A befektetési szempontok
A befektetési szempontok
Ha valamely pénztulajdonos megtakarítását rövidebb-hosszabb időre be akarja fektetni, sokféle szempontot kell figyelembe vennie. Helyzetét nehezíti, hogy ezek a szempontok sok esetben kizárják egymást, ill. csak ritkán teljesülhetnek egyszerre. A kiválasztott konkrét befektetés soha nem biztosíthatja egyszerre minden befektetési elvárás maximumát. Minden befektető más és más szempontokat mérlegel, attól függően, hogy ki melyik befektetési célt helyezi előtérbe, s melyeknek tulajdonít kisebb jelentőséget.
Minden befektetési döntésnél célszerű azonban legalább a hozamot, a biztonságot és a likviditást vizsgálni.
Hozam az a jövedelem, amelyet az adott értékpapír biztosít tulajdonosa számára. Ez a jövedelem több részből tevődik össze. Kötvényeknél (ill. általában a hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok esetében) az elsődleges jövedelemrész a kamat, amelyet a futamidő teljes idejére fizet a kibocsátó, azaz a hitelfelvevő. A kamatot egészítheti ki az árfolyamnyereség, azaz a névérték és a tényleges vételár közötti különbség. Mai viszonyaink között, pl. amikor a piacon levő átlag 11 %-os kamatozású kötvények árfolyama a névérték 50–60%-a, az így elérhető árfolyamnyereség nagyobb, mint a nominálkamat. Ez az árfolyamnyereség csak akkor realizálható, amikor a kötvény futamideje lejár: a kibocsátó ekkor fogja kifizetni a mindenkori kötvénytulajdonosnak a névértéket (hiszen ő erre vállalt kötelezettséget). Ha valaki a törlesztés időpontja előtt akarja (vagy kényszerül) kötvényét eladni, nem tudja realizálni ezt az árfolyamnyereséget, hiszen ő is csak az éppen aktuális piaci áron tudja az értékpapírt eladni. Ez a tényező magyarázza, miért tolódik el a piaci kereslet az utóbbi egy-két évben a törlesztési időponthoz közelítő kötvények felé, míg a továbbra is hosszú lejáratú (3–6 év) kötvények kereslet hiányában szinte eladhatatlanok. Különleges konstrukciójú kötvényeknél a kamaton és az árfolyamnyereségen kívül más tényező is befolyásolhatja a kamatot. Telefonkötvényeknél pl. a telefon beszerelésének ígérete a névérték dupláját is eredményezheti a piacon. Hasonló lesz majd a helyzet, ha lesznek opciós és átváltható kötvények is, amelyeknél az opció, ill. az átváltási jog lényegesen befolyásolhatja az adott kötvény keresletét és ezáltal árát, hozamát is.
Részvények esetében is két részből áll a hozam: az egyik a társaság nyereséges működése esetén kifizethető osztalék, a másik az árfolyam mozgásától függő árfolyamnyereség, vagy veszteség. Magyarországon mindeddig a részvényvásárlók elsősorban az osztalék létét és nagyságát tekintették egy-egy részvény fő jellemzőjének. A tőzsde megnyitása, ill. a reális és publikus árfolyam-alakulás azonban előbb-utóbb azt fogja eredményezni, hogy nálunk is – akárcsak a világ minden részén – a részvények hozamánál az árfolyam-várakozások és árfolyamok alakulása lesz döntő, az osztalék nagysága háttérbe szorul. (Az osztalék nagysága különösen akkor nem tekinthető a vásárlás döntő szempontjának, ha a részvény piaci árfolyama jelentősen eltér a névértéktől, hiszen az osztalékot minden esetben a névérték alapján fizetik.)
Biztonság; a kötvények a világ legtöbb országában a biztonságos befektetések közé tartoznak, azaz aki kötvényt vesz, szinte teljesen biztos lehet benne, hogy pénzét a törlesztési időpontban megkapja. Általában a legbiztonságosabbak – majdhogynem abszolút mértékben – az állampapírok és az államilag garantált kötvények. A következő kategóriába a bankok, a megbízható, jó hírnevű nagyvállalatok kötvényei tartoznak, ezután következnek a kisebb, kevéssé ismert, de jól gazdálkodó cégek kötvényei. Az utóbbi években – különösen az Egyesült Államokban – nagy teret és publicitást kaptak a nagy kockázatú, ún. bóvlikötvények. Ezeket olyan ismeretlen, új cégek bocsátják ki, amelyekről még nincsenek információk, amelyekről még nem lehet tudni, életképesek lesznek-e, vagy sem, képesek lesznek-e a kamatok és a törlesztés megfizetésére. A befektetők kockázata tehát nagy, de a nagy kockázat vállalásával az átlagosnál nagyobb lehet a nyereség is, hiszen a kibocsátónak meg kell fizetnie ezt a kockázatvállalást.
