A Békássy család czímere az 1417. évből. (Szines czimerképpel.)
A Békássy család czímere az 1417. évből.
(Szines czimerképpel.)
(Szines czimerképpel.)
A BÉKÁSSY CSALÁD CZÍMERE 1417-BŐL.
Az érdekes czimeradomány, melyet jelenleg közölni szándékozunk, már régóta ismeretes. A Győri Történelmi és Régészeti Füzetek legelső évfolyama, 1861-ben, közölte annak szövegét és közölte a czímernek eléggé hű rajzát is.
Az oklevélnek rongált állapota okozta, hogy az ott közlött szöveg igen hézagos; ezt a hiányt akarjuk pótolni jelen közlésünkkel, melyben iparkodtunk – a mennyire csak ez lehetséges volt – a rendkívül rosz állapotban fönnmaradt oklevél szövegének olvashatatlan részét is kiegésziteni.
A czimeradományban magában, melyet Zsigmond király Konstanzban, 1417 augusztus 15-én ád ki, nincs valami nagyon nevezetes. A szokott formulákkal mondja el a király, hogy három kanonok, Mihály szepesi olvasókanonok, Miklós sasvári esperes, és János budai kanonok, a király elé járultak kérelmükkel és elmondták kérelmük támogatására érdemeiket. János kanonok mindvégig a király kiséretében volt azon a nagy politikai köruton, mely Bosznián, Istrián, Friaulon, Lombardián, Francziaországon és Aragónián át Konstanzba, az egyház szakadás megszüntetésére vezetett. A másik két kanonok, Mihály és Miklós, csak az utóbbi helyen, az egyetemes zsinaton voltak a király oldala mellett. Érdemeiket a szokott, és több czimeres levélben előforduló módon mondja el a király.
A három kanonok bemutat egy czimertervet a királynak, és kéri annak adományoztatását az ő számukra, valamint rokonaik részére is. A király teljesiti a kérelmet és a három kanonoknak, kiknek családi neve megmondva nincs, és a rokonoknak, kiknek rokonsági fokáról a kérelmezőkhöz, az oklevél felvilágositást nem ád, megadja czímerül a kért ábrázolást. E rokonok Békási Gergely fiai: János és István, Tordasi Bálint és még egy István, kinek családi neve az oklevélben olvashatlan. Hihetőleg a három kanonok is e három családnak volt sarja, és kiki saját érdemei által a maga családjának is örök időkre szóló kitüntetést óhajtott szerezni.
A czimereslevélben, az adományozott czimer után, a legérdekesebb a mód, a hogy az reánk maradt. Az oklevélnek ugyanis eredetije nincs meg, közelkorú átiratban jutott az korunkra, mely a czimer képét is az eredeti után hiven lefestve megőrizte.
A három család részére szóló oklevél eredetije ugyanis néhány évtized multával, István budai polgárnak, aki patikárius volt, került birtokába. Talán ugyanaz az István ez, vagy annak leszármazottja, kinek családi neve a czimerlevélben olvashatatlan. Tordasi Bálint deák, kinek (vagy talán atyjának) nevével már az eredeti czimeradományban találkozunk, Hunyadi János kormányzó itélőszéke előtt pörbe idézi István patikáriust, mondván, hogy ennek birtokában van Zsigmond királynak egy czimeradományozó levele, mely az ő (t. i. Tordasi Bálint) czimerére vonatkozik s melyre nézve óhajtja, hogy azt István polgár mutassa föl az itélőszéknek és másolatát engedje át. A budai polgár nem tesz ez ellen semmi kifogást sem; beismeri, hogy a czimerlevél nála van, kész azt a biróságnak bemutatni és másolatát Tordasi Bálintnak átadni. A kormányzó ennek következtében 1449 április 13-án biróilag átirja és hiteles másolatban kiadja az eredeti czimereslevelet, és átiratának élére lefesteti az adományozott czimert is.
Tudtunkkal ez a legeslegelső teljes armálisátirás, melyet birunk s e körülmény érthetővé teszi, hogy az 1861-iki közlés után ujból kiadjuk annak szövegét, kiegészitve lehetőleg annak hiányait, a Békássy család tulajdonában lévő átirat eredeti példánya után s hogy közöljük az 1417-ben adott és 1449-ik évi átiratban fönnmaradt czimernek hű szines mását is, reconstruálva a szineket és az ábrázolást az azóta nagyon sokat szenvedett festmény alapján a heraldika szabályai szerint.
