VII. A zeykfalvi Zeyk család.
142VII.
A zeykfalvi Zeyk család.
A zeykfalvi Zeyk család.
Levéltára az 1848/49-iki oláh dulásokban elpusztult. Csak az idősb ágbeli Zeyk Elek utódainál maradt fenn annak egy részlete, mely azonban a Zeykeket illetőleg csak a XVII. század legutolsó éveitől kezdve tartalmaz okiratokat.
Van azonban ezek közt két genealogica deductio, melyek egyikét 1799-ben Zeyk Imre őrnagy készitette, a másik pedig ugy látszik, hogy csak ennek részleges másolata, itt-ott egyes kiegészitésekkel is.
E nemzedékrend, le egészen a XVII. század zártával élt Lászlóig, meglehetősen megegyezik a Kővári-Nagy Iván-féle táblákkal s azoknál nem is kimeritőbb. Az eltéréseket alább jelezni fogjuk. Az emlitett Lászlótól kezdve aztán merőben okleveles alapon állitottuk össze a további genealogiát, mert erre az Elek ágánál talált oklevelek elég anyagot szolgáltattak. Lehet azonban, hogy a többi ágakon s az első izeknél voltak még Zeyk-leányok, kikre kutatásainkban nem tudtunk rátalálni; mert a levéltárban talált Zeyk Imre-féle genealogiák csakis a család férfitagjaira vonatkoznak, s igy a leányok iránt ezek épen semmi adatot nem szolgáltatnak.
Lássuk tehát mindenekelőtt a régi nemzedékeket a családi levéltár genealogiai deductiója szerint, melytől a hol Kővári, Nagy Iván vagy Böjthe nyomán eltérést vagy pótlást teszünk, azt dölt betükkel különböztetjük meg.
I. TÁBLA.
Zengevo de districtu fluvii Strigy; Zayek; László 1236 de Zayekfalva; Mihály; Péter 1344; Menyhért (Szentgyörgyi Apollonia a Dénes leánya); Péter 1387 Zeykfalvára kap adományt 1393 vezér a török háboruban
(Folytatását lásd a következő hasábon.)
Péter; János 1441 karánsebesi és sztrigyi főkenéz; Péter; László; István; András; János; Miklós kitől, állitólag, egy a mult századig terjedt ág jött le; Miklós 1527 főkapitány (Dósa Kata); Mihály 1542 főaranyváltó, már Zeyk néven (Balassa N.); János 1570 udvari kapitány; István 1605 dévai kapitány; Mihály (iktári Bethlen Zsófia); Péter (Borbásvizi Judith); Miklós (Kendeffi Zsófia); András; Mózes; László 1697 (Nagyváradi Baló Mária) l. a II. táblán; István; Apollonia (Demsusi Lukács Ferencz)
Hagyjuk, mig talán adatok látnak napvilágot egyelőre igy e leszármazást; mert az iróinknál eddig megjelenteket, ha ellenkező bizonyitékokra biztosan nem támaszkodhatunk, nem lehet egyszerüen felforgatni.
Miként e táblán is feltüntettem, azonkivül, hogy a család 1799-iki genealogusa a Balassa és a Dósa családbeli hitveseket nem emliti (s talán nincs is elfogadható nyom, mely ezek létezésére vezetne), különbség van még a családi feljegyzés és az eddig megjelent genealogiák közt az 1387–93-iki Péter ivadékait illetőleg, egészen az 1527-iki Miklósig, kitől elkezdve aztán tovább ismét egyeznek.
A Zeyk Imre 1799-iki genealogiája s a családi levéltárbeli másik névtelen genealogia is Péternek János nevü fiától, az 1441-iki főkenéztől hozzák le az 1527-iki Miklóst, mint annak unokáját, megnevezetlen fiától; ellenben Kővári és az ő nyomán haladók e János főkenéznek egy Péter nevü fiát feljegyzik és aztán nem is folytatják tovább ágát, az 1527-iki Miklóst pedig a fennebbi táblán látható izeken át a János főkenéz testvéreül irt Lászlótól, mint ez utóbbinak kisunokáját hozzák le. A család genealogusai ezen Lászlót s fiát és unokáit, valamint Andrásként irt testérét fel sem emlitik.
Ezeknek megjegyzése mellett, a fentebbi 143táblán a Kővári-féle leszármazást mégis meghagytam, mert lehet, hogy a család valamely más ágánál talált ugyanolyan családi genealogiai tábla szolgált alapjául, mint a milyenek az Elek ágának levelei közt az én kezemhez jutottak, s ez utóbbiaknak nincs okom a már általános isrneretüvé vált másik levezetés fölött előnyt tulajdonitani, mig ujabb adatok egyik vagy másiknak helyességét el nem döntik.
Azzal sem akartam bonyolitni a dolgot, hogy a Kaprinay feljegyzése alapján* Nagy Ivánnál (IV. k. 167. 7. l.) közlött oklevélben emlitett Mothonoki Zayk Lászlót, ki testvére István szörényi bán és Sandrinnal együtt, mint a Karánsebes körüli Mothnok, Malomfalu, Osestija, Zederjes, Magura, Radulencz, Csernotha, Almássa birtokosa, a Fiáthok elődével, Orményesi Lászlóval kölcsönös örökösödési szerződésre lépett, e táblára befoglalni megkisértsem; pedig a korra nézve megfelelőnek látszik az itt emlitett István a táblán látható János főkenéz ilynevü unokaöcscsével. Azonban mivel Jánost nemcsak sztrigyi, hanem karánsebesi főkenéznek is irja a családi genealogia, kérdés, vajjon nem épen fia volt-e neki az 1467-ben ugyanazon vidéki birtokok tulajdonosául látott három Zayk-testvér? S ekkor, ha az emlitett eltérő részletnél a családi genealogusoknak van igazuk, nem pedig Kővárinak, ez esetben az 1527-iki Miklós is e testvérek valamelyikének lehetett volna fia.
