A Czeremosz völgye.
A Czeremosz völgye.
Helylyel-közzel mély behajlású nyergek által elválasztott erdőtlen hegyhátakon át érünk egy keskeny ösvényen a Tomnatik (1.567 méter) és a Jarowetz (1.580 méter) hegyek tetejére, melyeknek csúcsait a lovagló út megkerűli. Innen pedig a Jalowiczora folyócskán és annak kis mellékpatakjain átkelve, több akadály legyőzése után a Hrebeniszczére (1.424 méter), majd a Lossowára (1.429 méter) kapaszkodunk, melynek oldalvölgyeiben itt-ott egy-egy havasi pásztorkunyhó, vagy magános hucul ház fából ácsolt s kövekkel megrakott deszka födelű épűlete látható.
A Lossowa hegy erdőtlen háta szélesen terűl el s rajta egymást szelő gyalog és lovagló ösvények részint a hegyhát hoszszában, részint pedig az oldal- és harántvölgyekbe vezetnek. Ezek egyikéből följuthatunk a Borhenja (1.144 méter) hegy tetejére, melynek közelében, tőle nyugatra egy zsilip (a „Rösner Klause”) a Stajka nevű kis hegyi patakot föltorlasztván, annál vadabb rohanással sietteti azt torkolata felé.
A Borhenja hegytől éjszakra és nyugatra már megint kissé népesebb kezd lenni a vidék. Helylyel-közzel már négy-öt, sőt néha több, de nagyobbára kevesebb, olykor pedig csak egy-egy házból álló telepeket találunk órányi távolságra egymástól. Egy-egy egészen magánosan álló szegényes kis fatemplom gyűjti itt össze minden ünnepnapra a mérföldekre terjedő kerűletből a jámbor hegylakókat.
De még éjszakabbra a Szereth és a Czeremosz míveltebb völgyei között is csak ilyen gyér a lakosság, minthogy az erdős, hegyes táj nem igen alkalmas nagyobb telepűlésekre. Heteken át se látják egymást a távoli szomszédok; a nevezetesebb családi eseményeket vagy hatósági hirdetéseket is csak úgy átkiáltják egymásnak havasról-havasra, s ugyanez úton jutnak el a közérdekű híradások is hegyről-hegyre az egész vidéken.
A Borhenjától a Stajkán átkelve, a ma már elhanyagolt zsilip alatt a Morozioska-Wibczyna (1.137 méter) és a Risza (1.032 méter) felé visz az út. Úgy erről, mint a többi nagy ügygyel-bajjal megmászott csúcsról elég jó áttekintést nyerhetünk e tájról, mely több négyszögmérföldnyi terűleten valóságos tengere a kisebb-nagyobb, többé-kevésbbé erdős hegyek szakadatlan hullámsorainak. Általában véve azonban csökken a csúcsok magassága, melyek 600 és 1.400 méter között ingadoznak.
Szerkezetük szerint e hegyek a kárpáti homokkő övébe tartoznak, melyen menelit-pala rétegek vonúlnak keresztűl. Aránylag mély völgyeikből e csúcsok jóval magasabbaknak látszanak, mint a milyenek valóban. Az átkelés rajtok helyenként életveszélyes, mert nem ritkán mély szakadékok tátongnak előttünk, a melyek miatt csak kerűlgetésekkel s a meredek hegyoldalhoz lapúlva folytathatjuk útunkat.
Kirlibaba.
Ehrmanns Tivadartól
E hegyek némelyike épenséggel a teljes járhatatlanság hírében áll. A Szurdyn (1.307 méter), a Lessneta és a Roszyszny hegy között, a Szereth, Suczawa meg a Czeremosz vízválasztóján Szipot privat mellett több kilométernyire megszakítja a rendes közlekedést. A hegyen keresztűl egy évek óta elhanyagolt nyomorúságos út vezet, a mely a hegyoldalakon húsznál több s végtelenűl unalmas hosszú kanyarúlattal kígyódzik úgy, hogy az ember alig győzi türelemmel, oly lassan jut rajta előre.
