2. Grauwacke-öv.
2. Grauwacke-öv.
Az Alpesek középső öve, meg a két Mész-öv közötti határt kelet-nyugoti irányú hosszanti völgyek jelölik tisztábban éjszakról, és kevésbbé kivehetőleg délről, melyek a magas hegység tömegében csaknem egy folytonos barázdát képeznek. Ezen tájak alapkőzete kiválólag paleozoi, melyben a Mészkövek a túlnyomólap fellépő Agyagpala, Homokkő és Conglomerátok mellett alárendelten vannak. Köznépi néven, mely azonban a tudományba már régóta fel van véve, és a melylyel a legrégibb, gyakran conglomerátnemű Homokkövet, de aztán általában a legrégibb üledéki kőzetek mindnyáját is jelölik, ezen határkőzetek vonúlatát Grauwacke-övnek nevezik. További taglalásuk, miután jól felismerhető kövületeket ritkán találni bennük, nagy nehézséggel jár, de mégis vagyunk már annyira, hogy azokban a paleozoi csoportoknak mind a négy sistemáját ki tudjuk mutatni. Csekélyebb szilárdságuk egy részt a közép-öv kristályos silikát-kőzeteihez, más részt a Mész-öv sűrű tömeges kőzeteihez képest, elősegítette az erosió munkáját, melynek eredménye hosszúra nyúlt völgyeletek vágódása melyek az alpesi lakókra nézve igen fontos művelődési jelentőséggel birnak. A széles, mély fekvésű völgyfenekek lankásabb lejtőikkel míg egyrészt a letelepedésre és földmívelésre a hegység belsejében az egyedűli területet nyújtják, más részt ott építhetők közlekedési útak is, melyek természetszerűleg egyirányúak a patakmedrekkel.
De bányászati tekintetben is, nevezetesen az éjszaki Grauwacke-öv kincsekben gazdagnak, sőt az Alpesekben a leggazdagabbnak mondható. Abban vannak a hires Vaspát-érczek, melyeket a Schneeberg tövétől Reichenautól kezdve nyomon kisérhetni Neuberg, Veitsch, Feistereck és Eisenerz vonalán, hol, mondhatni, tetőpontjukat (Innerberger Erzberge) érik el, aztán tovább Radmer, Admont, Lietzen és Dienten vonalán egész Pillersee és Schwatz vidékéig Tirolban. Ezen vasérczek a legjobbak közé számíthatók a világon; hatalmas telepekben vagy teleptömzsökben, részben telérben is, legtöbbször Mészkő kiséretében a silur felső emeletében fordúlnak elő. Már a rómaiak mívelték és a mívelés még ma is emelkedőben van. Ugyanazon telepeken a Vaspáttal együtt gyakran találtatik a Rézkéneg, de ritkán annyi, hogy a bányászást megérdemelné. Ezen ásványnak vannak azonban fontosabb telepei Agyagpalában Stiriában (Kallvang), Salzburgban (Mitterberg, Zell am See) és Tirolban (Kitzbüchel).
Az ezüsttartalmú fakóércznek egy más, még pedig a mostani felfogás szerint a Diáshoz számítandó telepe ismeretes Tirolban Schwatz mellett Mészkőben. A középkorban, az akkor igen hiányos technikai segédeszközök daczára, bámúlatos erélylyel űzték ott a bányászatot, a mely a hires augsburgi kereskedőknek, és későbben a Fugger grófoknak roppant kincseik nagy részét szolgáltatta; később a bányászat hanyatlott; az újabb időben nagy áldozattal tett kisérletek, sajnos, eredményre nem vezettek.
Haselburg Bozen mellett.
Lichtenfels Edétől
Egyéb, kevésbbé fontos ércz-előfordulást mellőzve, megemlíthető még, hogy Schottvien közelében Gipszet nem jelentéktelen mennyiségben fejtenek, és hogy a Semmeringen nem kevésbbé, mint Stiriában némely helyeken a Grauwacke-övben magnesit lép föl, mit tűzálló czikkek készítésére lehetne fordítani, mi azonban eddig alig történik; végre hogy a Grafit-telepek, melyek némely helyen Stiriában Rottenmann táján ásatnak, nem, mint azelőtt vélték, az őskori, hanem a paleozoi kőzetek közé tartoznak. Már említettük, hogy a déli Grauwacke-öv irányában csekélyebb a szabályosság, mint az éjszakiéban. A legnagyobb zavarodásokat egy oly kőzet-elem idézi elő, mely az éjszaki Alpesekre nézve egészen idegen; ez egy eruptív porfir, mely szilárd kőzeteivel és tufáival déli Tirolban Bozen táján messze terjedve, a tájkép jellegére, valamint az egész hegyszerkezetre is uralkodó hatással van. A Marburg környékétől Bixen és Meran felé (hol a porfir kiterjedésének éjszaki vége van), a kristályos palák és az üledéki kőzetek között majdnem kelet-nyugot közé eső határ Merannál dél és délnyugotra hajlik el és csak Rivanál olasz területen tér ismét vissza nyugotnak.
A Bozenvidéki porfir a Dias-korszakba való; egészben véve tömeges fenföldet alkot, melynek a mély bevágódású szurdokok bizonyos vad arczúlatot adnak; lapos részein azonban, valamint meggömbölyödött tetőin dús növényzet tenyészik. E kőzet eredeti színe szürkés zöld, az a sötét-veres szín, melyet a sziklafalak a velük együtt előforduló Mészhegység fehér színe mellett oly feltűnőleg mutatnak, az elmállás eredménye, melyre a porfir nagyon hajlandó. Igen bensőleg van összenőve a porfirral az annak a törmelékéből képződött veres Conglomerát és Homokkő, vagyis az ú. n. Verrucano és Grödeni Homokkő.
