly családi hagyományokon alapuló értesitéssel bővité a Krónikát, melynek bátran hitelt adhatunk. E szerint a magyarok egyik törzse a Körös torkolatánál telepedett le a Tisza két partjára, nemzetségei Csongrádon kivül a későbbi Békés-, Pest- s tán Bodrogmegyék területén ütöttek tanyát. Kétségkivül ehhez a törzshöz tartozott a Körös-Berettyó szögén ősi birtokos Barsa-nemzetség is, melyről alább még szólni fogunk.
Karácsonyi. I. 145. l. – Wertner. II. 83–84. l. és I. 1891. 119. l.
Csánki. I. 675. l.
A Duna-Tisza közén egy hatalmas terület – a későbbi Kis- és Nagy-Kunság s a Jászság – betelepitetlenül maradt. Az alföldi száraz futóhomok, a szikes területek nem voltak alkalmasak halászó, vadászó nép tanyájául. Ez az oka, hogy e részeket csak később, a kun bevándorlók szállták meg.*
V. ö. Dedek id. m. 207. és 231–233. l.
***
A Tisza kanyarulatához helyezi Krónikánk a hatodik magyar törzset. Urs vezér a Sajó mentén ütött tanyát. Anonymus sokkal részletesebben irja le e vidék megtelepitését. Ruthéniában csatlakozott – szerinte – a magyarokhoz a kunok népe hét vezér alatt. Ezek közül kettőt (Etét és Vajtát) a fejedelmi törzs nemzetségeinek területén helyez el, valószinüleg később letelepedett kun eredetü nemzetségek családi hagyományait értve félre. A többi öt vezért, Ed és Edömér testvéreket, kiktől az Aba-nemet származtatja; Ursu-ur apját, Ousádot; Böngért, Bors atyját és Ketelt, Oluptulma apját a későbbi Zemplén-, 97Borsod- és Ujvár- (Heves-)megyék területén telepiti le. Részletesen leirja az ő foglalásaikat a más kun vitézeknek e vidéken adott földeket. A Krónika az Aba-nemzetségről irva, azt szintén Ed és Edömértől, Csabának egy chorozmin nőtől született fiaitól származtatja. Konstantinus császár szerint a kozároktól elszakadt kabarok, mint nyolczadik törzs csatlakoztak a magyarokhoz s három nemre oszolva éltek azokkal együtt. Anonymus kunjaiban s a Krónikának az Abákról szóló értesitésében ennek a kozár-kabar csatlakozásnak halvány reminiscentiáját kell látnunk. A kabarok olyanforma elhelyezkedésének, mint Sebestyén gondolja,* hogy a határszéleken hosszu vonalba telepittettek volna le, ellene mond a nemzet törzsekben való tovább élése. A bessenyők ilyen letelepitése késői századokból vett helytelen analogia. A mi megtörtént az Árpádházi királyok egységes Magyarországában, lehetetlen volt a törzsszervezetben élő ősmagyaroknál.* A kabarok három neme éppúgy együtt telepedett le, egyazon helyre, mint a többi magyar törzsek.
Id. m. 54. s köv. l.
Konstantinus, ki igen tájékozott a magyar viszonyokban, megmondja, hogy a kabarok három nemének mind a mai napig egy fejedelme van» (vagyis 950-ig), ez pedig oly letelepedés mellett, mint Sebestyén véli, lehetetlen volna. M. H. K. 124. l.
A Tisza mentén letelepedett kun vezérek utódai közül az Abák hatalmas törzsöke a régi Ujvármegyében (Heves, Abauj, Sáros) birtokolt hatalmas földterületeket. Ezek közül a mátraalji összefüggő, nagy birtoktest volt az ősi szállásbirtok.* A nemzetség előkelő voltát illusztrálja az Árpádházzal kötött rokonság, a mennyiben Sámuel, a későbbi király, Szent István nővérét vette a források szerint feleségül.* Hogy a Krónika mégsem emliti a honfoglaló törzsfők közt, sőt kiemeli idegen eredetüket, világosan bizonyitja a föltevés helyességét, hogy ez ősrégi nemzetség a magyarokhoz csatlakozott kozár néptöredéknek volt vezető nemzetsége. Az Abák birtokai a Tiszának mindkét partjára kiterjedtek s a régi Szolnok- és Ujvármegyék is kétparti helyzetet foglaltak el.* Ezzel a tiszántuli birtoktesttel határos volt a bihari vidék, a hova Anonymus Mén-Marót kozár birodalmát helyezi.