Az 1449-ik évi megerősitő oklevél szövege szószerint a következő:
Nos Joannes de Hwny[ad] regni Hungarie gubernator memorie com[men]damus, quod nobis in octavis festi Epiphaniarum domini unacum [prelatis], baronibus et regni n[obilibu]s in sede nostra iudiciaria sedentibus [Va]lentinus [littera]tus de Tordas iuxta continen[tia] 40li[tterar]um nostra[rum] . . . . . . ipsam hic Bude coram nobis facie ad faciem factam fore denotantium, nostram personaliter veniendo in presentiam [contra circu]msp[ectum] virum Stephanum appathekarium, civem civitas Budensis, allegavit eomodo, ut quedam littera privilegialis condam domini Sigismundi pie memorie regis Hungarie, factum armorum suorum tangens, erga ipsum Stephanum appathekarium haberetur, quas per ipsum coram nobis exhibere et paria earundem pro se habere vellet; quo audito annotatus Stephanus, civis Bundensis, similiter nostram consurgens in presentiam, respondit ex adverso, quod hoc bene verum foret, quomodo dicte littere erga ipsum haberentur, quas coram nobis exhibere et paria earundem eidem Valentino litterato dare promptus esset et paratus; cuius tenor is est:
Sigismundus dei gratia Romanorum rex semper augustus, ac Hungarie, Dalmatie, Croatie et cetera rex, omnibus Christi fidelibus, tam presentibus quam futuris, presentium notitiam habituris, salutem in eo, qui dat regibus reg[nare] et victoriose triumphare. A claro lumine troni regii, velut e sole r[adii], nobilitates legittimo iure procedunt et omnium nobilitatum insignia a regia dignitate sic dependent, ut von sit dare alicuius [generositatis] insigne, quod a gremio non proveniat regie claritatis. Sane ad [universorum] tam presentium, quam futurorum notitiam harum serie volumus pervenire, quod fideles nostri devoti, dilecti, honorabiles viri, domini, Michael [lector] ecclesie beati Martini confessoris Scepusiensis ac Nicolaus archydiaconus Saswariensis et Johannes Strigoniensis, Waciensis et Budensis ecclessiarum [canonicus], nostre mayestatis venientes in presentiam, propositis et recensitis ipsorum fidelibus servitiis et fidelium obsequiorum gratuitis meritis, sincerisque [com]placventiis utique acceptis et laudandis, quibus ipsi, primum idem dominus Johannes canonicus in Bozne, Istrye, Forisyulii, Lombardie, [Fran]cie, Aragonie, et demum iidem domini Michćl lector et Nicolaus archydiaconus in presentibus Almanie partibus, nobis in eisdem pro sacro sancte universalis ecclesie et sacri imperii Romani status reformatione et querenda pace universis procendentes et laborantes, sacro[sanct]o regio dyademati et celsitudini nostre mayestatis, personis et rebus ipsorum non parcendo, indefesse studuerunt complacere, reddideruntque se [gratos] et acceptos, arma seu nobilitatis insignia, in presentium litterarum nostrarum capite depicta, mayestati nostre exhibendo, ab eadem mayestate nostra eadem arma seu nobilitatis insignia ipsis, et per eosdem Johanni et Stephano, filiis Gregorii de Bekas, Valantino (igy) de Tordas, et S[tephano] filio . . . . . . . . . . . de . . . . . . . . . eorundemque Johannis et Stephani necnon Valentini et Stephani heredibus et posteritatibus universis dari et conferri humiliter et devote suppli[caverunt. Unde nos prefatorum Michael]is lectoris, ac Nicolai archydiaconi et Johannis canonici gratis affectibus intuentes predictorum obsequiorum gratuita merita, quibus studiis dil[igenti]bus [ac indefe]ssis actentus erga nostram claruerunt maiestatem, qu[otidieque] clarent et in antea eo studiosius clarere poterunt, quo se et suos [pre]clarioribus honorum gratiis sentient decora[tos, animo] deliberato et ex certa nostre mayestatis scientia, eisdem dominis Michaeli lectori ac Nicolao archydiacono et Johanni canonico [et per] eosdem predictis Johanni et Stephano [necnon Valentino et] altero (igy) Stephano, eorundemque Johannis, Stephani necnon Valentini et alterius Stephani heredibus et posteritatibus unive[rsis], ad prefatorum Michaelis lectoris ac Nicolai [archy]diaconi et Johannis canonici supplicationis instantiam, prescripta arma sew nobilitatis insignia, hic depicta, ac pictoris [magiste]rio distincte descripta, virtute presentium conferimus, ymo de habundantiori plenitudine specialis nostre gratie ad maiorem prelibatorum Michaelis lectoris ac Nicolai archydiaconi et Johannis canonici ac aliorum supradictorum nobilitatis gloriam, proprio motu concedimus, damus et elargimur, ut iidem Michael lector ac Nicolaus archydiaconus et Joh[annes] canonicus ac per eosdem predicti Johannes et Stephanus necnon Valentinus et alter Stephanus, eorundemque Johannis et Stephani ac Valentini et alterius Stephani (et) posteritas u[nuversa nata], et nascitura, hec arma sew nobilitatis insignia, prout presentibus litteris circa principium acpropriatis (igy) coloribus diversis inserta pictura denotat et declarat, a modo [in ant]ea in [preliis, hastil]udiis, torneamentis et in omni exercitio militari gestare valeant pariter et defferre. Gaudeant igitur favore regio, ac de tanto munere singularis gratie antefati Michael [lector] pre[scriptu]s ac Nicolaus archydiaconus et Johannes can[onicus] et alii supradicti eorumque posteritates merito exultent, tantoque fideliori studio ad honorem regium eorundem in antea soli[detur inten]tio, quanto ampliori favore preventos se con[spiciu]nt munere gratiarum. Presentes autem ad premissorum memoriam perpetuam cum pendenti secreto nostro regio sigillo, quo [ut] r[ex Hungarie utimur, munitas], prelibatis dominis et aliis su[prascriptis] duximus concedendas. Datum Constantie, in festo assumptionis beate virginis gloriose, anno domini millesimo quadringentesimo decimo septimo, regnorum nostrorum anno Hungarie et cetera tricesimo primo, Romanorum vero septimo.
[Nos igitur] p[aria] ipsarum litterarum prefati condam domini i[m]per[atoris] . . . . . . . . . . . . . . . . presentibus litteris nostris de verbo ad verbum transcribi et transumifacientes, eisdem dominis Michaelis (igy) lectori ac Nicolao ar[chydiacon]o, Johanni canonico et aliis predictis pro uberiori cautela duximus [conce]dendas, nostrarum, quibus sigillum nostrum est appensum, vigore et testimonio litterarum mediante. Datum Bude, in festo P[asce] domini, anno eiusdem millesimo quadringentesimo qu[adragesimo no]no.
Az adományozott czimer leirása a következő: kék mezőben ugrásban lévő fehér szarvas, arany szarvakkal és arany nyakkoronával. A szarvak és a korona érczéből a nagyon megviselt oklevelen csak a barnás alapszin maradt meg; ilyen az a mi hű szines képünkön is. Sisakdisz: két kék szárny közt a pajzsbeli alak csonka törzse. Takarók: kék-vörös. A pajzs balra, az oklevél kiállitójának neve felé dől; ennek következtében a czimer többi alkatrészei is balra forditvák, mi hazai heraldikánkban a leggyakoribb eset.
A czimert a Siebmacher-féle gyüjtemény is közli. Az ábrázolásról azonban azt mondja, hogy a szarvas nyugvó helyzete hibás, mert az nincs a pajzs tengelyében. E hibával azonban alig ha róhatjuk meg a czimer festőjét. A szarvast kétségtelenül ugró helyzetben akarta ábrázolni a festő, megörökitvén ezzel egy vadászati jelenetet, melyeknek régi heraldikánk nagy kedvelője. A felfelé ugró szarvas pedig tényleg a pajzs tengelyében van, s így sem Zsigmond királynak, sem Hunyadi Jánosnak czimerfestője nem követett el hibát a czimertani ábrázolás szabályai ellen.
Hunyadi Jánostól ez a harmadik czimereslevél, a mit ismerünk. Kettő, Pogány Miklósé 1448-ból és Berekszói Péteré 1449-ből új czimeradomány; a jelenleg ismertetett oklevél pedig birói átirat. Habár jogi természetére nézve különbözik is az eddig ismert két armálistól, de alakjánál, kiállitásánál fogva a czimeres levelek közé sorolhatjuk; kiállítójánál fogva pedig legérdekesebb és legritkább okleveles emlékeink egyike.
A Békássy család is azok közé tartozik, melyek régi czimerüket elhagyva, ujabb eredetű czimerrel élnek. A jelenleg használt családi czimernek az 1417-ik évivel semmi közös vonása sincs.
F. L.
