DR. HACK PÉTER
DR. HACK PÉTER
DR. HACK PÉTER (SZDSZ): Köszönöm szépen, elnök asszony. Tisztelt Ház! Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Az alkotmánymódosítására benyújtott törvényjavaslat érdemi tárgyalását megelőzően az SZDSZ-képviselőcsoport nevében is szólnom kell azokról a vitákról, amelyek a benyújtás körülményei kapcsán már eddig is megjelentek a plénumon, nevezetesen az alkotmányügyi bizottság kisebbségi előadójának szavaiban.
Szeretném rögzíteni, hogy ezek a nyilatkozatok, amelyek a nyilvánosság előtt is megjelennek, bizonyos értelemben félrevezető nyilatkozatok, amikor arról szólnak a tudósítások, hogy megszűnt az alkotmányozási megállapodás. Szeretném rögzíteni, hogy az SZDSZ a maga részéről változatlanul tartja magát az alkotmányozási megállapodáshoz, mint ahogy jelek szerint valamennyi párt tartja magát, hiszen az elmúlt napokban is és a holnap délelőtt folyamán is folytatódik az alkotmány-előkészítő munka. Tehát az a politikai megállapodás, amely 1995-ben hat parlamenti párt között létrejött, és amely megállapodás a demokrácia elveit bizonyos tekintetben félretéve biztosította azt, hogy az akkor 209 tagú MSZP-frakcióval azonos súllyal vegyen részt a magyar alkotmány megalkotásában a 21 tagú KDNP-frakció is vagy az azóta 19 tagú MDF-frakció, ez a megállapodás él, ez a megállapodás hatályban van, ezen megállapodás alapján folytatódik az új alkotmány kidolgozásának folyamata.
(10.20)
Az SZDSZ álláspontja szerint azonban a megállapodáshoz kapcsolt politikai megegyezés, amely az alkotmány módosításra vonatkozott - a megállapodásnak ez a része -, hatályát veszítette 1996. december 17-én. Hogy a kormánypártok ezt a lépést, a december 17-ei szavazást így értékelték, annak az Országgyűlés december 17-ei jegyzőkönyveiben utána lehet keresni a 29 110. oszlopban az SZDSZ-frakció szavazatát indokló felszólalásban, illetőleg a 29 114. oszlopban Bihari Mihály képviselő úrnak az MSZP szavazatait indokló hozzászólásában.
Miért tekintjük úgy, hogy ez a megállapodás hatályát veszítette? Azért, mert a magunk részéről nem tudunk elképzelni olyan fajta politikai megállapodást, olyan fajta szerződést, amely szerződés az egyik szerződő fél számára pusztán kötelezettségeket határoz meg, nevezetesen: a kormánypártok számára kötelesség elfogadni minden olyan javaslatot, minden olyan törekvést, amit az ellenzék jónak tart; ezzel szemben a másik szerződő fél, nevezetesen az ellenzék számára pusztán jogosultságokat fogalmaz meg, hogy joguk van nem megszavazni azt a megállapodást, amit öt párt együtt hozott létre.
Ilyenfajta megállapodás az SZDSZ számára elfogadhatatlan. Elfogadhatatlan az, hogy csak a kormánypártoknak vannak kötelességeik, az ellenzéknek semmifajta kötelessége nincs, és erről az alapról bármi számon kérhető lenne.
Szeretnék emlékeztetni arra is, hogy a december 17-ei megállapodással ellentétes szavazás után a kormánypártok változatlanul fontosnak tartották, hogy az új alkotmány széles konszenzussal jöjjön létre, amit a mai napig is fontosnak tartunk. Ennek érdekében erőfeszítéseket is tettünk. Január óta folyamatosan működik az alkotmány-előkészítő bizottság és folyamatosan zajlik a szövegezés - ez a szövegezés lassan halad. Megállapítható, hogy a ciklus végéig legfeljebb elérhetünk egy olyan szöveghez, amit az Országgyűlés kétharmados többséggel elfogad. De ebben a ciklusban már szinte bizonyos, hogy új alkotmány népszavazással történő elfogadására nem kerülhet sor. Ezért vált szükségessé azoknak a kérdéseknek a rendezése, amely kérdéseket valamennyien az új alkotmányban szerettünk volna rendezni. Sajnos ez az új alkotmány, még egyszer mondom, a kormánypártok szándékai ellenére nem jöhet létre ebben a ciklusban.