Karácsonyi. I. 38. s köv. l. – Wertner. I. 25–32. l.
Képes Krónika. 44. fej.
Karácsonyi. I. 43., 46. l. – Csánki. l. 50. l. és idézett térképe. – V. ö. Nagy Béni. Id. m. 456. l.
A Krónika Örse Anonymusnál Urs-ur – helyes kiejtéssel Őrösur – szintén mint kun vezér szerepel. Apjával, Ousáddal, Borsodmegyében telepiti le Névtelenünk. Az Őrös-úr nemzetség ősi birtokai tényleg a Sajó és Eger vizek közt terültek el.* Örös-úr nevét őrzi Sajó-Orös falu.*
Karácsonyi. II. 419–420. l. – V. ö. Wertner. II. 226–227. l.
Csánki. II. 177. l.
Lakott egy harmadik nagy nemzetség is e vidéken, a Miskolcz-nem. Karácsonyi néhány hely- és személynévből s magából a nemzetség nevéből következtetve, szláv eredetünek tartja őket.* A helynevek semmit sem mondanak, mert szláv nevü falvak a legmagyarabb nemzetségek birtokai közt is találhatók, viszont a családfán előjövő Csaba, Füle s más nevek a nemzetség magyar voltát éppúgy igazolhatnák. Anonymus szerint Bors kun vezér utódai birják Miskolcz vidékét* s a hagyomány alapján e nemzetséget is ősfoglalónak tarthatjuk. A családfán előforduló Csaba név némi kapcsolatot teremt a Krónika utján a Miskolczok és Abák közt.
Karácsonyi. II. 364. l.
V. ö. Karácsonyi. II. 363. s köv. l. – Wertner. II. 187–189. l. a Miskolczok birtokairól.
Mindezekből azt a konkluziót vonhatjuk le, hogy a kabarok törzse a Mátra alján a későbbi Ujvár- és Borsodmegyék vidékén, a Tisza két partjára telepedett le. A Konstantinus emlitette három nem első családaiul tán az Abák, Orösurak és Miskolczok tekintendők. A kozár-kabarok utódai a palóczok, kik között élt az idegen származás emléke s a kiket ezért Anonymus a Szent László idején letelepedett kunok szomszédságának hatása alat kunoknak tartott. Élt ugyan a kozár név emléke is, de ezt idegen s nem magyarhoz tartozó népnek gondolta.
***
Az ország megszállott területének legkeletibb részére helyezi el a Krónika Kund törzsét. A Nyirség vidékére, a Szamos mellé telepedett le Kund, kitől Kusid és Kupian származtak. Anonymus Kundot beolvasztotta a fejedelmi törzsbe, fiává tette a történelem Kurszánját s 98mint láttuk, Fejérmegyébe telepitette le. Nála Szabolcs, Tas és Tuhutum vezérek hóditják meg a Szamos völgyét s a Nyirt egész a meszesi kapuig, a hová az ország határát kitüzik. Szabolcs és Tas később másutt, Fejérmegyében kapnak földet, de nevüket őrzik Szabolcsvár és Tas szabolcsmegyei községek. Világos, hogy itt Anonymust etimologizáló heve ragadta el s ezért szerepltette a két vezért ennek a vidéknek meghóditásánál. Tuhutumot ide telepiti Névtelenünk a Szamos vidékére, honnan később a Szamos völgyén délre nyomulva Erdélybe, még pedig annak Kolozsvár körüli vidékére jutott. Tuhutumtól származtatja a Gyula-Zsombor (Maglót)-nemzetséget s Tuhutum egyik vitézét Agmándnak (Ogmánd) nevezi.
