MÓZES MIHÁLY, DR. (független)
MÓZES MIHÁLY, DR. (független)
MÓZES MIHÁLY, DR. (független) Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Szombaton a 168 órát hallgatva döntöttem azt el, hogy a független képviselők csoportjához fordulok, hogy támogassák hozzászólásomat, amelynek témája az ifjúság politikai célú felhasználása.
Az elmúlt hetek megdöbbentő dolgot bizonyítottak számomra. Itt, a téren fiatalok tüntettek adott esetben, úgy látszik, hogy szélsőjobboldali fiatalok, másutt – Szegeden és Budapesten – olyan eseményekre került sor, amelyek úgy látszik, úgy mutatják, hogy bizonyos politikai erők az ifjúságot igyekeznek saját céljaikra felhasználni. Kiskorú fiatalokat igyekeznek politikai célokra felhasználni.
Egykori professzorom mondása jutott eszembe, aki sok más egyéb híres mondása között annak idején azt is hangoztatta, hogy a politika csúcsain megszűnik az erkölcs, és egyetemi hallgatóként nagyon is vitattuk, hogy ez így van-e. És a mai napig gondolom, hogy totalitárius rendszerekben ez igaz lehet.
A kérdés az az, hogy lehet-e igaz egy demokráciában, vagy legalábbis egy olyan úton, amikor egy társadalom elindult a demokrácia felé, és most már nem egy nagy hatalmi piramis van, amelynek a tetején az égvilágon mindent meg lehet tenni a társadalommal, hanem talán pillanatnyilag az a helyzet, hogy több kis hatalmi piramis van, amelyek igyekeznek maguk alá gyűjteni a társadalmat, és úgy látszik, hogy ebben a folyamatban bizony az ifjúságot is megpróbálják felhasználni. Tényleg igaz, hogy ordas eszmék jelentkeznek bizonyos körökben, szélsőjobb, de ugyanakkor, ha egy debreceni találkozóról beszélek, akkor szélsőbaloldali eszmék érdekében is megpróbálják felhasználni a fiatalokat.
Én azt gondolom, hogy fel kell hívni a Parlament figyelmét legalább két dologra. Az egyik dolog az az, hogy a fiatalokkal tényleg foglalkozni kell, a kiskorúakkal is foglalkozni kell, talán a Parlamentnek is. De nem abban a formában, hogy saját egyéni politikai céljaink érdekében felhasználjuk őket. Talán inkább lakástörvényt vagy oktatási törvényeket kellene alkotni, és talán inkább az ifjúság beintegrálását kellene a társadalomban elősegíteni.
Azt kell elmondanom, hogy a gyerek nem kis felnőtt, a gyereknek nincsenek politikai jogai, a gyerekek befolyásolhatók tanárok által, felnőttek által és kortárscsoportok által is befolyásolhatók. S amit a gyerek mond vagy tesz, az nem biztos, hogy komoly, azt nem is biztos, hogy komolyan gondolja.
Nem tudnék napirendre térni, ha a szegedi négyeknek baja esne. Négy gyereknek, aki elment valahova és ott kifejtett egy olyan nézetet, hogy szerintük Trianon káros volt. Még akkor sem tudnék napirendre térni, ha ezek – úgymond – katonai középiskolába járnak. Kérem, gyerekkorunkban ennél nagyobb hülyeségeket is mondtunk, tessenek visszaemlékezni!
Akkor sem tudnék napirendre térni a dolgok felett, ha az ún. apródtagozat tagjait szuperintelligenseknek neveznénk, és úgy maradnának meg a köztudatban ezek a derék fiatalok, hogy ezek bizony szuperintelligensek, szemben netán az ifjúság más csoportjaival. Én abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy tényleg ismerek szuperintelligens fiatalokat, noha ezek nem bőrfejűek.
Az ellen is tiltakozni szeretnék, hogy fiatalokat az utcára vezényeljenek ki, terekre vezényeljenek ki bizonyos politikai erők, és felhasználják ezeket saját politikai céljaikra tömegként. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps.)