A Risza szép kétcsúcsú havasán szemünk az üde gyepszőnyeg tarka virágaiban gyönyörködik, melyek az alpesi növényzet dús változatosságú színeiben és alakzataiban pompáznak. E csúcsok nyúlványainak lejtői, melyeken szétszórt hucul házak állanak, nyugaton hirtelen aláhanyatlók, ellenben keleten és éjszakon hosszan elnyúlva több nyereg által tagoltak, míg a Putilla patak völgyénél véget nem érnek. E hegyhátak egyikén jutunk a Suczawa és a Czeremosz két fő völgyét egybekötő útra.
Hosszas barangolásunk után itt érjük ismét az első falvakat: Ploskát, Serdźét és Storonetz-Putillát (Fedkowicz György rutén költő születéshelyét), a honnan Toraki, Kisselitze, Dichtinetz és Uścze-Putilla községek felé sietünk. Valamennyi közűl azonban csak az egy Storonetz-Putilla nevezhető útczarendben egyűvé épített tekintélyesb helységnek. A többi mind többé-kevésbbé szétszórtan épűlt, mert a Czeremosz vidékét lakó huculság, a mely e hegyeken és völgyekben minden rendszer nélkül telepedett le, nem barátja a sűrűbben épűlt községeknek.
Egy-egy hucul falu gyakran sok négyszögkilométernyi terűleten van elszórva s a házak egy része fönn a hegy lejtőin, a másik meg lenn a völgy fenekén áll, mert minden ház körűl mindjárt ott van a hozzá tartozó kert, szántóföld, rét és erdő is. S így van ez valamennyinél; miért is a hucul falu alig látszik falunak; egyedűli ismertető jele, a mi mégis a szanaszét szórt tanyák együvé tartozóságát valami külsőleg is föltetsző gócz köré csoportosítja, a templom, a paplak és az iskola.
A templom majdnem mindenütt szép nagy faépűlet, melyet egy fő- és több melléktorony díszít, egy-egy szokásos nyolczágú kereszttel.
Uścze-Putillánál, a melynek közelében egy 475 méter magas, püspöksüveg alakú s épen ezért Püspök nevű hegy emelkedik, a Putilla patak mentén a Czeremosz folyó völgyébe érünk. A Pruth e legnevezetesb bukovinai mellékfolyója itt már jókora s tulajdonképen a galicziai eredetű Fekete- és a Bukovinában fakadó Fehér-Czercmoszból kerűl egyűvé. Emennek a forrás patakjai a Perkalab, mely a Czarny-Dił (1.473 méter) délnyugati lábánál, és a Sarata, mely a Stara-Wipczyna (1.453 méter) meg a Tomnatik (1.454 méter) hegyekből bugyog elő. A Perkalab völgyében, a Magyarország, Galiczia és Bukovina közötti hármas határ-összeszögellés közelében van a Rudolf trónörökös nevét viselő zsilip, a melynek segítségével nagy mennyiségű fát csúsztatnak le. E vízgát Bukovina legszebb vízművi építményeinek egyike, a melyben három csavarral emelhető zsilip gyűjti meg a Czeremosz felé levezetett vizet.
A völgy csak Jabłonitzánál és Koniatynnál tágúl annyira, hogy kisebb helységek számára elég helyet adhasson. Hegyen és völgyön mindenütt apró házikókat s nagyobb paraszt majorságokat látunk itt. Dolhopole és Stebne községek a Semakowa (981 méter), Demnekowata (613 méter), Henzary (934 méter), Kamenetz (964 méter) és a Kiczera (952 méter) lejtői között állanak. A Kiczera éjszaki lábánál, Uśczeryki mellett egyesűl a két Czeremosz. Ennek völgye, mely tájképi szépség tekintetében Bukovina valamennyi völgyét fölűlmúlja, már a Jałowiczora patak torkolatától kezdődő számos kanyarúlatával is szűntelen ébren tartja az útas figyelmét és érdeklődését. Mindenütt tetemes magasságú hegyeknek hol erdős, hol kopár lejtői kisérik, a melyek mindúntalan más-más irányba terelik a völgyet. E hegyeket azonban a völgy szűk volta miatt csak a folyam hoszszában nézve, vagy a galicziai partról lehet jobban áttekinteni, a mely jóval szélesebb a bukovinainál, a hol helyenként oly keskeny az út, hogy két kocsi csak bajosan tud rajta egymásnak kitérni. Nevezetes az ebben a völgyben hallható visszhang. Fölötte festőiek a magaslatok kivált napkelte- és nyugtakor, a midőn a hajnal első, vagy az alkonyat búcsúzó sugarai ragyognak a tetőkön, s megszólal a havasi kürt mélabús szava, végigrezegve e csendes, magános völgyeken.
