KISS GYULA, DR. munkaügyi miniszter:
KISS GYULA, DR. munkaügyi miniszter:
KISS GYULA, DR. munkaügyi miniszter: Elnök Úr! Tisztelt Ház! Képviselő Úr! Engedje meg, hogy rögtön a végén kezdjem, és megnyugtassam önt kérésének megfelelően, miszerint az ön vissza-visszatérő víziói az új kontraszelekcióról pusztán ellenzéki üldözési mánia. (Taps a jobb oldalról.)
Tisztelt Ház! Amint önök előtt is bizonyára ismeretes, a Kormány meglehetősen nagy és komoly erőfeszítéseket tesz a Magyarországon rohamosan kialakuló munkanélküliség kezelésére és kedvezőtlen társadalmi hatások kizárására. Ennek a munkának a jegyében kezdődött meg ez év januárjában annak az intézményrendszernek a fölállítása, amelyet megyei munkaügyi központokként szoktunk emlegetni.
A megyei munkaügyi központok élén álló igazgatók kinevezése a foglalkoztatási törvény értelmében, az 1991. évi IV. törvény 52-es szakaszának értelmében a munkaügyi miniszter hatáskörébe tartozik.
A munkaügyi miniszter ezen feladatát akként gyakorolja, hogy a döntést megelőzően kikéri a megyei munkaügyi tanácsok előzetes véleményét. Ezen túlmenően más jogszabály alapján, ugyancsak a döntést megelőzően ki kell kérni a miniszternek a köztársasági megbízottak véleményét is.
Szolnokból, Jász-Nagykun-Szolnok megyéből hét pályázat érkezett. A hét pályázatot az előbbi jogszabályi kötelezettségnek megfelelően, beérkezését követően a Munkügyi Minisztérium visszaküldte a megyei munkaügyi tanácshoz annak érdekében, hogy az előbb említett előzetes véleményezési jogát gyakorolhassa. Hangsúlyozom: hét pályázatról volt szó. Ennek az időpontja ez év április 8-a, amikor – április 8-án – a megyei munkaügyi tanács kézhez kapja tehát a hét pályázati anyagot azzal, hogy előzetes véleményt nyilvánítson. Kértük, hogy ezt a feladatot április 21-éig, vagyis két hét alatt legyenek szívesek végigcsinálni.
Én azt gondolom, hogy az előzetes véleményezés körülbelül azt jelenti, hogy minden egyes pályázóról objektíven, pusztán tárgyi tudása alapján valamilyen módon véleményt nyilvánítok.
Nos, a megyei munkaügyi tanács részéről nem ez történt. A megyei munkaügyi tanács hanyag eleganciával a hét pályázóból hatot garantáltan meg sem hallgatott, a hetedik az említett Szabóné, akivel kapcsolatban feltételezem, minthogy Szabóné megbízott igazgatóként dolgozik mind a mai napig, közvetlen napi munkakapcsolatban állnak, tehát az ő vonatkozásában a személyes ismerettség adott volt. A másik hat pályázó vonatkozásában komoly kételyeim támadtak, minthogy meghallgatásukra nem került sor. Ezt a megyei munkaügyi tanács sem vitatja, sőt kifejezetten leírja, sőt egy közös fél mondattal utal arra, hogy ugyan nem hallgatta meg őket, de információkat szerzett az egyéb pályázókról. Fölmerült bennem a kérdés, hogy vajon milyen módon történhetett az információk szerzése, tekintettel arra, hogy a megyei munkaügyi tanács egy ilyen procedúra után egy másfél oldalas átiratban nem véleményt küldött számomra, hanem egy igen kategórikus ajánlást, amely ajánlásban egyedül Szabónéval foglalkozik, senki mással nem. Szabónéval viszont terjedelmesen, leírja összes érdemeit. Ezzel nem is volt bajom. A gondom ott kezdődött, mivel véleményt kértem, a másik hatról, ha rossz volt a vélemény, akkor rossz véleményt kellett volna írni, de semmiféle vélemény nem jött.
