GYIMÓTHY GÉZA
GYIMÓTHY GÉZA
GYIMÓTHY GÉZA (FKGP): Köszönöm a szót. Elnök Úr! Tisztelt Ház! A társadalom közvéleményét élénken foglalkoztatja a rendszerváltozás óta eltelt időszakban az állami gazdaságok privatizációja. Közel 130 állami gazdaság volt, abból 28 maradt tartós állami tulajdonban, és gyakorlatilag a több mint száz állami gazdasági privatizációnál sok esetben visszaélés történt. Mi, független kisgazdapárti képviselők ezt több ízben interpellációban nyilvánosságra hoztuk, itt a Ház falai között is elhangzott például a Környei Agráripari Rt. rablóprivatizációja, de ezen kívül számos esetet említhetnénk. Szerintem az egyéni képviselők is meggyőződhetnek róla, hogy lakossági bejelentések, beszélgetések formájában nagyon gyakran elhangzottak azok a visszaélések, amelyekre szerettem volna parlamenti vizsgálóbizottságot felállíttatni.
A parlamenti vizsgálóbizottság három szempont alapján vizsgálta volna felül vagy vizsgálná ezt felül, ha a tisztelt Országgyűlés megszavazná, megadná ezt a lehetőséget az országgyűlési határozati javaslatnak. A három szempont pedig az, hogy a könyv szerinti érték mennyi volt, mennyiért vették meg az új tulajdonosok, a foglalkoztatási kötelezettség, ami nagyon fontos, teljesült-e - elmondom, legtöbb esetben nem teljesült -, és gyakorlatilag kik vannak most az igazgatótanácsokban és felügyelőbizottságokban, kik alkotják ezeket. Sajnos el kell mondani, nagyon sok minisztériumi osztályvezető, egyéb állami köztisztviselő alkotja e volt, átalakult állami gazdaságok, gazdasági társaságok felügyelőbizottságait és igazgatótanácsait.
A társadalom számára nagyon jó jelzés lenne - elsősorban az agrárium számára -, ha nyíltan kivizsgálnák ezeket a visszaéléseket, és ha nem történt visszaélés, akkor tisztán tudnának dolgozni az átalakult állami gazdaságok vezetői, ma gazdaságitársaság-vezetők, ha pedig visszaélések történtek, akkor nem lehetnek vezetői.
Sajnos nagyon sok átalakult, privatizált állami gazdaságnál tapasztalhatjuk, hogy a nagyon csekély összegért privatizált volt állami gazdasági vagyont ma külföldieknek adják el. Ez megengedhetetlen, azért is, mert amikor a mezőgazdaság ilyen tőkehiánnyal, tőkeszegénységgel, forráshiánnyal küszködik, az állami gazdaságok voltak mindig - az elmúlt évtizedekben is - a magyar mezőgazdaság motorja, a szellemi, anyagi erőforrások elsősorban ott halmozódtak fel. Ezért a magyar nemzetgazdaság számára különösen meghökkentőek, a magyar mezőgazdaság számára különösen megroggyantóak voltak azok az esetek, amikor - még egyszer mondom - nagyon alacsony árért, és főleg az, hogy utána nem sikerült a mezőgazdaságnak a húzóerejévé válni annak az adott állami gazdaságból átalakult gazdasági társaságnak. Ezt elmondhatjuk szinte majdnem minden esetben, és most különösen veszélyes, hogy még a meglévő 28 tartós állami tulajdonban maradt állami gazdaság egy részét is gyakorlatilag úgy privatizálják, hogy a tartós állami tulajdon megszűnik.
Épp ezért a magyar mezőgazdaság érdekében szerintem indokolt lenne - még a kormánypárti képviselőknek is -, hogy megadnánk azt a lehetőséget, hogy az ott dolgozók, elsősorban az átalakult állami gazdaságban dolgozók, ne csak a fogadóórákon merjék elmondani névtelenül azokat a panaszokat; mert föltesszük a kérdést, miért nem mondják el nyilvánosan, miért nem történnek névvel bejelentett bejelentések. Azért, mert kiszolgáltatottak azok az emberek, akiről megtudják az új tulajdonosok, hogy a privatizációs visszaélések kivizsgálására bármilyen próbálkozást tenne, azt egyszerűen kirúgják az adott munkahelyről.
Köszönöm szépen. (Taps az FKGP padsoraiban.)