1 Mss. t. 4. pag. 9.
Különben ezen Miklós és az I. táblánk végén látható 1697-iki László között bizony igen rövidnek látszik az időköz, hogy abba, miként itt már egyezőleg teszik a családi deductiók, szintugy mint a Kővári-féle táblák, nyolcz nemzedéket szerepelni elképzelhessünk. Itt, lehet, hogy közösen mind egyformán hibáztak s az ott felsorolt Zeykek nem mind egyenes vonalbeli sorozatban, mint leszármazók, hanem egyikük vagy másikuk oldalrokonként is állhattak kapcsolatban egymással. A családi genealogiák azon hivatkozásai is, melyeket a táblán is feltüntetett évszámokra vonatkozólag e Zeykeket illető oklevelekre tesznek, csak azok viselt tisztségeire, nem pedig a filiatióra birnak vonatkozással.
Ellenben a főkenéz Jánost megelőzőleg a családi genealogusok ily hivatkozásai mind nemzedékrendi természetüek, olykor több izekre is visszamenve.
Először is idéznek egy oklevelet IV. Bélától 1236-ból, melyben ez van irva: «Ladislaus filius Zayek, filii Zengevoij de districtu fluvii Strigy.»
Azután I. Lajos király levelét 1344-ből, mely szól «Petrus filius Michaelis filii Ladislai de Zayekfalva» felől.
Végre idézik Zsigmond király donatióját (talán nova donatio lehetett) 1387-ből, melyben Zayekfalvát adományozza «Petro, filio Melchioris Zayek ex Apollonia filia Dionisii de S. Georgio».
Ezzel aztán meg is szünnek a genealogiai vonatkozásu idézetek, mert a Jánosnál emlitett 1441-iki oklevélből, mely Hunyadinak egy commissiója, csak e czimzés van idézve: «Joanni Zayek supremo kenezio in Karansebes et ad districtum fluvii Strigy».
Ugy látszik ezekből, hogy a család egykor igen érdekes oklevelekkel birt. Sajnos, hogy ma egyik tagja sem érdeklődik a genealogia iránt; pedig talán más magán- vagy közlevéltárakban fedezhetnének még fel valamit családjuk okleveles emlékeiből.
Igy a legrégibb oklevél, melyet ma e családra vonatkozólag ismerek, comes Ladislaus filius Musad de Almásnak 1362-iki beiktatásáról szól a hunyadmegyei Zalasdra, midőn is Péter alvajda Hátszegen 1363 (feria 6-a prox. ante Dom. Oculi) kelt levele szerint összehivatván Hátszeg vidékről az összes oláh kenézek és seniorok, Sztroja és Zayk kenézek e beiktatásnak ellene mondanak.* Nagy Iván idéz még néhány későbbi oklevelet is.
1 Fejér, Codex Dipl. IX/3. k. 380. l. és gr. Kemény J., Dippl. opp. k. 18. l.
Mielőtt a II. táblán bemutatnám a már teljesen biztos okleveles alapon készült nemzedékrendet, – mely egy-két leánytagnak, (például azon Zeyk Zsuzsánnának, ki 1815-ben Csulai Károlyné volt) fel nem találhatása miatt, ha talán még most sem egészen teljes, de hibás nem lehet – az előbbi I. táblára vonatkozólag még megjegyzem, hogy némely más családi levéltárakban talált idevágó nemzedékrendi töredékek szerint Borbátvizi Judith lett volna Zeyk Miklós neje, nem pedig Kendeffi Zsófia, s ő lett volna a II. táblát megkezdő Lászlónak anyja. 144Igy találtam ezt a báró Jósincziak levéltárában kapott egy régi leszármazási táblán is, s igy adja elő a Borbátvizi családnál Böjthe is «Hunyadmegye sztrigymelléki részének és nemes családainak története» czimü munkájában a Buda család oklevelei alapján, honnan a Zeyk Miklós többi gyermekeinek neveit is a II. tábla élén álló László mellé előbbi táblámra be is iktattam. A kérdés eldönthetéséig azonban a Kővári-Nagy Iván-féle nemzedékrenddel s a Zeyk Imre 1799-iki genealogiájával egyezőleg Borbátvizi Judithot a Zeyk Péter, Kendeffi Zsófiát pedig a Zeyk Miklós nejéül hagytam meg.
Azon másik Zeyk Miklósnak Kővári szerint a mult századig terjedt ágáról, kiről a mult század végén kelt családi genealogiában még csak emlités sincs, semmi nyomra nem tudtam akadni. Alig is fordul elő oly Zeyk, ki a most bemutatott táblákon kivül állva, ez állitólagos kihalt ág tagjául volna tekinthető. Hanem ha ilyennek tekintjük azon Zeyk Ilonát, ki 1602-ben Váradi Zsigmond neje lett volna s azon Zeyk Józsefet, ki Váradi Klárát vette volna nőül, ki azonban sem a táblánkon látható Péternek fia, sem Miklós doktornak atyja nem volt, noha Nagy Ivánnál igy van jelezve. Ezen Miklós doktornál is hibás a Nagy Iván-féle tábla, hol nejéül szintén egy Váradi leány van irva, holott e tudós nőtlenül halt el.
És most következzék itt az oklevelekből öszszeállitott nemzedékrend az 1697-iki Lászlótól kezdve napjainkig, a családi oklevelekből s feljegyzésekből kitünő életrajzi adatokat is röviden magába foglalva.
(A családfát l. a 145. lapon.)