Ezek után, tisztelt Ház, tisztelt hölgyeim és uraim, szeretnék kitérni arra, hogy miről is szól ez a mostani alkotmánymódosító csomag, hiszen erről nagyon kevés szó esett a nyilvánosság előtt, nagyon kevesen említették, hogy mi is van ebben az előterjesztésben, aminek a vitáját az Országgyűlés az elmúlt héten megkezdte.
Öt pontban javasolja módosítani az alkotmánymódosító koncepció a hatályos alkotmányt. Ez az öt pont kivétel nélkül olyan pont, amelynek politikai relevanciája a politikai pártok eszméi közötti összeütközés szempontjából tulajdonképpen nincsen. Ezek alapvetően - egy pont kivételével talán, erre majd még visszatérek - technikai jellegű módosító indítványok, és olyan módosító indítványok, amely módosítások a kormánypártok véleménye szerint, sőt egyes pontokon az ellenzéki pártok véleménye szerint is nélkülözhetetlen módosítások.
Az 1. pont öt ilyen pontot, kérdést tartalmaz. Az első az összeférhetetlenség kérdése. Az összeférhetetlenségi törvény vitája kapcsán teljes egyetértés volt valamennyi politikai megszólaló között, hogy lehetetlen állapot az, hogy a mandátum elvesztését eredményező összeférhetetlenség kimondása - a hatályos alkotmány szerint - a jelen lévő képviselők egyszerű többségének a szavazatával történik, míg az ennél enyhébb következményekkel járó mentelmi jog felfüggesztése a képviselők kétharmadának szavazatával történik. Egyetlen képviselő sincs ebben a Házban, aki joggal vitathatná, hogy ezen a ponton az alkotmányunk ellentmondást tartalmaz. Eddig az összeférhetetlenségi törvény hiánya miatt összeférhetetlenségi esetekre nem kellett számítani, tehát így az elmúlt években nem okozott gyakorlati problémát ez az alkotmányos ellentmondás. De mióta megvan az összeférhetetlenségi törvény, számítani lehet arra, hogy az összeférhetetlenség kimondására sor kerülhet. Ebben az esetben meg kell előzni a konfliktust, az alkotmányt módosítani kell. Megítélésem szerint meglepő lenne, ha ebben a pontban nem lenne hétpárti egyetértés.
A 2. pont a népszavazással kapcsolatos rendelkezések módosítása, az előterjesztés 3-4. §-ában. A népszavazási törvény ügyének rendezetlensége 1993. január 22-e óta az alkotmányos mulasztás terhével terheli a magyar törvényhozást, hiszen az Alkotmánybíróság 2/1993. számú döntésében kimondta, hogy a népszavazási törvény még az 1989-es alkotmánymódosítás előtt született, a népszavazási törvény nincs összhangban a hatályos magyar alkotmánnyal, ennek az összhangnak a hiányát fel kell oldani. Ezért a kormányzat alkotmánymódosításra tesz javaslatot, és ezt az SZDSZ támogatja.
Azért támogatjuk ezt a javaslatot, mert az a javaslat, amit a módosítócsomag tartalmaz, egy hatpárti egyeztetés folytán létrejött javaslat volt, hiszen az alkotmány-előkészítő bizottság ennek a kérdésnek a rendezésére kiküldött egy albizottságot. Az albizottság megállapodott abban, amit itt rögzít is a törvény, nevezetesen, hogy módosítani kell a hatályos népszavazási törvénynek a népszavazás fajtáira vonatkozó előírásait; a jogosultakra vonatkozó előírásokat pontosítani kell; pontosítani kell a tiltott népszavazási tárgyakra vonatkozó listát; és meg kell határozni az eredményességi feltételeket, hiszen a magyar népszavazási törvény nemzetközi szakértők véleménye szerint is ellentmondásos. Rendkívül könnyű elindítani egy népszavazási folyamatot, de rendkívül nehéz sikeres népszavazást tartani. Ezért van az, hogy 1989 óta, mióta a népszavazási törvény létezik, mindössze egy sikeres és eredményes népszavazásra került sor.
