Házak és helységek. Mayr Sebestyéntől, fordította Lehr Albert.
Házak és helységek.
Mayr Sebestyéntől, fordította Lehr Albert.
Mayr Sebestyéntől, fordította Lehr Albert.
Hol az ország nem sík, mint az Inn és alsó Traun mellékén, hanem messze nyúló dombsorok szűk, gyakran mély szakadékú völgyekkel váltakoznak, ott a helységek kivétel nélkűl a tetőkön fekszenek. Sokszor valami földemelkedés fensíkszerűen terjeszkedik szét, ép oly gyakran valami földmélyedés csekély homorodású tekenővé tágúl. Itt feküsznek a tanyák és kisebb helységek nem nagyon közeli szomszédságban, rendetlenűl szétszórva. Kis erdők választják el egymástól a szomszédos telkeket, mogyoró-, galagonya-, bangita és fagyalbokros gyepűk, közbe-közbe egy-egy kimagasló szil- vagy cseresznyefa, szegélyezik a réteket és szántókat; dűlőútakat és mesgyéket gyümölcsfasorok árnyékolnak, tanyák és falvak sűrű gyümölcsösök mögött bújnak meg. A hol valamely völgy mély szakadékú, a helységeket egészen a meredek völgylejtők alá szeretik kitolni, de maga a szűk völgyfenék, a malmok kivételével, lakatlan. Erre órákig lehet nedves réteken járni, melyeknek részdarabjait eleven sövényektől beszegett vizárkok választják el egymástól. Csak a szénatakarás idején sürög itt is egypár napig száz szorgalmas kéz, míg a kaszálás lefogyott s a szénát betakarták a pajtákba, melyek a rét száraz helyein állanak. Csak a széles völgytorkolatoknál, mint az alsó Kremsnél, vagy a hol a völgyfenék lapálylyá tágúl, mint az Innbach és a Mattig mellékén, szálltak le a telepedők a vízfolyásokhoz, hogy a mocsaras réteket kiszárítsák és termékeny rozsföldekké munkálják át.
Nem tekintve a városokat és mezővárosokat, az egész tartományban a Dunától délre és az e folyótól éjszakra fekvő kerületek nagyobb részében az összeszorított hosszú házsorú zárt helység egészen ismeretlen. A parasztlakás eszménye e vidéken az egyes tanya (Einzelnhof), melyen a parasztgazda vagy majoros jól rendezett földjei közepett családjával patriarkhális életet él. Az ily magántanya nem ritkán egy kis halmon, vagy néhány mély szakadékú árokkal határolt dombháton fekszik, úgy, hogy az egységesen mívelt földek a téralakúlásnál fogva is elkülönödő egészet képeznek. A tetőn fekszik az udvarház, melyből a távolból semmi egyéb nem látható, mint a fehérre meszelt kémény, mely a házikert sűrű gyümölcsfa koronái közűl ki-kivillan. A kert körűl feküsznek, arányosan elosztva, a földek, melyeknek sugárformán szétfutó mesgyéi részben szintén gyümölcsfákkal vannak beültetve. A hol a szelíden lejtő hajlás meredek oldallá válik, sötét fenyőerdő dűl a vetésekre; a völgy nedves rétjei képezik e kis birodalom határát.
