A Moldava völgye.
A Moldava völgye.
Moldava falutól kissé éjszakra ered a hasonnevű folyó. A kezdetben keskeny ér, melynek parti fűzei és kákája között örömest tanyáz a barázda-billegető, eleinte csekély eséssel halad majdnem az országút menti árokban, és csak a Lukava patak beleömlése után n8 kissé nagyobbra. A Moldava-völgy e részénél azonban sokkal érdekesebb a Lukava mellékvölgye, melyben igen jó szekérút visz a Luczina nevű havasi gazdasághoz. Az út mentén annak egészen a széléig érő fenyveseket látunk, melyek olykor egész lugast alkotnak az útas feje fölött. E völgy nyugati részén emelkedik a Stirbul, a keletin pedig a Gaďna, melynek éjszaki lábához a Kokoszul csatlakozik. Mind a kettő egy népmondában is szerepel. Míg az említett hegyek felső részén az erdő rétekkel váltakozik, addig az alsók több helyütt falként meredő kopár sziklákat tárnak elénk, melyeknek hasadékaiból itt-ott egy-egy magában álló szálas fenyű ágaskodik, másutt tarka fűvek csomócskái nőnek ki a fehér falak tetszetős díszeűl. Hasonló sziklákkal találkozunk néhol a Moldava keleti partján is, mihelyt számos mellékfolyócskájának egy-egy völgyébe térünk. Ezek a Weszi welikij, a Hrebenec, a Poreika és sok más hegyről sietnek lefelé. A Moldava és a Suczawa vízválasztójának ez a része nagyobbrészt nummulitos kárpáti homokkőből áll, és számos hegycsúcsával, minők a Paskan (1.483 méter), a Kruhła Kiczera (1.434 méter), a Magura (1.359 méter) és a Tomnatik (1.350 méter) tekintélyes hegytömeget alkot, melynek átlagos magassága kelet felé való csapásában ugyan alább száll, délnek azonban még mindig olyan tetemes emelkedéseket foglal magába, mint a Piatra Tuskului (1.236 méter), a Bobetz (1.229 méter), a Deal negru (1.221méter), a délkeleti Tomnatik (1.297 méter) a Moldava éjszaki partja mentén. Mindenfelé beláthatatlan ősrengeteg vesz körűl bennünket, a melyen át csak lóháton haladhat az útas, sőt helyenként bizony csak gyalog lehet járni. A magános erdei ösvények azonban, melyek nemcsak a völgyeken, hanem a hegyhátakon át is húzódnak, nagyon érdekes és hálás kirándúlásokkal kecsegtetnek. A nagyobb magaslatokról kinálkozó szép és változatos kilátás a közeli környezet kies képei mellett a messze távol nagyszabású szépségeit is föltárja előttünk. E távolibb látnivalók közűl említendők a Pojana Zagriwa, az Obczyna Kurmatura, a Pojana Turkulowa, a Korohava meg a Bitka és a Feredeu havas.
Eisenau a Moldava völgyében.
Ehrmanns Tivadartól
A Moldava felső völgye alig kétszáz lépésnyi széles, sőt sokszor még keskenyebb, úgy, hogy az ilyen szorúlatokban a folyón többször átkelő szekérút csak bajjal törtet előre a hegy lábához szorúlva, a mi a kocsin való útazást igen kényelmetlenné, helyenként pedig veszedelmessé is teszi. Csak Briaza, Kimpolung, Pozoritta és Wama községeknél tágúl a völgy annyira, hogy nagyobb községek számára is enged némi helyet. De mindezek a helységek csak hoszszában terjeszkedhetnek a völgy szűk volta miatt, mely sehol sem szélesebb egy kilométernél.
A Moldavitzának, a Moldava baloldali legnagyobb mellékfolyójának völgyében egy csúsztató-pályát látunk, mely a bukovinai faipar-részvénytársaság tulajdona. E völgy már jóval alkalmasabb a megtelepűlésre; és csakugyan mindjárt a Moldavitza forrásvidékén, a Sihloiától (1.225 méter), e vízválasztó egyik nevezetesebb magaslatától délre a kis Ardźel falut, még tovább dél felé pedig Moldavitza, Freudenthal és Frumoassa falvakat érjük. Wamánál a két említett folyó egyesűl és délkeletnek tart, a hol Gura-Humorán fölűl a Humora patakot, alább pedig a Bukovecior patakot veszi magába. A Humor a patak völgyében a hasonnevű falun kivűl egy régi görög-keleti kolostort találunk, s ugyanitt húzódik erdőkön, szakadékokon át az a régi katonai út, mely a Pruth mellett Hlinitzánál kezdődve, itt a Moldava völgyében végződik és a Suczawától Iliszestién át vezető országútba torkollik. A Humora völgye az Obczyna Kaczika és az Obczyna mare közötti mélyedés, a mely festői szépségekben gazdag és jóllehet kelet felé esik, a hol, mint mondtuk, a hegység magassága már alább száll és dombvidékbe megy át, még mindig oly tekintélyes csúcsokat mutat, mint a Scoruset (1.220 méter), a keleti Bobeica (1.209 méter), stb. Épen ily érdekes a Bukovecior patak völgye, melyben két szép országút találkozik és a hatna-kimpolungi helyi érdekű vasút tart a Moldava völgye felé. Kaczika sóbányája mellett, a mely Bukovina legnevezetesebb bányatelepe, a vaspálya elhagyja a Solonetz patak völgyét, és több kanyarúlattal a szakadékos hegységbe megy át, hol szelíd lejtőkön, vagy nagyobb mélyedések fölött siet délnek, mi közben Strigojánál egy tizenöt méternél magasabb vaspályahídon kel át.