A hatpárti tárgyalás abban is egyetértett egy évvel ezelőtt, hogy kívánatos lenne ezeket a kérdéseket az alkotmányban rendezni, de mivel akkor még remény volt arra, hogy az új alkotmány elkészül még a ciklus befejezése előtt, ezért a hatpárti egyeztetés nem tett javaslatot az alkotmány módosítására. Ugyanakkor azt hiszem, senki nem vitatkozhat azon, hogy ezeknek a kérdéseknek, tehát például annak, hogy mely esetekben nem kerülhet sor népszavazásra, az alkotmányban van a helye. A nemzetközi gyakorlatnak megfelelő korrekt megoldás, ha a népszavazás kizárásáról nem a népszavazási törvény, hanem maga az alkotmány rendelkezik.
A 3. kérdéskör, amire csak nagyon röviden utalok, a miniszterelnök, illetőleg a miniszterek megbízatásának megszűnésével kapcsolatos alkotmányos rendelkezések hiányának pótlása. Jelen pillanatban a hatályos alkotmány ezekről a kérdésekről nem szól; nem szól az ügyvezető miniszterelnök jogköréről. Ez ezeket a pontokat beilleszti - még egyszer mondom: technikai módosítás.
Szeretnék majd kitérni arra, hogy voltak olyan javaslatok, amelyek ezen túlmenően is szerették volna a miniszterelnök és a kormány közötti hatáskör elosztását rendezni, de az előzetes tárgyalások során egyes pártok ezt támogatták, más pártok ellenezték. Mivel a kérdésben érdemi vita alakult ki, ezért a kormány eltekintett a vitát gerjesztő pontok beiktatásától.
A 4. kérdéscsomag az igazságszolgáltatási reformhoz kapcsolódó alkotmánymódosítás.
(10.30)
Ebben a körben három elemre szeretném felhívni a figyelmet: az első elem bizonyos igazságszolgáltatási elveknek a módosítása. A hatályos alkotmányból az következne, hogy ma a Magyar Köztársaságban alkotmányellenes igazságszolgáltatási gyakorlat folyik, hiszen a hatályos alkotmány kimondja fő szabályként, hogy az igazságszolgáltatás, a bíróságok tevékenysége keretében társasbíráskodás és népi ülnökök részvételével zajló bíráskodás zajlik. Ha a kormány azt szerette volna elérni, hogy a gyakorlatot összhangba hozza a hatályos alkotmánnyal, ebben a pillanatban az igazságszolgáltatás hihetetlen lelassulásával kellene számolni, hiszen ezeknek a tanácsoknak, illetőleg a népi ülnököknek a felállítása, az ilyen körben történő ítélkezés lehetetlenné válik.
Már az 1990-es évek eleje óta a polgári ügyeknek közel kétharmadában egyesbíró jár el, és '95 óta a büntetőügyek többségében is egyesbíró jár el. Megint szeretném hangsúlyozni: összhangban a nemzetközi trendekkel, a nemzetközi gyakorlattal, összhangban a társadalmi elvárásokkal is, anakronizmus lenne az alkotmányellenes állapot fenntartása. Ebben a körben a kormány azt javasolja, az elvet úgy módosítsuk, hogy megmarad a társasbíráskodás, a népi ülnökök részvételének szabálya, de ez nem fő szabályként jelentkezik, hanem lehetőség van a tényleges gyakorlatnak megfelelő igazságszolgáltatás működtetésére.