Ezek után úgy ítéltem, hogy ez a fajta előzetes véleményadás nem egészen véleményadás, hanem egy meglehetősen drasztikus ajánlás. Ezt az ajánlást pedig én nem tudtam beilleszteni abba a döntési folyamatba, amelyben azon a helyen egy előzetes véleményt vártam. Ugyanis a jogszabály annakidején azért került így megalkotásra, hogyha véleményeket kap a döntéshozó, korrekt véleményeket, akkor ezekre alapozottan esetleg döntést tud hozni, mint ahogy volt szíves az interpelláló képviselő utalni rá – ezt 15 esetben tudtam is használni. Sajnos, ebben az esetben az előbb említett okok miatt ez használhatatlan volt számomra. Az pedig, hogy a megyében mennyire volt egybecsengő a különböző vélemény, arra vonatkozóan, hogy kit kell kinevezni a megyei munkaügyi központ igazgatójává, szabadjon utalnom a köztársasági megbízott véleményére, aki valóban véleményt küldött, és még csak meg sem említette Szabóné nevét – hadd ne mondjam, egészen más név szerepelt a köztársasági megbízott úr által alkalmasnak ítélt személyként.
Ezek után bennem a bizonytalanság, hogy úgy mondjam, teljessé vált, és azt gondoltam, hogy ezt a bizonytalanságot egy módon zárhatom ki, ha új pályázat kiírásáról döntünk. Ez történt. Ezek után rám valóban a döbbenet erejével hatott az a hisztérikus reagálás, ahogyan azt a helyi SZDSZ-szervezet megkomponálta, és elnézést kérek önöktől, én igazán nem szoktam sem személyeskedni, sem pedig pártpolitikai szempontokra hivatkozni, de hovatovább most már kifejezetten úgy érzem, hogy nyomás nehezedik rám, mégpedig ez a nyomás érdekes módon nem a saját pártomtól, nem is a koalíciós pártoktól származik. Szabadjon kijelentenem, hogy a 20 esetben egyetlen egy döntési folyamatban ilyen pressziót rám sem a saját pártom, sem a koalíciós pártok nem gyakoroltak.
Most már kissé kényelmetlenül érzem magam ez ügy vonatkozásában, sőt kifejezetten nyomás alatt állónak, rossz magyarsággal, de azt gondolom, hogy ezt praktikus volna mindannyiunknak tovább gondolni. Az, hogy kormányülésről jött a telefon, ez valamiféle fatális tévedés lehet. A kormányülésen ez a kérdés természetesen szóba sem került, miért is került volna? Egészen egyszerűen megmosolyogtak volna, ha ilyen kéréssel megyek a kormányülésre, másrészt pedig azon a bizonyos csütörtöki napon, amelyikre ön hivatkozik, van egy probléma: én nem voltam ott a kormányülésen, ugyanis külföldön tartózkodtam. (Derültség.) De hát, ez apró nüanszbeli probléma, gondolom, különösebben nem zavarja az interpellálót.
Ezek után engedje meg, hogy befejezésül én is egy megnyugtatást kérjek öntől, nevezetesen azt, hogy ez a fajta – hovatovább hisztérikus – reagálás egy új pályázat kiírása kapcsán nem politikai motiváltságú, hanem pusztán az azért való izgulás, hogy valóban szakértők kerüljenek a megyei munkaügyi központok élére. Mert ha ön ebben engem meg tud nyugtatni, akkor mindketten nyugodtan mehetünk ki ebből a teremből, mert higgye el, hogy nekem is az a jó, ha jó szakértői gárda áll mellettem ezeknek a feladatoknak a végrehajtásában. Köszönöm a figyelmüket. Kérem a választ elfogadni. (Nagy taps jobbról.)