Jabłonitzától a völgy helyenként tágúlni kezd s ilyen szélesebb öblökben virághímes rétek gyönyörködtetik a szemet. A házak körűl a karcsú napraforgó aranysárga tányérai bólogatnak nagy, szívalakú leveleik fölött; a kertekből pedig a mák lecsüggő, halvány rózsaszín virágai köszöntgetnek. Kendert is látni mindenütt. A hol azonban a völgy ismét megszűkűl, mint Dolhopolenál, Stebnénél és másutt, ott e nyájas képek egy-egy időre el-eltűnnek s másfélékkel váltakoznak.
A Czeremosz szakadatlanúl mossa, túrja az útját álló kavicszátonyokat s nem szűnik meg rágni, vájni a sziklás partokat. A folyó itt oly elemi erővel törtet előre, hogy nagyobb hordalék- halmok. homokzátonyok s az áradásoknak más ilyes jelei, vagy tócsák, mocsarak és morotvák nem maradnak a nyomában; s még jó, ha a községeket egybekötő útat kiméli s nem sodorja magával e szűk völgytorkolatban. A Czeremosz jobb partján az út több helyütt a sziklába van vágva, s az útas olykor nem minden aggodalom nélkül tekint a feje fölött függő pala-sziklákra, melyek a legkisebb érintésre szürkéskék levelekben töredezve húllanak le a nyirkos hegyfalakról. Hogy a hegycsuszamlások nem ritkák e tájon, azt eléggé tanúsítják a Czeremosz partján és a folyó medrében heverő hatalmas sziklatuskók; azt meg, hogy az ily omlások nem egy szerencsétlenség okozói, számos régi és új kereszt jelzi az út és a folyó közötti lejtőn, megannyi baleset emlékeűl.
Ha az útról letérve a hegyeken kószálunk, szegényesebb tanyák mellett elég gyakran találunk jobbmódú majorokat is, a hol a paraszt nem szenved semmiben szükséget. Az úton hol gyalog, hol lóháton járó huculokkal találkozunk, a kik hagyományos viseletük: a vörös nadrág, sárgaréz fokos és tollas nemez kalap nélkül nem igen kelnek sem kisebb, sem nagyobb útra. Becsülettudóan kalapot emelnek előttünk és szerencsés útazást kivánnak. Gyakran lovagolva megy az asszony vagy a leány is a férj vagy az apa mellett, még pedig rendesen a ló hátára kötött zsákok tetején ülve és a guzsalyáról fonogatva. A folyón is elég sűrűn látjuk a felsőbb vidék fáját lefelé úsztató hucul tutajost, kinek a Czeremosz, kivált a faipar szolgálatában, a legnevezetesebb közlekedési ere. Az erdők sudar fáit széles sorokban összecsatolva, zsindelylyel, deszkával, léczczel és mindenféle fa holmival megrakva, rohanó sebességgel hajtják a tutajt kormányzó bátor és ügyes evezősök víziránt a Pruth felé, mely aztán a Dunamenti országokba és a Fekete-tenger kikötőibe juttatja e szállítmányokat.
Uścze-Putillától éjszakra, gyönyörű hegyi táj ölén feküsznek Mareniczeny, Petraszeny és Rostoki helységek; tovább éjszaknak pedig Podzaharycz és Zołotny, aztán Meźybrody és a völgy kijáratánál Wiźnitz. E községek némelyikében tetemes mennyiségű fát látunk részint ölbe rakva, részint deszkák, gerendák, tuskók, stb. alakjában osztályozva.