A további két kérdés, ami az igazságszolgáltatást érinti: a négyszintű igazságszolgáltatás bevezetése. Szeretném jelezni, hogy ennek a négyszintű igazságszolgáltatásnak a bevezetése az ellenzéki pártok többségének választási programjában is szerepel, tartalmilag ebben nincs vita. Az alkotmány-előkészítés keretében is egyetértettünk abban, hogy a négyszintű igazságszolgáltatást be kell vezetni, pusztán nem tudtuk eldönteni, hogyan nevezzük ezt a negyedik, beiktatandó szintet. Ezért született az a megállapodás, hogy az alkotmány elveiben rögzített, ötpárti egyetértéssel és kétharmados többséggel megszavazott módon már az alkotmány elvei is tartalmazzák azt a szöveget, hogy négyszintű bíróság lehet - nem ugyanolyan módon, ahogy ezt a mostani előterjesztés tartalmazza. A kormány felajánlotta, hogyha ez az oka az ellenzék kifogásainak, ezen a ponton kompromisszumra kész: tehát kész az alkotmány elveiben már elfogadott szöveget beiktatni, az új alkotmány szövegéből áttenni a hatályos alkotmány szövegébe, azt a szöveget, amit az ellenzék már támogatott.
Ugyanígy kompromisszumra kész a kormányzat az országos igazságszolgáltatási tanács ügyében, amely intézményről a csütörtöki vitanapon nyilvánvalóan hosszú vitát fogunk folytatni. Az országos igazságszolgáltatási tanács intézményét az SZDSZ már 1988-ban a programjában megfogalmazta. Ez az igazságszolgáltatási tanács az igazságszolgáltatás bírói közreműködőinek legfőbb fórumává válna, tulajdonképpen a bírói hatalom csúcsát jelenítené meg. Szeretnék emlékeztetni itt arra, hogy a tavalyi évben, amikor a Legfelsőbb Bíróság elnökének az újraválasztása történt itt az Országgyűlésben, talán emlékeznek arra a sajnálatos eseményre, hogy első fordulóban Solt Pál elnök úr nem kapta meg a kellő számú szavazatot. Utána többen próbáltunk tájékozódni, mi volt ennek az oka, és olyan véleményeket hallottunk, hogy egyes képviselők azért nem támogatták Solt Pál újraválasztását, mert úgy ítélték meg, hogy túl lassú az igazságszolgáltatás.
Még a Magyar Országgyűlés képviselőinek sincs fogalmuk arról, a Legfelsőbb Bíróság elnökének semmi köze nincs ahhoz, hogy a helyi vagy a megyei bíróságokon hogyan folyik az igazságszolgáltatás, mert a Legfelsőbb Bíróság elnöke - szemben, úgy tűnik, még az ebben a Házban is élő félreértésekkel - nem a bírósági szervezetnek a feje, pusztán a bírósági szervezet egy részének, a Legfelsőbb Bíróságnak a vezetője, és pusztán a Legfelsőbb Bíróságért felelős áttételes módon.
(A jegyzői székeket dr. Kiss Róbert és Póda Jenő foglalják el.)
Jelenleg a magyar igazságszolgáltatásért felelős szervezet nem létezik, így az igazságszolgáltatás, különösen a bíróságok, megítélésem szerint 1990 óta a senki földjére kerültek. Amikor a kormányzat meglévő jogosítványaival élni kívánt 1993-ban, majd 1997-ben is, a bírósági vezetők kinevezésével kapcsolatban, mind a két esetben botrányok voltak ebből: egyik esetben nagyobb, mint a másik esetben. Én most ebbe a vitába nem akarok belemenni, nem akarom megjelölni, hogy szerintem mikor volt a nagyobb vita - ezt a tisztelt képviselőtársaimra bízom. De az is előrevetíthető, hogy ez a vita, amikor lejárnak a mostani kinevezések, újra elő fog fordulni, hiszen a jelenlegi konstrukció az igazságügy-miniszternek egyetértési jogot ad; márpedig ha a miniszter ténylegesen akarja gyakorolni a jogát, akkor szembekerülhet az önkormányzatokkal, és akkor ebből politikai vita van. Ha a miniszter nem akarja gyakorolni ezt a jogát, akkor minek van ez a jog?
