a) A nemzetség első őse nem Pál!
a) A nemzetség első őse nem Pál!
Mindeddig erősen hittük, hogy a Csák nemzetségnek első okiratilag kimutatható őse azon Pál, kiről a Hazai okmánytár, I. k. 1. l. és utána Wenzel Árpádkori uj okmánytára, VI. k. 148. l. elbeszéli, hogy II. Gyécsa királytól (1141–1162.) a Temes nevü földet kapta s fiutód hátrahagyása nélkül meghalt. Miután ez okirat – legalább közzétett alakjában – világosan mondja, hogy e Pál «de genere Chaak» és még más helyen is – mint alább látjuk – találjuk, hogy e Pál «de genere Chak», elég indokolt is volt azon általános és határozott állitás, hogy e Pálban a Csák nemzetség első okiratilag kimutatott ősére ismerünk. A következő elemezés azonban ellenkező eredményre jut.
1183-ban elbeszéli III. Béla, hogy Péter spalatói érsek, a Pécs melletti Szent-Háromság-monostor, és Szalók nb. Baja az Okor melletti, minden szentekről nevezett monostor kegyura kérelmére megengedi, hogy a Temes nevü föld, melyet Chaak nb. Pál, II. Gyécsának hive, ettől valamikor kapott és melyet e Pál, kinek nem voltak egyenes fiutódai, a király beleegyezésével a fennebbi két baranyamegyei monostornak hagyományozott, e két monostor számára ujabb királyi megerősítést nyerjen; megjegyzendő, hogy a bizonyos földet csak «vulgo» nevezték «Temes»-nek, a mi arra mutat, hogy e mellett még más neve is volt.
Kicsoda már most e Chaak nb. Pál?
1346 április 7-ikén megjelenik a pécsi káptalan előtt Szalók nb. Balai Henrik fia János, a Szent-Háromságról nevezett Pécs melletti és a mindenszentekről nevezett okor-melletti, monostor kegyura és kijelenti a maga és Szalók nb. Kaba Demeter fia Miklós nevében, hogy a Baranyamegyében fekvő Szentegyed birtokot, melyet valamikor Chak nb. Nagylábu Pál e két monostornak adományozott és mely birtok akkor, midőn ezt Pál tette, «Tőttő»-nek neveztetett, ugyanazon határok keretében, melyben azt e Pál és más birtokosai birtokolták, Szopa Pál fiának: Szentgyörgyi Miklósnak, kinek e Chak nb. Pál volt az elődje, visszaadja.*
1 Anjoukori okmtár, IV. k. 583. l.
Miután 1183-ban találjuk, hogy Szalók nb. Baja, az okori monostor kegyura, e monostor számára a temesi birtokot kéri, világos, hogy Szalók nb. Balai János és Miklós, kik 1346-ban szintén e monostor kegyurai, e Baja egyenes utódai vagy Baja családjának egyenes ivadékai; de miután mindketten 1346-ban egyuttal a Szent-Háromság-monostornak is a kegyúrai, holott ennek kegyura 1183-ban Péter spalatói érsek volt, majdnem biztosra vehető, hogy Péter érsek, kinek egyenes fiutódai nem lehettek és kinek kegyuri jogai természetesen csak nemzetségére szállhattak, inkább a Szalók nemzetséghez tartozik, mint a Kán nemzetséghez, melynek egyik hajtása, a Siklósi család a XIV. században szintén e monostor kegyurasága birtokában volt, a miről különben alább még bővebben szólunk; legyen azonban bárhogy, annyi áll, hogy ha Balai János és Miklósban Szalók nb. Baja utódait látjuk, akkor Szopa Pál fiában, Szentgyörgyi Miklósban ama Chaak nb. Pál utódját kell látnunk, ki 1183 előtt temesi birtokát a két monostornak hagyományozta; hangsulyozza ezt az okirat is, midőn azt mondja, hogy Chak nb. Nagylábú Pál e Szentgyörgyi Miklósnak a «prćdecessora», a miből az is kitünik, hogy Szentgyörgyi Miklós 163mert Pálnak nem volt fiörököse – Pálnak csak nemzetségbeli oldal-leszármazottja, vagyis Pál legközelebb nemzetségbeli rokonának egyenesivadéka, a minek természetesen megint az a következménye, hogy Szopa Pál fia Szentgyörgyi Miklósnak szintén Chak nembeli embernek kell lennie.
Pedig itt a bökkenő!
Hogy a szentgyörgyi (=berekfalvi) Szopa család nem a Csák, hanem a Száty (=Zach =Zaah) nemzetség somogymegyei hajtásának egyik ága, az oly bebizonyitott tény, hogy ennek részletes fejtegetése e helyen teljesen fölösleges;* Szopa Pál már 1310-ben fordul elő Somogymegyében, fia Miklós pedig már 1335-ben királyi ember stb. A magyarázat tehát abban keresendő, hogy az okirati Cha(a)k nb. Pál tulajdonképen Száty nembeli ember volt.
1 Lásd «A magyar nemzetségek» cz. művem II. k. 400. l.
Temes nevü helységet hiába keresünk Baranyamegyében; nem volt az ott soha; de Balai János világosan mondja 1346-ban, hogy Szentegyed, melyet Chak nb. Nagylábu Pál valamikor a két monostornak adott, az adományozás idején «Tőttős» nevet viselt; «Temes» tehát csak az okiratnak eredeti irási vagy a közlés olvasási vagy sajtóhibája; nem Temes az, hanem Tőttős (Teuteus), mely tényleg létezett és még létezik Baranyamegyében.
Ha már most szemügyre veszszük, hogy okiratainkban pl. a Ják nemzetséget: Chaky, Chyak, Ghak és Chak, Thyak alakban találjuk emlitve* és hogy a Száty nemzetség szintén különféle alakban (Zach, Zak, Zaak, Sach, Zah, Zaak stb.) iratik és hogy továbbá az 1183. évi oklevélben a Temes-en kivül még egyéb helynév is el van ferdítve: akkor a fent kifejtett genealogiai érveknek ezekkel való egybekapcsolása utján apodiktikus világossággal kitünik, hogy Nagylábu Pál, kit eddig a Csák nemzetség első ősének tartottunk, nem a Csák, hanem a Száty nemzetség tagja.
2 V. ö. Fejér, VIII/I k. 600. 1. X/II. k. 334. l. X/VIII. k. 256. l. Hazai okmtár; III. k. 143. l. IV. k. 189., 191., 216. ll. Soproni okmtár, 325. l. Wenzel, VI. k. 71. l.