Rostoki és Wiźnitz közt az országút elhagyja a Czeremosz fő völgyét, és a völgyfenéknél 400 méterrel magasabb Nimczicz hegyre emelkedik. A majdnem teljesen kopár hegyoldal meredeksége, valamint az esőzésektől igen megrongált út igen fárasztóvá teszi a feljutást, sőt helyenként veszedelmessé is. A tetőre érve azonban a fő völgy egy részére, nemkülönben a galicziai Kárpátokra és a bukovinai hegyekre, minők a Huzulski Werch (704 méter) és a Czeresznia (878 méter) szép szabad kilátás nyílik, a mely megéri a fáradságot. Míg a Nimczicz nyugati oldala csaknem egészen kopár, addig a keletit sűrű erdő borítja. Már valamivel jobb útnak többször kanyarodó kígyóvonalán érünk le a Wyźenka patak völgyébe, melynek szépsége ritkítja párját. Utunk a Tatalowa, Benków és Tokarka erdei mellett vezet el, melyek kelet felé egész a Nagy-Szereth felső völgyéig nyúlnak és több havasi gazdaságot foglalnak magukba. Csúcsaik a Tatalowa (930 méter), a Kernecza (878 méter) és a Kurików (845 méter).
E rendkivűl érdekes hegyvidéken a Wyźenka patak és a Czeremosz között találjuk az ország valamennyi összefüggő hegységének mintegy a zárókövét. Utóljára legeltetjük itt a szemünket iratos hegyi réteken, s itt búcsúzunk el a merészebb magaslatoktól, melyek gyönyörű erdőpalástban díszlenek előttünk. Mert itt aztán véget ér a szép hegyi világ. Zołotnynál, e kirándúlás legnyugatibb pontjánál a Czeremosz hírtelen zuhatagban esvén alá, egész erejével csap a galicziai partnak, úgy, hogy zúgó hullámai tajtékot túrva csapkodnak föl. Itt emelkedik a huculok mondáiban híres Sokólski hegy (857 méter), mely a Czeremosz felé körűlbelűl 200 lépésnyi hosszú mész-sziklafalban hanyatlik le. E falnak felső kőrétegei annyira elmállottak, hogy a róluk leomló szikladarabok évenként több ízben rövidebb időre járhatatlanná teszik az útat, sőt olykor a folyóban is okoznak kisebb torládást.
Wiźnitz mezőváros az egyetlen Bukovina egész nyugati részén, melynek lakossága több ezerre rúg. A galicziai Kuty várossal szoros összeköttetésben állva fő helye ez a hegység és az Alföld közötti kereskedelemnek; az orthodox zsidóságra nézve pedig annyiban nevezetes, hogy ez is olyan csodarabbi székhelye, mint Sadagóra. Wiźnitztől a Czeremosz folyó és völgye mentén tovább haladva, érintjük azt a tágas lapályt, melyen a Nagy-Szereth több mellékfolyójának forrásai fakadnak.
Csornohuźy kivételével, mely a Czeremosz és a Nagy-Szereth vízválasztójáúl szolgáló kisebb emelkedés lábánál fekszik, a többi helység, mint Bahna, Czereszenka, stb. annak éjszaki lábánál van; ellenben két német telep, névszerint Alexandersdorf és Katharinendorf, a tágas róna kellő közepén morotvák és mocsarak közt épűlt, melyeknek sűrű nádasai kitűnő vadászterűletek.
Még a Pruth és a Szereth vízválasztójához tartozik az a hegyvidék, a melyen több rutén helység áll, minők Willautz, Zamostie, Karapcziu, Wołoka, Stanestie, Kalinestie, Zeleneu, stb. Valamennyit dombok környezik, melyeknek völgyeiből több kisebb-nagyobb patak, így a Hlibiczok és a Wołyczanka siet a Czeremoszba. Amint ez a síkságra ér, rögtön fölhasználva az alkalmat; több ágra szakad s évről-évre változtatja a medrét, miért is a Waszkoutznál rajta átvezető hídat majdnem egy kilométernyi hosszúra kellett építeni. Útjában homokzátonyok, szigetkék, kavics- és hordalékhalmok, nádasok és fűzesek kisérik; s ha garázdálkodásának sűrű nyomait látjuk, szinte bajos megértenünk, hogy a partjain álló Millie, Banilla ruska, Banilla słobodzia és Czartoria községek hogyan maradhatnak meg veszedelmes szomszédságában. A Czeremosz több ágra szakadva Źopenynál ömlik jobb felől a Pruthba.
Charlemont Húgótól
