I. JELENET.
Menj, tudd meg a herczegtől, megmaradt-e
Utóbbi szándékánál, s valami
Nem jött-e közbe a mi terveit
Másítaná; mert változékony ő
S folyvást tünődik. Menj, hozd meg nekem
Szilárd akaratát.
Néném emberét |
Az meglehet, asszonyom!
Most, édes lord, tudod,
Mi jó szándékom van veled, s azért
Nyiltan beszélj, de aztán szólj valót: nem
Szereted nénémet?
Tisztes vonzalommal. |
De nem törél-e bátyám tilosába?
Ebben csalódol.
És még is gyanúm van, |
Vagy kötve hozzá, és övé egészen.
Becsűletemre, nem! asszonyom.
Soha |
Kérlek, bizalmas.
Ó ne félts. |
Alban, Goneril s Katonák jönnek.
Inkább csatát veszítsek, semhogy
Edmund s én őmiatta elveszítsük egymást.
Kedves nővér, légy üdvöz. Híre van, Sir,
Hogy a király többekkel, a kiket
Felkontatott kormányunk szigora,
Lányához ment. Hol nem lehettem
Becsületes, ott hős nem voltam soha.
Ez ügy bennünket annyiban érdekel,
Hogy Frankhon országunkba tört, de nem,
Hogy a királyt segíti, s másokat,
Kiket, félek, méltó és súlyos ok készt
Ellenszegűlni.
Nagylelkűn beszélsz, Sir.
Mi jő ki ebből?
Öszvesűlt erővel |
E házi és külön bajt nem lehet
Most szóba hozni.
Végezzünk tehát |
Követni foglak sátorodba tüstént.
Velünk jősz, néne?
Nem. |
Kérlek, jere: |
Ohó! tudom
A rejtevényt.
Midőn kimennek, Edgar jő álruhában.
Ha ily szegénynyel valaha |
Figyelmezek, beszélj.
(Edmund, Goneril, Regan, tisztek, katonák, kisérők elmennek.)
Előbb, mint ütközetre |
Ha győzsz, adass jelt harsonával annak,
Ki ezt hozá. Nyomorúnak látszom is bár,
Állíthatok ki bajnokot, ki azt
Kivíja, a mi vád ott írva van.
Ha balsors érne, úgy is vége lesz
Világi dolgaidnak, s megszünik
Minden fondorkodás. Most jó szerencsét.
Várj, míg a levelet elolvasom.
Szoros |
Hivass fel a bajhírnök által, én
Itt termek ismét.
Járj boldogúl hát; én ez iratot
Elolvasom.
Edmund jő.
Szemünk előtt az ellenség: hadaid
Vond össze. Itt van seregök s hadi
Erejök jegyzéke a legpontosabb
Kémlet szerint. És most már rajtad a sor
Sietni.
Majd kövessük az időt. | (El.) |
Szerelmet eskvém mind a két nővérnek.
Úgy gyűlölik egymást mint kigyót a mart.
Melyik legyen nőm? egy vagy mind a kettő,
Vagy egy sem? Nem lesz boldog egyik is,
Ha mind kettő megél. Az özvegyet
Elvenni, annyi mint elkeserítni
S őrültté tenni nénjét, Gonerilt;
S bajos lesz boldogúlnom terveimmel,
Míg férje él. Tekintélyét azonban
Használom e csatában, mely megesvén,
Találjon módot ő, ki örömest
Szabadúlna férjétől, miként lehet
Minél előbb eltenni láb alól.
Az irgalom, mint Alban a király és
Cordeliához szándékszik mutatni, –
Hatalmunkban lévén a harcz után –
Megérni nem fogják bocsánatát.
Itt gyors cselekvést kíván helyzetem,
Okoskodással meg nem védhetem. | (Elmegy.) |