Kund neve a régi fővezéri (Kende) méltóság czimét tartotta fenn. Fia Kopján vagy Kaplyon a hasonló nevü nemzetség névadó őse volt. A Kaplyon-nemzetség hatalmas kiterjedésü birtoka a Szamos két partján terült el* s a későbbi Szatmármegyét derékban szelte a folyó. A Gyula-Zsombor-nemzetség birtokai Belső-Szolnok- és Doboka-, az Agmánd-nemé Belső-Szolnok- és Kolozsmegyékben terültek el.*
V. ö. Karácsonyi. II. 289. s köv. l. U. i. a K. nemzetséget eredetileg Dunántulról ideszakadtnak tartja; ezt éppen nem igazolhatja a dunántuli Kaplyonokról fennmaradt, rendkivül töredékes XIII. századi adat. Az ugyanekkor már virágzó szamosmenti Nagymihályi és Károlyi ágak szereplése s a nemzetségi monostor, szatmármegyei helyzete ősi birtokul a Szamos völgyét jelölik meg. – Wertner II. 104–106. l.
Karácsonyi. II. 109. köv. l. l. 76–78. l.
A mi az erdélyi birtokllást illeti, Tuhutum szereplése Anonymusnál annak emlékét tartotta fenn, hogy az eleinte meg nem szállott Erdély északi vidékeit ez a törzs hóditotta meg a Szamos völgyén történt előnyomulással. A hóditók, illetve első megszállók közt voltak a magát Tuhutumtól származtató Gyula-, Zsombor- és az Agmánd-nemzetség ősei. Előbbieket a Gyula névből következtetve Névtelenünk a Krónika Gyulájával hozta kapcsolatba.
Figyelemreméltó jelenség, hogy a kozár-kabar reminescentiákat iróink e vidéken keresik. Már Anonymus is e törzs szomszédságába helyezi Mén-Marót kozár országát. Karácsonyi a kozár nép nevét a Károly helynevekben véli feltalálni, melyek csak ezen a vidéken fordulnak elő.* Erdélyi László a Kálmán korabeli mohamedán izmaelitákat tartja a kazárok utódainak* s érdekes, hogy a mohamedánok emlékét őrző böszörmény (muzulmán) helységek Szabolcs- és Biharmegében vannak.*
A Khazar nemzet nevéről. Századok. 1908. 97. l. V. ö. Közép-Szolnokban Karulya falut. – Csánki. I. 557. l.
Magyarország társadalma XI. századi törvényeiben. Religio. 1907. 546. l.
Hajdu- és Berek-Böszörmény. – Csánki. I. 597., 599., 604. l. – V. ö. Mén-Marót többnejüségével. Egyetemes Philologiai Közlöny. V. 135. l. – Melich J. Néhány magyar népnévről. Magyar nyelv. 1909. 389–391. l.
Ezek szerint a Szamos mentén letelepedett törzs a régi, Árpád fejedelemmé választása előtti fővezér népe lett volna. Lebed kendének kozár házasságát emliti Konstantinus császár s innét származhatnak a Szatmár-, Szabolcs- és Biharmegye területére vonatkozó kozár reminiscentiák. Igen helyesen jegyzi meg Karácsonyi, hogy a beolvadt idegen néptörzsek nevei a helynevekben ott maradtak fenn leginkább, a hol gyéren bár, de előfordult egy-egy telepük s nem a nagy tömegben betelepitett területeken. Ez a magyarázata, hogy a kazár-kabarok emlékét nem a kabar eredetü palóczság, hanem a velük összeköttetésben állt másik törzs területén, illetve szomszédságában találjuk fel.
Karácsonyi kutatásai szerint az erdélyi püspökség törzsbirtokai Szatmár- és ugocsamegyékben feküdtek s a püspökség hatásköre a Szamos völgyén terjedt Doboka, Kolozs és Torda felé.* A kolozs-dobokai hóditást Szent István idejére teszi.* A püspökség első székhelyei Tasnád és Kolozsár lettek volna.* Ez a felfogás a Névtelen állitását igazolja, ki Erdély megszállását a Szamos-völgyön át történtnek mondja.
