CSÉPE BÉLA (KDNP):
CSÉPE BÉLA (KDNP):
CSÉPE BÉLA (KDNP): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Nagyon röviden szeretnék véleményt mondani. Nyilvánvaló, hogy ez az 1991-es I. negyedévi költségvetési beszámoló magában hordozza mindazokat a feszültségeket, amelyek az egész 1991-es költségvetés jóváhagyásakor már ismertek voltak. Ezeknek a feszültségeknek az egyik része kedvezően alakul, más részük kedvezőtlenül. Az előttem hozzászólók ezeket már mind érintették.
Nyilvánvaló, várható, hogy még ebben az évben a költségvetési előirányzatok módosítását meg kell tenni. De az is nyilvánvaló a beszámoló alapján, hogy az első negyedévben erre még szükség nem mutatkozik. Én nem látok olyan problémát, hogy azt kelljen kérnünk a Kormánytól, már ebben a határozatban előre vállaljon kötelezettséget valamilyen formában, arra az első félév után ez a módosítás bekövetkezik.
Ezek nyilvánvaló dolgok, mindenki, az egész ország közvéleménye tudja. Amikor az első negyedévről van egy beszámoló, s nem kell módosítani, akkor nem látom annak semmi értelmét, ebbe egy olyan paragrafus vagy pont kerüljön bele, hogy "de majd akkor fogjuk módosítani".
Úgy vélem, hogy ezek a feszültségpontok más csatornákon keresztül kell hogy eljussanak az ország közvéleményéhez, és el is jutnak. Véleményem szerint a "most" szócska beszúrásának sincs olyan nagy jelentősége, mert ha van egy országgyűlési határozat, annak nyilván van egy dátuma, a jelenvalósága nyilvánvaló. Ha beszúrjuk a "most" szót, azzal csak hangsúlyozzuk, ez a mostani állapot. A "most" szó beszúrása halvány utalás lenne arra, hogy most nem, de majd később igen. De akkor sincs semmiféle jogi értelme annak, hogy itt valamiféle megkötés legyen. Hangsúlyozom, ez nem azt jelenti, hogy strucc módra homokba akarjuk dugni a fejünket a feszültségekkel és a problémákkal szemben.
Az elhangzott költségvetési feszültségekből én mindössze egyetlen egyet szeretnék kiemelni, ami nyilvánvalóan döntő mértékű lesz az ez évi költségvetés alakulására, az egész gazdasági helyzetre, ez pedig a keleti export beszűkülésének a problémája, illetőleg a kilátásai.
Engedjék meg, hogy megjegyezzem, abban a megtiszteltetésben volt részem, hogy a Dornbach alelnök úr vezette bizottság tagjaként részt vehettem Moszkvában a tárgyalásokon, ahol mindenütt felvetettük a gazdasági problémákat. Az én benyomásom az volt, hogy a szovjet s az oroszországi vezetők nyitottak ezekre a kérdésekre és problémákra. Úgy vélem, hogy most, Borisz Jelcinnek a nagyarányú győzelme után számíthatunk arra, pozitív változások küszöbén állunk a szovjet-magyar gazdasági kapcsolatokban is, hangsúlyozottan a tagköztársaságokra gondolva.
Mindezek felmerültek tárgyalásainkon, ezért én a legnagyobb kérdőjelet nézve – amely majd befolyásolja költségvetésünk alakulását, a gazdasági életet –, moszkvai tapasztalataim után kezdek optimista lenni. Ennyit szerettem volna ehhez az egyik nagy kérdőjelhez hozzáfűzni.
Összefoglalva: tisztában vagyunk az összes feszültséggel, amely az önkormányzatok, a kompenzálás, az általános tartalékok felhasználása területén megvan, de minthogy a tényhelyzet az, hogy most nem szükséges az átcsoportosítás, várjuk a helyzet alakulását, és az első félév elteltével nyilván áttekintjük a helyzetet, s akkor valószínűleg sor fog kerülni az átcsoportosításra.
Magam és a frakcióm nevében javaslom a Kormány beszámolójának és határozati javaslatának az elfogadását. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok részéről.)
Határozathozatal a törvényjavaslat részletes vitára bocsátásáról
