X. SZÍN.
Kent. Iden kertje.
Cade jő.
CADE.
Manó vigye a nagyravágyást! Szégyen enmagamra, hogy kardom van és mégis éhenhaló félben vagyok! Öt napja bujkálok már abban az erdőben s nem mertem kipillantani, mert az egész környék utánam leskelődik. De most már annyira megehűltem, hogy tovább itt nem maradhatnék, ha életemet ezer esztendőre kapnám is árendába. Azért is a falon át ebbe a kertbe mászom, hogy körültekintsek, vajon nem ehetném-e füvet, vagy pedig változatosság kedveért nem téphetnék-e egy pár saláta-sisakot, a mi az ember gyomrát jól kihűtené ebben a forróságban. Én úgy gondolom, ez a szó „sisak” csak azért született, hogy velem jót tegyen: mert sokszor, ha sisak nincs fejemen, egynémely barna alabárd szépen szétrepesztette volna koponyámat; sokszor meg, ha kiszáradtam a derekas masirozásban, kulacscsá tettem s ugy ittam belőle; most pedig e pár saláta-sisakból táplálkozom.
Iden jő szolgáival.
Manó vigye a nagyravágyást! Szégyen enmagamra, hogy kardom van és mégis éhenhaló félben vagyok! Öt napja bujkálok már abban az erdőben s nem mertem kipillantani, mert az egész környék utánam leskelődik. De most már annyira megehűltem, hogy tovább itt nem maradhatnék, ha életemet ezer esztendőre kapnám is árendába. Azért is a falon át ebbe a kertbe mászom, hogy körültekintsek, vajon nem ehetném-e füvet, vagy pedig változatosság kedveért nem téphetnék-e egy pár saláta-sisakot, a mi az ember gyomrát jól kihűtené ebben a forróságban. Én úgy gondolom, ez a szó „sisak” csak azért született, hogy velem jót tegyen: mert sokszor, ha sisak nincs fejemen, egynémely barna alabárd szépen szétrepesztette volna koponyámat; sokszor meg, ha kiszáradtam a derekas masirozásban, kulacscsá tettem s ugy ittam belőle; most pedig e pár saláta-sisakból táplálkozom.
Iden jő szolgáival.
IDEN.
Vajon ki élne udvarok zajában,
Ki ily lugasok csöndjét élvezheti?
Atyám hagyatéka, e csekély örök,
Elég nekem, egy országgal fölér.
Mások buktával nagyra nem török,
Vagyont se gyűjtök irigyek daczára;
Elég, van annyim, a miből megélek,
S ajtóm’ a koldús vígan hagyja el.
Vajon ki élne udvarok zajában,
Ki ily lugasok csöndjét élvezheti?
Atyám hagyatéka, e csekély örök,
Elég nekem, egy országgal fölér.
Mások buktával nagyra nem török,
Vagyont se gyűjtök irigyek daczára;
Elég, van annyim, a miből megélek,
S ajtóm’ a koldús vígan hagyja el.
CADE.
Ni! itt jön a kert birtokosa, hogy megragadjon, mint csavargót, mert engedelem nélkül tulajdonába léptem. Ah, gazember! el akarsz árulni s ezer aranyat kapni a királytól, ha megviszed neki fejemet. De várj csak! majd megtanítlak vasat enni, mint a struczmadár; lenyeletem veled kardomat, mint egy nagy tűt, mielőtt elválnánk egymástól.
Ni! itt jön a kert birtokosa, hogy megragadjon, mint csavargót, mert engedelem nélkül tulajdonába léptem. Ah, gazember! el akarsz árulni s ezer aranyat kapni a királytól, ha megviszed neki fejemet. De várj csak! majd megtanítlak vasat enni, mint a struczmadár; lenyeletem veled kardomat, mint egy nagy tűt, mielőtt elválnánk egymástól.
IDEN.
Ej! durva ficzkó, én biz – bárki vagy –
Nem ismerlek: hogy’ árulnálak el?
Vaj nem elég-e, hogy kertembe törsz,
Tolvaj gyanánt, hogy meglopd birtokom’,
Tudtom ne’kül átmászod falaim’,
S csahos szavakkal még velem daczolsz?
Ej! durva ficzkó, én biz – bárki vagy –
Nem ismerlek: hogy’ árulnálak el?
Vaj nem elég-e, hogy kertembe törsz,
Tolvaj gyanánt, hogy meglopd birtokom’,
Tudtom ne’kül átmászod falaim’,
S csahos szavakkal még velem daczolsz?
CADE.
Veled daczolok? Biz úgy, a legjobb vérre, melyet valaha megcsapoltak! még pedig szemtül szembe! Jól megnézz: öt napja már nem ettem egy falatot; de azért csak jőj öt embereddel, s ha én mindnyájatokat agyon nem ütlek, mint a kutyát: arra kérem az Istent, soh’se ehessem füvet többé!