A fejlett értékpapírpiaccal rendelkező országokban minősítőintézetek vizsgálják a kötvényadósok gazdálkodását, piaci helyzetét, terveit, lehetőségeit, s ezek alapján sorolják be – vagy át – különböző kategóriákba a kötvényeket. A különböző minősítőcégek persze más és más szempontrendszer szerint végzik értékelésüket és rangsorolásukat. Ezek a minősítési listák nyilvánosak, és nagy segítséget nyújtanak a befektetőnek, a forgalmazócégnek, az ügynököknek. A magyar piacon ilyen listák egyelőre nincsenek.
Részvények esetében a biztonság kérdése másként vetődik fel, mint a kötvényeknél, hiszen itt nincs visszafizetés. A részvénytulajdonlás biztonságának kérdése egyrészt úgy értelmezhető, hogy életképes-e a részvénytársaság, nem lesz-e szükség felszámolására, szanálására, hiszen egy ilyen esetben kérdésessé válik, visszakapja-e a részvényes a befektetett pénzét, annak legalább egy hányadát, vagy netán teljesen elvész a pénze. A biztonság másrészt az árfolyammozgásokkal összefüggésben is értelmezhető. Minél stabilabb, megbízhatóbb egy részvénytársaság, nagy valószínűséggel annál kisebb az árfolyam-ingadozások mértéke és gyakorisága. A nagyfokú biztonságra való törekvés alacsony hozamokat eredményez, míg a kockázatvállalás magasakat.
A likviditás azt mutatja, hogy befektetésünket szükség esetén milyen gyorsan vonathatjuk ki az adott értékpapírból, azaz mennyi idő alatt lehet azt a piacon értékesíteni. A likviditásnak különböző szintjei vannak. A magyar gyakorlatban jelenleg teljesen likvid papírnak számít pl. a diszkont kincstárjegy, egyrészt rendkívül rövid lejárata miatt, másrészt azért, mert még az MNB e rövid időn belül is bármikor visszavásárolhatja azt, az utolsó aukció átlagos diszkontkamatának figyelembevételével.
A tőzsdén jegyzett és forgalmazott értékpapírok likviditása lényegesen nagyobb, mint a tőzsdén kívüli papíroké. A tőzsdére bekerült papírok esetében a bent maradás egyik feltétele, hogy adott papírból megfelelő nagyságú forgalom, üzletkötés legyen. Az értékpapírtörvény előírta tőzsdekényszer (tőzsdén jegyzett értékpapírt csak tőzsdén keresztül szabad forgalmazni) is ebbe az irányba mutat. A tőzsde lényege az, hogy ott térben és időben koncentrálódik a kereslet és a kínálat, s éppen ezért sokkal nagyobb az esély arra, hogy adott eladási szándékot realizálni lehessen. Tőzsdén kívül – tehát amikor nem koncentrálódik a kereslet és a kínálat – az üzletkötések egy-egy papírból ritkábbak, esetlegesebbek, az ezek alapján „kialakuló” árfolyam sokkal kevésbé mondható objektívnek, mint a tőzsdei árfolyam. Tőzsdén kívüli értékpapírok esetében még az abszolút illikviditás is előfordulhat, amikor is egy adott papír esetleg hónapokig eladhatatlan, sőt lehet, hogy egyáltalában nem jelentkezik rá kereslet, még nagyon alacson áron sem. A befektetési döntések előtt tehát alaposan át kell gondolni, hogy a megtakarításokat mennyi ideig tudja, akarja a befektető nélkülözni.
Minden befektetési döntés meghozatala előtt célszerű, ajánlatos a hozam-biztonság-likviditás hármas szempontrendszerének együttes, összehangolt átgondolása. Negyedikként hozzátehető még a megfelelő információk felkutatása.
Az igazán nagy és neves befektetők (vagy tanácsadók) rendelkeznek még egy olyan képességgel is, amit megtanulni nem, csak érezni lehet: látnoki módon, ösztönösen cselekszenek, megérzik az irányzatokat, a jó lehetőségeket. Információk nélkül azonban az ösztönök nem súgnak semmit.
Pacsi Zoltán