Hagyjuk el az országútat, hogy egy ily tanyát felkeressünk, s térjünk egy dűlőútra, mely egy sík tekenőn át a házikert széléhez visz. Néhány lépcső (Stiegel) segít túljutnunk a kerítésen s keskeny ösvény visz bennünket gyümölcsfák közt a házajtóig. Ettől balra áll a szivárványos kút, melynek szája kőlapokkal van befedve. Jobbra egy hatalmas körtefa árnyékol be egy fapados kis asztalt. Itt szipákol a paraszt meleg nyári estéken kis pipájából. Oldalt, hova a gyümölcsfák kevesebb árnyékot vetnek, egy pár veteményágy van, melyekbe a háziasszony salátán és ugorkán kivűl szegfűt és rozmaringot űltet. A baromfiak tolakodásától a „konyhakertet” sűrű tüskefonadékú sövény védi, rajta tyúkok ugyan nem, de kövér tökindák átbújhatnak, melyeknek virágai messzire sárgúlnak. Éjszak felől közeledtünk az udvarhoz, tehát a tulajdonképi lakóház homloka előtt állunk. Földszíntes épület ez, mely, a mint a hiányos vakolat sejteti, terméskövekből van jó magasra emelve. A homlokrész közepén van az ajtó. A gótszerű ajtószemöldökön van a házszám, e fölé valami lézengő festő a Szentháromság, Szent Flórián és Szent Sebestyén képét vetette oda inkább, mint festette, széles ecsetvonásokkal. Az ablakok, melyeknek száma az ajtótól mindkétfelé négy-négy, jó magasak és egyenszögűek, csak az ajtótól jobbra eső van egy oszlopforma ablakfélfa által két félre osztva, melyeket egy-egy körívfő választ külön. A sima, jó meredek szalmafödelet megbarnította az idő s helylyel-helylyel mohpárna borítja. Egy széles kőlapon át, mely a csorgást áthidalja, az ajtóba lépünk, mely pirosra és fehérre mázolt béleléssel csillagformán van borítva. Miután a kalapács-féle ajtókopogtatóval egypár ütést tettünk, ajtót nyit a háziasszony nyájas köszöntéssel, a morgó „Duná”-nak szól egyet, aztán beereszt egy jó tágas pitvarba, mely a lakóház egész mélyét elfoglalja, s melyből egy ajtó az udvarra s két-két oldalajtó a különböző lakóhelyiségekbe nyílik. Jobbra az ajtótól a szögletben egy kecskelábú négyszögletes asztal áll, melynél nyári időben étkezni szoktak. A falba vert faszegekre lószerszám van akasztva. A balfelőli második ajtón abba a jó tágas szobába jutunk, mely a család közös lakása. A három ablak az udvarra nyílik, alattok egész falhoszant, részben az oldalfalak mellett is, alacsony, keskeny, tartó lábaihoz szegezett fapad húzódik. A szögletben a mázolatlan jávorfából való, tisztára síkált családi asztal fölött feketűlt rámákban függ egypár szentkép, melyeknek alakjai rikító színekkel sablonszerűen üvegre vannak festve, mellettök ketyeg egyenetlen lüktetésű perczegéssel a falióra, melynek sulyai magas faszekrényben lógnak. A nagy zöld kályha a belső fal közepét foglalja el; a farács rúdjain, mely körűlveszi, egy pár ruhadarab van aggatva száradni. A tágas kemenczesutban széles fapad áll, mely fekvőhelyűl is szolgálhat; a másik szögletben fatálas függ, melyre tiszta fatányérok és barna cseréptálak vannak rakva. A lapos padlás, mely, mint az egész szoba, fehérre van meszelve, durva stuccóban az építtető és felesége nevét, valamint az építés idejét mutatja. Egy mély fülkében, mely elől a keskenyebb oldalon van, egy durván festett, öblös boroskancsó áll, mellette pipa, dohányzacskó és tűzszerszám. Az óraszekrényen függ a welsi kalendáriom, a kályhapad felett falba vert szegen egy deszka van, melyen egy hatalmas sótartó mellett az evangyéliom s egy régi prédikácziós könyv hever; az ajtófélen egy kis szentelt víztartó függ, melyből a paraszt meghinti magát, mielőtt munkára menne. A szobából nyílik a konyha, mely ép oly hosszú s szintén a lakóház fél mélyét foglalja el; ablakai a kertre néznek. A mélyen alányúló füstfogó nem akadályozhatta meg, hogy a bolthajtást a füst vastagon meg ne feketítse. A belső szegletben van a négyszögletű tűzhely, s annak aljában a nagy sütőkemencze. Évekkel ezelőtt itt készítette a parasztasszony nyáron az ebédet; most is látni még a kis tűzhelygödröt; télen a szobai kályha tüzénél főzött; de mióta a takaréktűzhely hasznait ismeri, mely a szobai kályha burkolt tüzelőlyuka előtt áll, azon főz télen-nyáron. Csak ha mosás van, fűti a nagy mosókatlant, mely a sütőkemencze mellett van fölállítva, és ha bőven terem szilva, a pálinkafőzésnél is jó szolgálatot tesz. A nagy czement-vízmedenczét, mely a külső fal mellett az ablakok közt van, egyenesen a kút táplálja; a surlópad alatt egy tyúkketrecz van, oda zárják kemény télben éjszakára az apró jószágot. A szoba és konyha mellett van még egy pár helyiség, hálókamarái a gazdának és cselédeknek; fönt a padlásszobában gabonát, kenyeret, húst és lisztet tartanak. A pitvar, melyen át a házba jutni, alá van pinczézve; odalent hatalmas öt- és tízakós hordókban gyümölcsbor áll, valami domború hídfélén gyümölcs és burgonya hever halommal, a mellett a savanyúkáposztás hordókád van, a pinczegrádics lépcsőin és az oldalfülkékben pedig befödve a magas, karcsú tejes köcsögök.
