b) A Szalatnyaiak és Zagyvafőiek.
b) A Szalatnyaiak és Zagyvafőiek.
Az egri püspök Zagyvafőn 1290-ben kiállitott oklevelében tanusitja, hogy a Roland nembeliek a következő személyekkel kibékülnek: 1. Lesták fia Mihálylyal, 2. Mihály fia Simonnal, 3. Simon fia Miklóssal, 4. Ferenczczel, 5. ezeknek összes rokonaival. Az ellenségeskedés onnan támadt, hogy a Ratold nembeliek Miklós comes fiát Lestákot megölték és a fennebbieknek szőllősi várát elfoglalták. A kibékülés pontjai: hogy Szőllőst visszaadják és hogy egymás között a következő házassági frigyet kötik:
115a) Ratold nb. István fia Laczk nőül veszi Lesták fia Miklós comes leányát; b) Aba nb. Amadé nádor, ki az egyezkedést közvetiti, nejének nővérét nőül adja Mihály fia Simonnak, c) Ratold nb. Balduin fia Lőrincz nőül veszi Mihály comes leányát, d) Ákos nb. Detre fia Benedek leánya pedig férjhez megy Miklós comes fia Miklóshoz.*
Fejér, VI/I. k. 69., 70. ll.
Minthogy az előbbiekből tudjuk, hogy a nógrádmegyei Szőllős vára a Katisz nb. Tarjániak-é volt és az alábbiakból ki fog tünni, hogy a nógrádmegyei Zagyvafő szintén e nemzetség egyik ágának birtokához tartozott, már előre kimondhatjuk, hogy a Ratoldnembeliek ellenfelei – az egy Ferenczet kivéve, kiről más helyen azt mondom, hogy Hontpázmán nb. Betyend bánnak a fia és a Katisz nb. Szécsenyiek sógora – mind a Katisz nemzetség tagjai; csak az a kérdés: hogy hova tartoznak, miután jól tudjuk, hogy e nemzetségnek 1290-ben bizony még igen sok más tagjai is éltek. Az hogy itt a szőllősi vár birtokáról és Miklós fia Lesták halálának megtorlásáról van szó, arra mutat, hogy a nevezett személyeket közös érdek köti össze s hogy nemzetségöknek egy oly csoportjához tartoznak, melyet a legközelebbi rokonság csatol egymáshoz és igy, ha fontolóra veszszük, hogy Simon fia Tarjáni Miklós köztük van, hogy a Lesták, Mihály és Simon név Illés utódainál elég gyakran szerepel, azon másik következtetésre kell jutnunk, hogy mindannyian Illés ágához tartoznak. Keressük már most a közelebbi összefüggést.
Mihály fia Simon minden valószinüség szerint azon Illés fia Mihálynak a fia, kiről fennebb láttuk, hogy Simon fia Fulko őt 1246 előtt megölte. A többiekre nézve a Lesták név lesz az útmutató.
1271-ben láttuk, hogy Illés fia Péter oldalán Lesták fia Miklós is helyet foglal, a midőn a Katisz nemzetségnek egy másik ágával Fulko utódai Libercse, Garáb, Parócza és Szalatnya birtokán osztozkodnak. E Miklós akkor már a «Szalatnyai» nevet viseli. IV. László 1277-ben egy oklevelében elmondja, hogy Csák nb. Ugron közvetitésére Lesták fia Miklósnak, ki még most is Ugronnál tartózkodik, az őseitől elvett losonczi (nógrádmegyei) birtokot visszaadta, de most, mivel tudomására jutott, hogy Miklós ősei ezt mint a Gertrud királyné ellen elkövetett merényletnek részesei elvesztették, megint visszavette és Tomaj nb. Dénes nádor fiainak adta, kiket tulajdonképen illet.* 1291 augusztus 29-ikén fiaival együtt elismeri, hogy Fulko fia Farkas – a Szécsényiek őse – Szécsényben, Rimóczon, Almáson és Géczen oly birtokrészeket szerzett, melyekhez sem a nemzetség más tagjainak, sem neki, semmi köze sincs. 1294-ben Lesták fia Szalatnyai Miklós, ennek fia László és utóbbinak fivérei a nógrádmegyei Megyer szomszédai; János fia Mátyás (egyszer Murha) valószinüleg nemzetségbeli rokonuk.* 1295-ben már csak fiaival találkozunk: Miklóssal és Vechlow-val, kik egyéb nemzetségi rokonaikkal beleegyeznek, hogy a Szőrösiek a gömörmegyei Novák birtokot eladják; az illető okmány* e fiakat «Sew» és Miklósnak nevezi; Sew kétségkivül ferdités vagy a Desew név második fele; de a későbbi okiratok csak Miklóst és Vetyló-t ismerik, kik 1299-ben nemzetségük más tagjaival együtt kijelentik, hogy Farkas mesternek a fent nevezett helységekben levő részeiket átengedik; mindkettejüknek akkor már fiaik is vannak; Miklósnak: Tamás és Pető, Vetylónak: Dezső és Benedek.
Hazai okmtár, VI., k. 257. l.
Fejér, VII/III. k. 102., 106. ll.
Fejér, VII/V. k. 528. l. Wenzel, X. k. 346. l. A ritkán előforduló «Vechlow» névre megjegyzendő, hogy már 1246-ban a nógrádmegyei Garábon bizonyos «Wechuslous» birtokos van (Fejér, IV/I. k. 407 l.); miután Garábon a Katisz nemzetség is birtokolt, alig tévedünk, ha e Vetyló-t is e nemzetség tagjának tartjuk. Azon «Vinguzlow», kinek birtoka 1232-ben a gömörmegyei Sajó-Kesző mellett feküdt (Anjoukori okmtár, V. k. 84. l.) valószinüleg vele azonos.
Ezután igen hosszu idő mulik, mig ujra a család nyomaira akadunk; Miklós és Vetyló akkor már nem is él, 1342 május 16-ikán t. i. a váczi káptalan tanusitja, hogy Miklós fia Zagyvafői Pető saját úgy mint fia János nevében kijelentette, miszerint Szivina (ma Szinóbánya) nevü birtokát Szécsényi Tamás vajdának Baba és Korláttelek nevü birtokáért elcserélte, mely cserébe Pető fivére Tamás és ennek fiai, kik ottani birtokukat a vajdával már azelőtt elcserélték, beleegyeznek.*
Anjoukori okmtár, IV. k. 217. l.
Zagyvafői Miklós fia László 1405 május 11628-ikán Katisz nb. Kónya bán fia Simonnak borsodmegyei alispánja,* miből kiviláglik, hogy a Katisz nb. Zagyvafői család tagja.
Sztárai okmtár, V/II. k, 46.
Arani Miklós, nógrádi-honti és gömöri főispán megnyeri 1437-ben zálogjogon a magvaszakadt Zagyvafői Miklós pöstyéni birtokrészét.*
Melczer okmtár, 65. l.
A zagyvafői Pető család, a mellyel 1420-ban Külső-Szolnokmegyében találkozunk,* ezek szerint tehát szintén a Katisz nemzetség egyik hajtása.
Csánki, I. k. 673. l.
