BALSAI ISTVÁN, DR. igazságügy-miniszter:
BALSAI ISTVÁN, DR. igazságügy-miniszter:
BALSAI ISTVÁN, DR. igazságügy-miniszter: Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A rendelkezésre álló időt jól felhasználva, nagyon röviden csak arról szeretnék beszámolni, hogy mely javaslatokat támogatnánk és melyeket nem, és a főbb indokait az utóbbiak szempontjából felsorolnám.
27 javaslat van, ebből az egyik része a javaslatoknak egy csomagot képez, amit a bizottság fogalmazott meg. A lényege az, hogy a Legfelsőbb Bíróságon ne működjenek katonai tanácsok. Egyetértünk ezzel, tehát a Legfelsőbb Bíróságon csak civil bírák bírálják el másodfokú bíróságként is a katonai tanácsokban hozott első fokú ítéletet.
Egyetértünk Pásztor Gyula képviselő úrnak azzal az indítványával, amely a katonai letartóztatás meghosszabbításáról, illetőleg megszüntetéséről szóló elöljárói értesítést szeretné bevezetni, eddig csak az elrendeléséről volt ilyen értesítésadási kötelezettség.
Egyetértünk azzal a bizottsági módosító javaslattal, amely a katonai tanácsok hatáskörét, tárgyi hatáskörét illetően a személyi kört a javaslattal szemben némileg szűkíti, mármint a megváltozott hatáskörrel kapcsolatban, a kiterjeszteni kért hatáskörrel kapcsolatban úgy foglal állást, hogy csak a honvédség, illetőleg a határőrség tényleges állományú, tehát sor- és hivatásos állományú tagjaira terjedjen ki a javasolt megváltoztatott hatáskör. Egyetértünk azzal ugyanis, hogy a szolgálati helyen, illetve szolgálati viszonyban elkövetett rendőri funkcióban, rendőri állományban lévő elkövetők összefüggése a civil személyekkel nyilvánvalóan sokkal nagyobb lehetőségeket jelentene civil személyeknek katonai bíró általi felelősségre vonására, tehát nem támogatjuk – a korábbi javaslatunkkal ellentétben – az eredeti javaslatot, és itt a szűkítéssel egyetértenénk.
A nem támogatható javaslatok körében szeretnék foglalkozni néhány szó erejéig azzal a koncepcionális kérdéssel, amelyet az ellenzéki pártok részéről tulajdonképpen ketten is megfogalmaztak, egyrészt Szájer képviselő úr, másrészt pedig hasonló okokból, de más megoldást javasolt Szigethy képviselő külön-külön. Ezek szerint, javaslatunk alapján, lényegében megszűnne a Legfelsőbb Bíróságon kívüli körben, tehát a teljes bírósági szervezetben a katonai tanácsok léte, és minden katonai ügy, katonai büntetőügy civil bírák elé tartozna. Nos, a már bevezetőben is elhangzott indokokat most meg nem ismételve továbbra is az a véleményünk, hogy egyáltalán nem aggályos a javasolt forma, amely szerint tehát a tartós vezénylés a katonai állományba tartozó bíróval kapcsolatban teljes mértékben megszakítja a honvédséggel fennálló függését. Egyébként is szeretném hangsúlyozni, és az eddigi katonai bíráskodásra is szeretném ezt elmondani, hogy a katonai bíró – pontosan úgy, mint minden más bíró – csakis a törvénynek van és volt alávetve, tehát természetesen semmiféle aggály ezzel kapcsolatban nem lehetséges sem szervezeti, sem személyi, sem egyéb törvényes aggály azzal kapcsolatban, hogy a katonaként, de a megyei bíróság keretében működő bíró ezzel a minőségével valami közjogi alkotmányos konfliktusba kerülhetne azért, mert a katonai állományhoz tartozásából valamilyen, a törvényen kívüli alávetettségen kívül valami plusszal rendelkezne, és ez negatívan befolyásolná az elbírálás során az ítéletalkotó képességét. A helyzet viszont az, és ezért támogatjuk és változatlanul támogatjuk a javaslat alapgondolatát, hogy ezek az ügyek igenis katonai szakismeretet kívánnak, márpedig katonai szakismerettel rendelkező személy nyilván csak tényleges állományban lévő olyan személy lehet, aki egyébként szakismereteket nemcsak a jogászi pályát illetően, hanem az általános katonai életpályát illetően meg tud szerezni, ilyen minőséggel pedig csak a tényleges állomány rendelkezhet. Úgyhogy sem Szájer József képviselő úrnak a teljes civilesítésre vonatkozó javaslatát, sem pedig Szigethy István képviselőnek a hasonló okokból megfogalmazott és tartalékállományba helyezéssel megoldást ajánló javaslatát nem tudjuk támogatni.