Veled daczolok? Biz úgy, a legjobb vérre, melyet valaha megcsapoltak! még pedig szemtül szembe! Jól megnézz: öt napja már nem ettem egy falatot; de azért csak jőj öt embereddel, s ha én mindnyájatokat agyon nem ütlek, mint a kutyát: arra kérem az Istent, soh’se ehessem füvet többé!
IDEN.
Míg Anglia áll, ne mondja senki azt,
Hogy Iden Sándor, hogy egy kenti squire
Szállt egyenetlen harczra kiehülttel.
Szögezd merően szemed’ az enyémre,
Lesütöm-é tekinteted előtt?
Tagot tag ellen: a gyöngébb te vagy,
Öklömhöz mérve egy ujj csak kezed;
Dorong e lábszár, pálcza a tiéd;
Összes erőddel mérkőzik e láb;
S ha levegőbe emelem karom’,
Már meg van ásva a földben sirod.
Nagy szóra nagygyal nem felelek én:
Mit elhallgattam, kardom mondja el.
Míg Anglia áll, ne mondja senki azt,
Hogy Iden Sándor, hogy egy kenti squire
Szállt egyenetlen harczra kiehülttel.
Szögezd merően szemed’ az enyémre,
Lesütöm-é tekinteted előtt?
Tagot tag ellen: a gyöngébb te vagy,
Öklömhöz mérve egy ujj csak kezed;
Dorong e lábszár, pálcza a tiéd;
Összes erőddel mérkőzik e láb;
S ha levegőbe emelem karom’,
Már meg van ásva a földben sirod.
Nagy szóra nagygyal nem felelek én:
Mit elhallgattam, kardom mondja el.
CADE.
Vitézségemre! a legtökéletesebb vasgyúró, a kit valaha láttam! – Aczél! ha meggörbűl hegyed vagy ha ezt a zömök fajankót csupa rostélyos-szeletekké nem vagdalod, mielőtt ujra hüvelyedbe térnél aludni: térden kérem akkor Jupitert, változzál patkószögekké!
Jaj! oda vagyok! Éhség ölt meg, senki más. Uszítsatok rám tizezer ördögöt: ha visszaadjátok elvesztett tiz ebédemet, szembeszállok valamennyivel. Száradj ki, kert! légy temetőhelyévé mindazoknak, kik e házat lakják, mert itt szállt el Cade legyőzhetetlen lelke.
Vitézségemre! a legtökéletesebb vasgyúró, a kit valaha láttam! – Aczél! ha meggörbűl hegyed vagy ha ezt a zömök fajankót csupa rostélyos-szeletekké nem vagdalod, mielőtt ujra hüvelyedbe térnél aludni: térden kérem akkor Jupitert, változzál patkószögekké!
| (Harczolnak. Cade elesik.) |
IDEN.
Gaz áruló, Cade az, kit leverék?
A tettedért, kard, megszentelve lészsz,
S ha meghalok majd, függj sirom felett.
Nem lesz lapodról e vér letörölve.
Heroldköpenyként hordd azt, és urad
Dicső nevének légy igy hirdetője.
Gaz áruló, Cade az, kit leverék?
A tettedért, kard, megszentelve lészsz,
S ha meghalok majd, függj sirom felett.
Nem lesz lapodról e vér letörölve.
Heroldköpenyként hordd azt, és urad
Dicső nevének légy igy hirdetője.
)
CADE.
| Iden, Isten veled! Légy büszke győzelmedre, mondd meg Kentnek, hogy legderekabb fiát vesztette el; és intsd a világra, gyávák legyenek, mert engem, ki nem remegtem soha senkitől, éhség győzőtt le, nem vitézség. | (Meghal.) |
IDEN.
Tanúm az ég, mily helytelen itélsz.
Halj meg, lator-faj, átka tenszülődnek!
Mint tested’ e kard sujtá le, kivánom,
Bár lelked’ is lesujthatnám pokolba.
Sarkadnál fogva hurczollak hanyatt
Ganajhalomra: ez legyen sirod;
Levágom ott istentelen fejed’
És diadalhoz viszem a királyhoz,
Hollóknak hagyva étkül törzsököd’!
(El, a holttestet kihurczolva.)
Tanúm az ég, mily helytelen itélsz.
Halj meg, lator-faj, átka tenszülődnek!
Mint tested’ e kard sujtá le, kivánom,
Bár lelked’ is lesujthatnám pokolba.
Sarkadnál fogva hurczollak hanyatt
Ganajhalomra: ez legyen sirod;
Levágom ott istentelen fejed’
És diadalhoz viszem a királyhoz,
Hollóknak hagyva étkül törzsököd’!
(El, a holttestet kihurczolva.)