Tanya: Az Asper-major Kremsmünster mellett.
Geller N. Jánostól
Paraszt szoba Kremsmünster vidékén.
Geller N. Jánostól
A szolgálók kamráját, valamint a tűzhelylyel ellátott félreszobácskát, melyben a gazda édesanyja nyugalomban éli öreg napjait, a pitvar választja el a most leirt lakóhelyiségektől.
A pitvarból jut az ember egy roppant keresztfával elzárt ajtón a négszögű udvarra, melyet egy széles kőlapokból rakott járda (Gred) szegélyez. Az oldalszárnyakon vannak az istállók, még pedig jobbra az „első szolgáló (grosse Dirne) uralkodik tizenkét, a nemes zsemlyeszín mariahofi fajból való, gyönyörű tehénen; a balszárnyon két erős pinzgaui ló mellett egy pár igavonó ökör áll. A tehénistállóval szomszédos a röfögő sertésfalka ólja, a kisebbik lóistálló mellett még elfér a kapuszín és egy nagy hosszú kocsifélszer, hol eke, borona, szán és kordé mellett az a kocsi is helyet foglal (Kobelwagen), melybe a paraszt a szebbik lovát szokta fogni, ha feleségét a welsi hetivásárra viszi; az udvar lábjában hátúl van a pajta. Ezt egy farekesz két egyenlő félre osztja, melyek függőlegesen állított karók által ismét úgy vannak elkülönítve, hogy négy egyforma pajtafia támad, melyekben a négyféle gabonafaj: rozs, búza, zab és árpa egész a tetőig fekszik garmadában. Csépek és görbefogú favillák függnek hatalmas oszlopokon, melyek a gerendázatot tartják, a szérűn áll a gabonarosta s a pajtaszerek egyikében egy deszkaalkotmány vagy hombárféle (Tennkasten) van, melybe a még polyvás gabonát teszik. A pajta, valamint az istállók fölött lévő gabnapadlások fala egyszerű deszkából van, ellenben a lakóházé és istállóké kőből van rakva, amannak téglaburkolattal védett csapos padolatja van, emezek bolthajtásosak. A fedélszék álló; egy szelemen, mely az egymást keresztező szarufák feje közt nyúlik, valamint a külső födélrész szarufáit rézsút keresztbe vágó gerendák („Windheften”) növelik a födélszék erejét. Az egész épületnek egy közös födele van, mely körűlmény a felső-ausztriai háznak azt a tetszős külsőt adja, mely dicsekedése a parasztnak. Az istállóknak és pajtáknak a lakóházzal való szoros egybefüggése a gazdálkodást több tekintetben kényelmessé teszi s módot nyújt a gazdának, hogy mindenkor könnyen áttekinthesse az egész belső gazdaságot. Valamennyi házbelieknek egymáshoz közel léte s a tanyák elszigeltsége okozza, hogy a paraszt a cselédjeivel egy családdá forr össze, melynek patriarkhális tekintélylyel parancsol, de ugyanez a körűlmény kárral is jár, mert példáúl tűz esetén a tanyának egy részét sem lehet az elhamvadástól megmenteni. A földbirtoknak egységes zártsága és az egyes családok elkülönödöttsége a parasztot egyedűli úrrá teszik a magáén s avval az elégűltséggel töltik el, mely a korlátlan birtok tudatából származik. Igaz, hogy ez az öröm sokszor hetyke önhittséggé fajúl, mely mindent becsmérel, a kinek nincs saját tanyája, és vele született makacssága párosúlva gyakran lesz határ- és útvillongások forrásává, melyeknek drágán vásárolt eredménye nem egyéb, mint a megelégedés érzete, hogy övé az igazság.
Zsellérház Kremsmünster mellett.