Nem támogatjuk, mert szükségtelen Pásztor Gyula képviselő úrnak az a javaslata, amely a katonai tanács tagjának az összbírói értekezleten való részvételét, illetőleg a bírói tanács tagjává történő választását célozná. Ez az itt megfogalmazott javaslattól függetlenül is megilleti a mi elképzelésünk és a tárgyalás alatt álló másik törvényjavaslat koncepciója szerint a katonai tanács bíráját.
Inotay Ferenc képviselő úr azon javaslatára, amely ennek a jogszabálynak a keretébe szeretné illeszteni a háborús körülmények között működő katonai tanácsok tevékenységének szabályozását, természetesen nemet kell mondanunk. A háborús jogszabályok – vagy a rendkívüli állapotra vonatkozó jogszabályok – alkotmányos kötelezettségünket képezik, ami a megalkotását illeti, de nem ebben a törvényben, hanem külön törvénykezési tárgyat fog képezni. Itt ezt nem kívánjuk szabályozni, nem ez volt a célunk.
A Szájer képviselő úr által megfogalmazott másik koncepcionális kérdéssel kapcsolatos negatív álláspontot, ami arra vonatkozik, hogy az általa javasolt módon ne bővüljön a katonai tanácsok elé tartozó ügyek száma az ügyek tárgyát illetően, azért nem tudjuk támogatni, mert az a véleményünk – és ezt kifejtettük a törvényjavaslat előterjesztésekor –, hogy a szolgálati helyen és a szolgálattal összefüggésben elkövetett úgynevezett köztörvényi bűncselekmények, tehát nem katonai bűncselekmények jellege igenis közvetlenül sérti a katonai rendet és a fegyelmet, és a tárgyi súlyuk éppen erre tekintettel sokszor sokkal nagyobb és jelentősebb, mint az egyes speciálisan katonai bűncselekmények, és gondoljanak kérem egy fegyverlopásra vagy egy lőszerlopásra, vagy a kiképzés során elszenvedett súlyos balesettel járó közlekedési bűncselekményre mint veszélyeztetési bűncselekményekre, ezeknek az elkövetési körülményei és a katonai rendhez való szoros kapcsolatuk indokolja, és a nemzetközi tapasztalatok is azt mutatják, hogy ilyen törekvés igen fejlett demokratikus jogállamokban is megvan, hogy a katonai tanácsok, katonai bíráskodás tárgyát képezze ezeknek az ügyeknek, tehát az úgynevezett köztörvényi ügyeknek az elbírálása, ha ezek szolgálati helyen, illetve szolgálattal összefüggésben kerülnek elkövetésre. Mindezt azzal a megszorítással, amelyet már mondtam, hogy ez csak a honvédség és a határőrség tagjaival kapcsolatban jelentene bővítést, a rendőrségnél nem.
Összegezve tehát tulajdonképpen ez az a tegnapig is ismert módosító javaslatokkal kapcsolatos álláspontunk, amelyet a 27, vagy addig még 26 javaslattal kapcsolatban elmondanék. Ami pedig a mai bizottsági ülés tárgyát képező, Szájer József és Szigethy István képviselők közös módosító javaslatára vonatkozik, amely szerint tehát a katonai tanácsok civilek ügyeiben ne járjanak el, azokra az indokokra tekintettel, amelyek itt tegnap elhangzottak, különösen a törvény elfogadásával kapcsolatos minősített támogatást is figyelembe véve, támogatjuk. Azon meggyőződésünk ellenére támogatjuk, hogy nem látunk – a kifejtettekre figyelemmel – semmiféle alkotmányos aggályt a katonai bírák ítélkező tevékenységével kapcsolatban, mint a megyei bíróság egyébként rendes ítélkező tagjainak a bírói kar egészét illető, arányos teherviselés elvéből kiinduló foglalkoztatása szempontjából. Ugyanakkor azt is tudjuk, hogy a fegyelmi hatáskörben elbírálható ügyek bővülése nyilván olyan ügyforgalom-növekedést fog eredményezni a katonai tanácsok életében, amely ezt az arányosítást nem fogja felborítani, és a bírói kar egészének érdekében álló törekvésünk tulajdonképpen ezáltal is megvalósul.
Köszönöm szépen a figyelmüket. Az egyes javaslatokkal kapcsolatban külön fogom kifejteni az álláspontunkat. (Gyér taps.)
Határozathozatal