Karácsonyi. A honfoglalás és Erdély. 19–20. l.
Századok. 1901. 1055–56. l.
Karácsonyi. Szent István király élete. 35. l.
***
Mig a Dunántul megszállásáról részletes és alapjában helyes tudósitást nyerhetünk hazai forrásainkból, mig a Tisza jobb partjának betelepitését megállapithatjuk azokból, addig a tiszántuli hatalmas magyar vidékek honfoglaláskori 99megszállásáról alig találunk bennük értesitést. A Szamos völgyének telepitéséről tudnak csak krónikáink; a Tiszántul többi részeit elbeszélésükben mellőzik. Láttuk, hogy a kabarok nemzetsége, mely a Sajó-Eger vidékét szállta meg, letelepedett a későbbi Ujvár- és Szolnokmegyék tiszántuli részére is, a Csongrád vidékén tanyát ütött törzshöz tartozott a Három-Körös egyesülése táján, a későbbi Békésmegye területén megszálló Barsa-nemzetség s a Baár-Kalánok birtokai is kétparti helyzetet foglaltak el. A későbbi Biharmegye és a Maros-völgy valamint a Maros-Tisza-Duna közének megszállásáról azonban nem szóltunk eddigelé semmit.
A mi Biharmegyét illeti, Anonymus ide helyezi Mén-Marót kozár országát. Ez egyrészt helyrajzi eltorlódás, mert a mátraalji kozár-kabarokat a XI. században tőlük délnyugatra telepedett kunokkal azonositotta, így a hagyományban fennmaradt kozár emlékek nyomán ezeknek másutt kellett hazát keresnie; másrészt – mint láttuk – a szamosmenti magyar törzs kozár házassági kapcsolatának reminiscentiája; végül talán magyarázatául akart szolgálni a királyi család hatalmas kiterjedésü bihari birtokainak, a mi Mén-Marót leányának Zsolttal kötött házasságával kielégitő magyarázatot nyert. Ezzel szemben a történelmi emlékek arra tanitanak, hogy Bihar vármegye nem tartozott a honfoglaláskor betelepitett területekhez. A terepviszonyok nem voltak alkalmasak a magyarok letelepedésére. «Az, hogy Váradtól Révig csupa gyönyörü magyar helynevek találhatók, elvitázhatatlanul bizonyitja»,* hogy e vidéknek nem volt ősi szláv lakossága. Sürü erdőkkel boritott hatalmas térségek terültek el a Körösök vidékén. Az Árpádok nagykiterjedésü birtokai, melyek később jórészt a váradi székesegyházra és püspökségre szálltak át,* csakis úgy juthattak az Árpád-ház kezére, ha itt a királyság szervezésekor törzsökös magyar nemzetségek még nem telepedtek le. A nagy világi birtoktestek oly területeken keletkeznek, melyek nem tartoztak az első szállásföldek közé, hanem már a királyok foglalásai. Különösen az országválasztó közökön jöttek létre ily hatalmas uradalmak, bent az ország közepén ily birtoktestek nem keletkeztek, még ősnemzetségek kezén is kevés.* Annál feltünőbb a Biharmegye területén keletkezett két óriási világi uradalom, a Csákiak birtoka és a később Hunyadi-kézre került debreczeni uradalom.* Nevezetes, hogy az egész megye területén egy olyan nagyobb, törzsökös nemzetség sincs, mely honfoglaló birtokosnak volna tekinthető. Karácsonyi hat törzsökös nemzetséget emlit,* melyek közül az Ákosnak Pestmegyében, a Zovárnak Esztergomban, az idegen eredetü Hont-Pázmánynak Hontban, a Gut-Kelednek Fejér- és Somogyban voltak ősi birtokai. Biharban mindezek bevándorlók, későbbi adományosok. A XIII. század végén feltünő kis Turoly-nemzetség számba sem jöhet.