ELNÖK (Vörös Vince)
ELNÖK (Vörös Vince)
ELNÖK (Vörös Vince): Köszönöm miniszter úr válaszát. Megkérdezem interpelláló képviselőtársaimat, egyetértenek-e a válasszal. Juhász Pál képviselőtársam szól.
JUHÁSZ PÁL (SZDSZ) Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Ház! Teljesen természetes, hogy az kiabál, akit érdeksérelem ért, nem az, akit nem – az élet rendje. Az is teljesen természetes, hogy így a megyei munkaügyi tanács kiabált, az kért magyarázatot a minisztériumtól, és az sürgetett bennünket, hogy mi is kérjünk magyarázatot tőle, mert nem kapott. Sőt, mindez a magyarázat, miszerint azért nem fogadták el az ő pályázatról adott értékelését és ajánlásukat, mert az nem felelt meg azoknak a szabályoknak, amiket most miniszter úr most előadott, tehát hogy a többit is véleményezte volna, ők akkor sem tudták megmondani, amikor a minisztérium képviselője lement választ adni, mert ő még akkor nem tudta, hogy ez volt a kifogás. Tehát annyira nem, hogy más megyékben sem írtak olyan pályázókról véleményt, amely pályázóknak a három fél egyike sem értett egyet a jelölésével, hanem csupán azokról, ahol a három fél valamelyike támogatott valamilyen jelöltet.
Egyébként énnekem önmagamban nincs is kifogásom az ellen, hogy új pályázatot írtak ki. Sőt, ennél többet is mondok. Nagyon fáj az, hogy viszonylag kevés helyen cserélődnek a különböző vezetők és tisztségben levők. Sokkal jobban szeretném, ha szélesebb körű lenne a szakemberek pályázati vágya arra, hogy részt vegyenek az új intézmények vezetésében.
Azzal a sajnálatos helyzettel vagyunk azonban szemben, nemcsak itt, hanem iskoláknál, kórházaknál, hasonló pályázati helyeken is, hogy abból a körből, akik tudják, milyen feladatra jelentkeznek, viszonylag kevesen pályáznak, sokkal könnyebben jönnek olyan outsiderek, akik nem értik, miről van szó, és csak a hatalmat látják a dologban. Nem a konkrét ügy kapcsán mondom, hanem csak általában.
Amiről itt szó van, az az, hogy mennyire tartjuk tiszteletben saját játékszabályainkat, és ez nagyon komoly kérdés. A 15 esetben a játékszabályba illeszkedő volt a döntés, öt esetben nem. Meglehetnek a minisztérium nagyon komoly indokai arra, hogy azt tegyék Baranyában, Békésben, Szolnok megyében, Szabolcs-Szatmárban és Borsod-Abaúj-Zemplénben. A kellemetlen az, hogy nem volt a dolognak visszacsatolása, hogy mik ezek a meggondolások.
Nos, nagyon jól tudom, hogy az, hogy amit az érdeksérelmet szenvedettek hatalmi arroganciaként élnek meg, tehát hogy valaki teljesen érthetetlenül valahogy egészen másként dönt, mint ahogyan a környezetből jön, az egyáltalán nem a Munkaügyi Minisztériummal szemben kiélezett, sőt a minisztérium azok közé a szervezetek közé tartozik, amely viszonylag ritkán követel olyan dolgot, amit az érintettek arroganciaként élnek meg. Tudom, hogy más szervezeteknél gyakrabban fordul elő, tudom, hogy képviselőtársaim közül többen vannak, akik szoktak úgy megjelenni, mint a régi megyei tanács, a Gömbös-féle vagy a Rákosi-féle politikai biztosok közhivatalokban és előadni, hogy szerintük most mit kéne a közhivataloknak tenni. Tudom, hogy önkormányzatok szintén tömegesen követnek el ilyenfajta arroganciákat.
Itt azonban van a dolognak még egy másik, egy személyesebb vonatkozása is, amiért ezt a dolgot élére kell állítani. Miniszter úr most is és a minisztérium, amikor a törvényt beterjesztette, akkor is, nagyon hangsúlyozta, hogy mennyire fontosnak tartja azt az intézményi megújulást, ami a munkaügy területén hozzájuk tartozik, ezt az európaiságot, ezt a német mintájú hálózatot, amit létrehozunk. A döntési eljárásban úgy tűnik, hogy az a szakmai apparátus, amelyiknek a törvényeivel például eldicsekedett a minisztérium, is ignorálva vannak, ők sem tudják a döntési motívumokat és ők is ki vannak iktatva a dologból.
Borzasztó nehéz megélni emberileg azt a kettősséget, hogy egyik oldalról velem dicsekszik a Kormány, másik oldalról fütyül rám. Mindezen kívül én nem azért tartom fontosnak az interpellációt, hogy Szolnok megyében mi legyen a döntés, végigmegy az új eljárás, ki fog derülni, meglesznek a vélemények, lesz a döntés, ami lesz. Azért tartom fontosnak, hogy az interpellációt ne fogadjuk el, és úgy foglalkozzunk vele, hogy igenis, a Parlament illetékes bizottsága nézzen szembe azzal a ténnyel, hogy nekünk nem úgy kell eljátszani a rendszerváltást, hogy lecserélünk egyik fajta embereket másik fajta emberekkel, hanem úgy kell lejátszanunk ezt a rendszerváltást, hogy a létrehozott játékszabályokat mi magunk kényszeresen betartsuk.
Köszönöm. Tehát nem fogadom el. (Taps balról.)
Határozathozatal