Geller N. Jánostól
Ámbár az egész országban egy tipus uralkodik a tanyáknak mind alaprajzára, mind építésére nézve, mégis az építő szeszélye, vagy a fokozott szükségre való tekintet idő folytával sokképen változtatott az eredeti tipuson. Jómódú parasztok már régebben emeletet raktak a házukra, hogy tágasabb gabonapadlásaik és kényelmesebb lakószobáik legyenek. Azonkivűl bizonyos határokon belűl több vidéken a közös tipusnak sajátságos változatait észlelhetni. Régibb tanyákon a ló- és ököristálló a lakóházban van, az alsó Traun mellékén és a „Machland” lapályain pajta és baromistálló helyet cserélnek. A Hausrucktól nyugatra mind e mai napig a terméskővel való építés uralkodik. A felső Krems mellékén pedig XVI. századbeli kőépítések találhatók, s ez a mondás: „A wartbergieknek fehér házuk és fekete kenyerük van”, azt látszik bizonyítani, hogy a kőépítés ott régibb idő óta általános, ámbár a Trauntól keletre sem volt a terméskőépítés még ezelőtt egy pár évtizeddel ritkaság. Ma ennek már csak gyér maradványait találni, minthogy lakószobák és istállók egyáltaljában téglából vannak rakva; csak a szobáknak néha csinos faragású gerendázatai maradtak még meg elég sűrűen ily házakban is. Míg itt az első emelet az újabb kor fényűzésének tekinthető, a Hausruick és az Inn vidékén a legrégibb faépületeknél is általános. E régi házak homlokzatát egy karzatos folyosó élénkíti, mely az első emelet ablakai alatt fut végig s különb-különbféle diszítményekkel párosúlva az épületet némileg hasonlóvá teszi az alpesi házhoz. Az Inn és Hausruck közt lakóház, istállók és pajta, mint a többi kerületekben, szintén négszögben vannak ugyan elrendezve, de nem egy födél alatt állanak, mint odább kelet felé, hanem a négy szakaszt szögleteiken csak kapuboltok kötik össze. A tetőben is különböznek a nyugati vidék házai; itt a szalmafödelet lapos, messze kinyúló fatető helyettesíti. A nagy és durván faragott zsindelyek minden ereszték nélkűl csak úgy vannak összefoglalva s a párkányzattal egyközűleg keresztbe fektetett s kőlapokkal lenyomtatott léczekkel tartatnak össze. Figyelemre méltó és érdekes az a körűlmény, hogy a fa- és szalmatető határa az egykori osztrák-bajor országos határral esik össze.
Házcsoport: Helmberg Kremsmünster mellett.
Geller N. Jánostól
A szabályszerű paraszt tanya mellett, a napszámos szerény házikóján kivűl, melynek semmi olyas sajátsága nincs, a mi ethnographiai érdekkel bírna, még a zsellérház (Sölde) tűnik szembe. A zsellér (Söldner), a ki ép oly kevéssé meri magát „paraszt gazdá”-nak nevezni, mint a mily kevéssé jár a közönséges parasztnak a „majoros” czím, csak egy pár holdat nevez birtokának. Ritkán tart lovat vagy ökröt, hanem a teheneit fogja az eke elé. Csekély birtokának megfelel a háza is. Lakóháznak és istállónak közös födele s egy homlokzata van. A pajta vagy oldalt áll külön tető alatt, vagy a lakóházzal sarkot képez.
Az Alpesek alja és a Duna közti egész területen, valamint a Mühl-negyed déli részein az egyes tanyán kivűl előfordúl a házcsoport (Gruppendorf), mely három–öt, ritkán tíz–tizenkét háztelekből áll. A hol a talaj szaggatott, mint az Alpesek tövében, a falu határa, épen mint az egyes tanya birtokegésze, gyakran földrajzilag zárt egységet képez s a földdarabok bizonyos szabályossággal vannak elosztva. A falu házai nem nagyon közel állnak egymáshoz s a sohasem hiányzó házikert minden családnak szabadabb mozgást enged. Minden udvarnak, ha a kapu nem az utczára nyílik, külön bejáró útja van, mely a falu utczájába torkollik. Ez két vagy több irányban elágazik s a határnál a szomszéd falu útjával ér össze.
A leírt lakótelepek az egész tartományban előfordúlnak, de úgy, hogy a vidék lapályosodásával az egyes tanya mindinkább ritka.