Az „Ádám és Éva” hegycsúcsok Poźoritta mellett.
Ehrmanns Tivadartól
Bukschoia kis német telepnél nyílik a kevéssé járt Sucha-völgy, melyen át délről több patak ömlik a Moldavába. A völgy torkolata meglehetősen lapályos és tágas és szelíd emelkedésű hegyek állják körűl. A patak nádasok, fűzesek, homok- és kavics-zátonyok közt, helylyel-közzel azonban virágos rétek, szántóföldek és kertek, meg többnyire zsindelyes tetejű kis parasztházak között kanyarog, melyek mellett magtaró pajták és kis szénaboglyák láthatók. Stulpikanyon fölűl azonban, a hol a völgy szűkebbre szorúl, megváltozik a vidék képe. E tetemes kiterjedésű hegyi tájon csak néhány községet találunk, minők Schwarzthal, Ostra, Negrileassa, Dzemine, Stulpikany és Dorothea, a mely utóbbi vashámoráról nevezetes. Ostrától és Dzeminétől keletre és délre a hegyvidék ismét teljes nagyszerűségében tárúl elénk. A Rareu (1 653 méter) déli elágazásaiban 1.490–1.622 méternyi magasságú hegyeket találunk. Az országhatár közelében álló erdőtlen, kupolaszerű ormaikról ellátni az erdélyi és oláhországi Kárpátok ködbe vesző távoli csúcsaira. A Rareu e nyúlványaitól délre a birodalomnak Románia felé való természetes határkövei gyanánt számos kúp szakadatlan lánczolata sorakozik, melyből a Hrebin 1.432, a Butka Oblink 1.477, és a Tarnitza 1.476 méternyi magasságba emelkedik a tengerszín fölé. Kőzetükben csillámpala, szerpentin, felső juramész és kvarcz-conglomeratrétegek vannak.
A Moldava völgye, míg Bukovina déli részén a fapusztítás az erdőkben oly nagy károkat nem tett, a tartomány egyik legszebb völgye volt; melyet dél és nyugat felől a Luczina gyönyörű hegyláncza szegélyez. Az országút gyakori kanyarúlatai és a sok völgyszorúlat többször egészen elzárja a kilátást. Wamánál a Rakowitza Mihály moldvai vajdától 1716-ban állított emlékoszlop ma már helyenként alig olvasható betűkkel hirdeti a törökökön aratott győzelmet. Az eisenaui vashámoroknál a Sekatura (731 méter) és a Runku Preszaka (1.137 méter) hegyek oly közel érnek egymáshoz, hogy csak robbantásokkal lehetett szikláiktól a vaspálya számára helyet hódítani. Végre kissé megbővűl a völgy, a melyben csak ezer lépésnyi csekély szélességben, de nem kevesebb mint hét kilométernyi hosszaságban nyúlik el a kis Kimpolung városka. A jobboldali magaslatok, melyek eddig többnyire kopár falakkal szegélyezték útunkat, lassanként egészen letörpűlnek, s valamivel távolabb már szántóföldekkel, kertekkel díszlő dombokba olvadnak át. Csak több kilométerrel alább (Poźorittánál) emelkednek ismét dús erdejű hegyekké. A déli magaslatok, melyek szakadatlan sorban húzódnak tovább, kissé távolodnak ugyan tőlünk, de emelkedésükkel arányban tömegességük is folyton növekszik. Az, hogy kissé hátrább vonúlnak, csak tágabbá teszi a nagyobb számú kúp- és kupola-alakú hegyekre nyíló kilátást. Előtérben a Runku (1.142 méter), a Bodia (1.082 méter) és a Kukoara (934 méter) emelkednek. Ezek mögött más hegyek hullámvonalából különösen a Rareu felséges kúpja (1.653 méter) magaslik ki Kimpolungtól egyenes vonalban mintegy 8 kilométernyire. Délre a hegység ölén román félen a kis Rareu kolostor áll, melyben mindössze három görög-keleti szerzetes lakik. Kimpolung városka fölött, a hol a boldogúlt Rudolf trónörökös 1887 július 9-én tette le a Szent Miklós-templom alapkövét, részint a Moldava völgyében, részint a hasonnevű patak mentén áll Sadowa a Pietroassa és Higia lejtőin. Odább Poźoritta rézbányáihoz érünk, a mely hely valóságos völgykatlanban fekszik, a völgyből kiemelkedő hatalmas, kúpalakú homokkő-sziklák körében. A délnyugatra külön álló Ádám (1.047 méter) és Éva (1.009 méter) nevű két hegyhez népmondák fűződnek. A bányamíveléssel foglalkozó német lakosságú Poźoritta és Louisenthal helységektől kezdve ismét összébb-összébb szűkűl a völgy és így halad egész a Moldava forrásvidékeig, mindenütt tetemes magaslatoktól kisérve, melyek közt csak nagy ügygyel-bajjal lehetett az útnak helyet szorítani.
Hegyoldali út a Putna völgyében.
Ehrmanns Tivadartól