* Igy egyedül a Barsa-nemzetség ősi foglaló birtokos, de ezeknek szállásbirtoka sem Bihar területén volt. A megye határán, a Berettyó és Körös közén van e nemzetség ősi fészke, ma is egyik hajtása, a Nadányi-család kezén. A Barsa-birtokok tulnyomó része Békésmegyéhez tartozik, sőt maga a bihari birtok is hajdan Békés-megye területén volt. Békési nemes a XI. század pogány mozgalmaiban vezető szerepet vivő Vatha ur is. Birtoka a bihar-békési határon fekvő Kórogy falu.* A bihari terület gyér népessége volt annak a sajátságos alakulásnak oka, a mit a tiszántuli vidék egyházközigazgatási beosztásánál látunk s a miből régebben a bihar-váradi püspökség későbbi, Szent László alatti alakulását következtették.* A váczi püspökség tiszántuli területe s a marosvári (csanádi) püspökség marosontuli része nem okoz zavart, de nem tudták megmagyarázni a Zarándvármegye területének 100megfelelő pankotai főesperességnek az egri egyházmegyéhez tartozását. Látjuk pedig, hogy ezt az egri egyházmegye törzsétől a váradi püspökségnek két oly főesperessége, a békési és szeghalmi, választja el, melyeknek még a XIV. századi tizedjegyzék szerint is csak hat, illetve 10 plebániájuk ismeretes, szemben a bihari főesperesség 105, a homorogi 49 s a köleséri 40 egyházával.* A lassan települő bihari és békési területek csak a XIV. században kezdenek kelet felől benépesedni, Békésmegye megszállt része pedig a pogányságnak fészke volt. Szent István a püspökséget a nagy bihari területre, a telepedésre számitva, azért alakitotta, mert birtokába véve a földterületet, a jövőben épp olyan területe lett ez az országnak, mint a többi volt.
Karácsonyi. Szent László Nagyvárad alapitója. Kath. Szemle. 1908. 50–51. l.
Csánki. I. 592–593. l. – A váradi püspöknek 50–60 helysége, a káptalannak 45 volt Biharmegye területén.
V. ö. Karácsonyi. Halavány vonások... Századok, 1900. 1042–3. l. s köv. Az Abák hatalmas birtokának nagy része is országválasztó közök, a későbbi Abauj, Sárosmegyék területén feküdt.
Csánki. I. 592–3. l.
Karácsonyi. III. 229. l.
U. o. III. 116. l.
Karácsonyi. I. 206–213. l. – Csánki. I. 645–6.; 661. l. – Bunyitay. A váradi püspökség története. I. 23–26. l. – Karácsonyi. Békés vármegye története. I. Gyula 1896. 37. 177–178. l. – Pauler I*. 423. l.
Ortvay. Magyarorsz. egyházi földleirása. II. 500 s köv. l. – Bunyitay id. m. I. 22–35. l.
Ortvay. Id. h. 500. s köv. l. – V. ö. Bunyitay id. m. III. 483–501. l. – Karácsonyi. Békés vmegye története. I. 177–181. l.
***
Hazai forrásaink az egyik magyar törzset, Gyuláét, Erdély területére telepitik. Ma azonban tudjuk már, hogy Erdély nem tartozott az első szállásföldek közé s így Gyula vezér oda nem telepedhetett. A nyolczadik magyar törzset arra a területre kell helyeznünk, a melyet krónikáink a tárgyalásból kihagytak, de melynek betelepitéséről hiteles kutforrások beszélnek.
