IV. SZÍN.
Gyakorta hallám, meglágyúl szív
És csüggeteg lesz, elfajúl a bútól:
Hagyd a sirást hát s gondolj boszura.
De ki ne sirjon, hogyha látja ezt?
Dobogó szivemre nyugtatom fejét;
De teste merre van, hogy átöleljem?
Mily választ ad felséged a lázadók folyamodására?
Alkura küldök egy szent püspököt.
Ments Isten attól, annyi árva lélek
Hogy szablya által veszszen! S én magam
Cade John vezérrel inkább szóba állok,
Semmint vérengző harczczal irtsam őket!
De várj, még egyszer átalolvasom.
Oh a kegyetlen latrok! Bujdosóként
Uralkodék én rajtam e szelid arcz,
S nem birhatá-e őket szánalomra,
Kik rá tekintni méltók sem valának?
Say lord, Cada Jankó esküt tőn fejedre.
De tán előbb jut az övé kezedbe.
Nos, asszonyom?
Folyvást kesergsz s gyászolsz Suffolk után?
Félek, szerettem, én ha meghalok,
Utánam ennyit nem gyászolsz vala.
Nem gyászlanék én, meghalnék teérted!
Hirnők jő.
Nos mi a hir? miért jösz ily sietve?
A zendülők Southwarkban. Fuss, királyom!
Cade Montimernek hirdeti magát,
Ki Clarence herczeg vériből eredt;
Nyiltan bitornak hí, és esküszik,
Hogy Westminsterben lesz megkoronázva.
Serege ringy-rongy gyülevész hadak,
Ribancz paraszt nép, durva kegytelen:
Sir Humphrey Stafford holtán s öcscseén,
Tovább haladni, vérszemet kapott.
Jogász, tudós, udvarnok és nemes
Neve „csalfa féreg”, s mind halálra szánva.
Oh elfajúlt nép! azt se tudja, mit tesz.
Vonulj, királyom, Killingworthba, míg
Leverni őket serget gyűjthetünk.
Oh hogyha Suffolk élne most, mi gyorsan
Elfojtaná e kenti zendülést!
Téged gyűlöl Say lord, a nép,
Hát csak siessünk Killingworth felé.
Veszélybe’ vón’ igy fölséged személye.
Szemeik előtt arczom gyűlöletes;
Azért is a városban maradok
S tartózkodásom hadd legyen titok.
Más Hirnök jő.
A London-híd Cade John kezébe’ van;
Fut a polgárság, elhagyván lakát.
A csőcselék nép zsákmány-szomjasan
A latorhoz áll, és esküszik, a várost
Kifosztja és királyi udvarod’.
Uram, ne késs’ hát! Lóra, gyorsan el!
Jer, Margit! Isten megsegit, reméljük.
Az én reményem Suffolkkal letűnt.
Isten veled! Ne hígy a lázadóknak.
Ne, senkinek, és tarts az árulástól.
Ártatlanságom, ez az én hitem
Azért is elszánt és merész vagyok. | (Mind el.) |