Ezért javasolja a kormányzat - egyetértésben a Magyar Bírói Egyesület 1993-as reformcsomagjával -, hogy az igazságszolgáltatás csúcsán - Olaszországhoz, Spanyolországhoz, Portugáliához és Franciaországhoz hasonlóan - egy választott igazságszolgáltatási szerv álljon - olyan szervezet, amely alapvetően a bírák által megválasztott szervezet lenne.
Végezetül, ötödik pontként, technikai módosításként: az alkotmánymódosítás a hatályos alkotmány szövegét az 1951-es genfi menekültügyi konvencióval hozza összhangba, ezek a témák vannak benne a módosító csomagban. Szeretném hangsúlyozni, hogy az országos igazságszolgáltatási tanács volt egy vitatéma, amit az MDF és a KDNP ellenzett az alkotmánykoncepció vitájában. Mi ebben a kérdésben is kompromisszumkészek voltunk, annak ellenére, hogy ez az igazságszolgáltatási tanács az MSZP, az SZDSZ, a Fidesz és más pártok programjában is megjelent, támogatásra talált - és a szakma által is támogatott kompromisszumra készek vagyunk.
Ha az ellenzék úgy ítéli meg, hogy ha ez nincs benne a szövegben, akkor megszavazza az alkotmánymódosítást, akkor készek vagyunk a bírósági szervezeti törvényben rendezni ezt a vitát.
Nem került bele az alkotmánymódosításba több olyan pont, ami az eredeti előterjesztésben benne volt. Erre azért szeretnék utalni, mert egyesek arra hivatkoztak, hogy nem volt érdemi tárgyalás. Ha ez igaz lenne, akkor ezek a pontok mind benne lennének az előterjesztésben. Az eredeti előterjesztés tartalmazott egy pontot a Legfelsőbb Bíróság és az Alkotmánybíróság közötti szerepelosztásra, nevezetesen: kizárta volna, hogy az Alkotmánybíróság felülbírálja a Legfelsőbb Bíróság úgynevezett jogegységi határozatát. Erről a pontról vita folyt; az előterjesztők a vita nyomán visszavonták az előterjesztésüket.
Ugyancsak vita volt a választások időpontjának alkotmányban való rögzítéséről; voltak, akik azt mondták, helyes hogy ez az alkotmányban legyen; voltak, akik azt mondták: nem kellene az alkotmányban; voltak, akik azt mondták: az alkotmányban kellene, de nem jó az időpont; mások, ahogy említettem, azt mondták: jó ez az időpont, csak nem az alkotmányban. Ennek a vitának az elkerülése végett a kormány visszavonta az erre irányuló előterjesztését.
Ugyanígy visszavonta - már utaltam rá - a miniszterelnök és a kormány tagjai közötti súlypontelosztást megváltoztató, tehát érdemében a hatalom kérdését érintő előterjesztését.
Végül visszavonta a kormány, illetőleg módosított formában terjesztette be a jogorvoslati jogosultsággal kapcsolatos előterjesztést. Az eredeti előterjesztés úgy szólt, hogy a jogorvoslati jogosultságot törvény korlátozhatja; a végleges előterjesztés úgy szól, hogy ezt kétharmados törvény korlátozhatja, ami nyilvánvaló garancia.
Tisztelt Ház, Tisztelt Képviselőtársaim! Összefoglalva: az előterjesztés technikai jellegű előterjesztés; nem bontja meg az alkotmány mostani intézményi szerkezetét, nem formálja át alapvetően a hatályos alkotmányt, csak technikai módosításokat tartalmaz. Ezek a módosítások szükségesek, ezért az SZDSZ támogatja a módosítást. Köszönöm szépen, elnök asszony, a türelmet. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)