Salzburg határán a havasi ház a Mattig bal partjáig van elterjedve, de újabb időben az éjszaki Inn-negyedben régtől fogva dívó tanyaház háttérbe szorítja. Az éjszaki és éjszak-keleti Inn-negyedbe Csehország és Alsó-Ausztria szomszédos kerületeiből az utczafalu (Gassendorf) terjedt el, mely a vidéknek olyannyira saját jellemet kölcsönöz, hogy a déli kerületek lakosa, ha Mönichdorf vagy Zwettl környékére érkezik, idegen országban képzeli magát. Az útcza a falu határán egyenes vonalban középütt fut végig; az útczától jobbra és balra hosszú s aránylag keskeny telkek ágaznak szét. A hol ezek keskeny oldalukkal az útczára dűlnek, úgy vannak elrendezve a porták, hogy a lakóház homlokfalával néz az útczára; deszkapalánk köt össze két-két szomszéd udvart. Az útcza gyakran kerek térhelylyé (Pregarten) tágúl, mely körűl van kerítve s az apró jószágnak mezőűl, meg a falu bikájának legelőűl szolgál. Néha találni egysoros falut is, mely esetben a nem mindig zárt házsor félórányira vagy messzebbre is elhúzódik az útfélen. Az útczafaluval mindig össze van kötve a Csehország és Alsó-Ausztria határos kerületeiben uralkodó házalak is. A jórendin egyformán elrendezett belsőségek jobbára két párvonalos részből állanak, melyeket deszkakerítés vagy vékony fal köt össze; egy kapu a kocsinak, mellette egy ajtó a gyalogosnak szolgál bejáróúl az egyenszögű udvarra, melyet hátúl a keresztben fekvő pajta határol el. Valamint a két oldalszárny, úgy a pajta is külön födél alatt áll. A két szárnyon végig futó kőjáró visz a pitvarba, melyből külön ajtó nyílik a kis, ablaktalan konyhába s a tágasabb lakószobába. Ennek két ablaka van, az útczára és az udvarra. A szobából egy kisebb kamarácska nyílik, melynek egyetlen egy ablaka az útczára néz. A tűzhely a nagy szobai kályha mögött van. A nyitott nyári tűzhely majdnem kirekesztőleg a kedvelt „fánk” sütésére szolgál. A konyháról fűlik a sűtőkemencze is, mely a főfalból domborodik ki s alacsony féltetőre van. A kis földszintes pinczében, mely a szolgálóknak hálóhelyűl szolgál, krumplit, répát és savanyú káposztát tartanak. A férfi cselédség nyár idején a szénában, télen az istállókban hál. Az alacsony padlásszobák gabnapadlásúl szolgálnak, azon kivűl ott állanak a cselédség ruhásládái. A második épületszakaszban, mely valamivel keskenyebb, mint a családház, laknak hasonlókép elosztott helyiségekben az öregek, kik a gazdaságot már gyermekeiknek adtak át.
Útczafalu: Kirchberg Freistadt mellett.
Geller N. Jánostól
A lakások terméskőből vagy téglából vannak építve s nyerges födél alatt állanak. Az oromfalak be vannak deszkázva s a padlás kerek ablakokon át kap gyér világosságot. Gyakran az utcza felé való oromfalak a torokgerendáig nyúlnak s a padlás szobákká van elosztva; ez esetben a háznak az útcza felé a torokgerendáig nyúló búbos födele van. Félszerek és istállók különféle elosztásban függenek össze a lakóhelyiségekkel, s azokkal egy födél alatt állanak. Építés és tetőzés semmi lényeges sajátságokat nem mutatnak; csak az méltó említésre, hogy a tartománynak azon nyugoti részében, mely hajdanta passzaui uralom alatt volt, a szalmás födél helyett a lapos, kőnyomatékos fatető van szokásban.
A falusi házalak nem maradt hatás nélkűl a városi ház mivoltára; a mezővárosokban és a kis vidéki városokban, sőt a tartomány fővárosában is még ma is találni régi házakat, melyek alaprajzban nem tagadhatják el a vidéki paraszttanyáktól faló származásukat. Más részt újabb időben a fölékesítésében is szívesen utánozza a városi szokást, különösen azok a paraszt gazdák, kik a középkori jobbágynak idő folytán másokra szállott udvarházait bírják s aristokratikus gőggel „majoros”-nak czímeztetik magukat, birtokukon való örömüknek avval szeretnek kifejezést adni, hogy pompás épületeket emelnek s dísz-szobáikban mindenféle városi fényűzést fitogtatnak.
Módos földmíves udvara: Kremszellhof Hall-füdő mellett.
Geller N. Jánostól