Konstantinus császár szerint: «az Aldunán tul esik a magyarok lakóhelye, melyet az ott folyó folyamok szerint neveznek. Ezek a folyók a következők: első a Temes, második a Tutész (tán a Béga), harmadik a Maros, negyedik a Körös és ismét más folyó a Tisza.»* Ugyanott leirja, hogy a magyarok «kelet felé a bolgárokkal határosak, kiktől elválasztja őket a Duna»; «Turkia (vagyis Magyarország) kezdete táján van Traján császár hidja, s attól három napi járásra Belgrád». Annyira világos a görög császár leirása, hogy ha csak ez a forrás állna rendelkezésünkre, melyről tudjuk, hogy közvetlen hallomásból értesült a magyar viszonyokról, ide, a Körös és Al-Duna közé, a Maros törzs szállását. Erre azonban nincs szükségünk, mert a Krónikánál és Anonymusnál régibb hazai forrás adataival támogathatjuk a koronás iró elbeszélését. A Gellért-legenda, mely – bár ránk XIII–XIV. századi alakban maradt – minden valószinüség szerint, Ajtonyról szóló X. fejezete pedig egész bizonyosan a XI. század végén készült és csanádi hagyományokon alapszik,* Szent István csanádi hóditását irja le. E szerint István idejében Marosvárott egy Viddinben megkeresztelkedett Ajtony nevü hatalmas ur uralkodott, kinek birtoka a Köröstől Erdélyig, Viddinig és Szörényig terjedt. A Krónika egyáltalán nem emliti Ajtonyt, Anonymus pedig, ki ismerte a legendát, futólag érintve, Glád nevü honfoglaláskori Viddinből jött bolgár vezér utódának mondja őt, elfeledve vagy előre nem látva, hogy elbeszélése későbbi folyamán ugyane Gládot tönkre fogja veretni Zoárd, Kadocsa és Vajtával.* Anonymus elbeszélése a legendán alapszik. Az idegen eredetet egyrészt azért toldta hozzá, mert már elhelyezte a hét magyar törzset és a kunnak nevezett kabarokat s így magyar törzset és a kunnak nevezett kabarokat s így magyar törzs ide nem jutott, másrészt meg egygyel több diadalt szerzett így Árpád vitézeinek. Hozzájárult ehhez a legenda értesitése a bolgár Viddinben végbement keresztelkedésről. Glád személye épp annyi hitelt érdemel, mint Zobor, Szalán, Mén-Marót avagy Gyeló.
Magyar Honf. Kutfői. 126–7. l.
Endlicher. Rerum Hung. Monumenta. 214–218. l. Az Ajtonyról szóló rész a kutfőkritikusok egybehangzó véleménye szerint egykoru és hiteles elbeszélés. – Fejérpataky (Történetirás az Árpádok alatt. Figyelő. 1877. 258. l.) kiemeli a X. cap. hüségét. – Marczali Henrik (A magyar tört. kutfői az Árpádok korában. 1880. 30–32. l.) szerint «nincs iromány, mely jobban magán viselné kora jellemét.» – Kaindl R. Fr. (Beiträge z. ält. Ungar. Geschichte. Wien, 1893. 3–6., 27–29. l. és Studien z. den Ungarischen Geschichtsquellen. XIII–XVI. Cap. Wien, 1902. 23. l.) hasonlóan nyilatkozik. – Pauler Gyula is kiemeli e rész hűségét és jól értesültségét (Századok. 1888. 63. l.) V. ö. még Domanovszky Sándor. Kézai Simon mester krónikája. Bpest, 1906. 103–107. l. és Századok 1905. 56–58. l. Valamint Kaindl id. műve ismertetését Steinackertól (14. l.)
44. §.
Konstantinus értesitése a magyarok lakhelyéről teljes bizonyossággal czáfolja Ajtony bolgár voltát, kinek magyar származása eldöntöttnek tekinthető.* Ajtony birtokai – a maguk egész kiterjedésében – Csanádra szálltak s azt 101látjuk, hogy a Csanád-nemzetség marosmenti földjei a folyó mindkét partjára kiterjednek s hogy az e területen alakult Marosvár (Csanád-) és Aradmegyék szintén kétparti helyzetüek.* Ajtony emlékét tartotta fenn Aradmegyében Ajtonymonostora s Krassóban Ajtony falu neve, nemzetsége – bár fennmaradt – soha jelentős szerepe nem jutott, szinte üldözött nemzetségnek látszik.*
Karácsonyi. Szent Gellért élete. 82–101. l. – Ortvay. Magyarország egyházi földleirása a XIV. sz. közepén. I. Bp., 1891. 353–355. l.
Karácsonyi. I. 362–70. l. – Csánki. I. 688–89., 757. l. – Ortvay. Az Ajtony- és Csanád-nemzetség birtokviszonyai. Századok. 1891.
Csánki. II. 98–99. – Karácsonyi. I. 92–3. l. és Ortvay id. ért.
