GÁL ZOLTÁN, DR. (MSZP)
GÁL ZOLTÁN, DR. (MSZP)
GÁL ZOLTÁN, DR. (MSZP) Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Ennek a viszonylag rövid törvényjavaslatnak az a sajátossága, hogy tükröződik benne egész igazgatási rendszerünk problémahalmaza, s engedjék meg, hogy elöljáróban ezekről ejtsek néhány szót. Azt hiszem, szót kell ezekről a dolgokról a nyilvánosság előtt is ejteni, mert olyan tendenciák látszanak kibontakozni, amelyek károsnak ígérkeznek.
Miről van szó? Van egy önkormányzati törvényünk, amely közismert módon egy politikai kompromisszum eredményeként született, ebből következően magán viseli a politikai kompromisszumok minden előnyét és hátrányát. Megalakultak a települési önkormányzatok, a megyei önkormányzatok alakulóban vannak, és nyilvánvaló, hogy tevékenységükben megmutatkozik a kezdet minden nehézsége. Van egy önkormányzati törvényünk és egy lassan működő önkormányzati rendszerünk, ugyanakkor az egész igazgatási struktúra és szerkezetünk tele van bizonytalansággal. Maga az önkormányzati törvény hordoz magában bizonytalanságot, hiszen olyan fogalmai, mint a helyi közügy, a kötelezően ellátandó feladatok és egyáltalán az önkormányzati struktúra egyes szervei hatásköreinek tisztázatlansága olyan kérdés, amely tartalmat csak a jövőben kaphat, és hogy milyen tartalmat kaphat, azt ma még nem nagyon tudjuk. Politikai ügy, hogy milyen tartalmat fog kapni. Ezt nem lehet egyszerűen majd az igazgatási vagy kormányzati apparátus döntése alá helyezni.
Ott van még az a kérdés, amiről Hodosán képviselőnő is szólt, erre az egész önkormányzati rendszerre hogyan fog ráépülni a magyar közigazgatás. Ráépül-e majd egyáltalán? Hallani arról, hogy dekoncentrált vagy centrális irányítású szervek sokasága szerveződik, és hallani arról is – remélhetőleg majd a költségvetésben erre konkrét számokat is látni fogunk –, több tízmilliárd forintot tervez a költségvetés az úgynevezett dekoncentrált vagy centrális igazgatási szervek létrehozásához. Ott van az a kérdés, hogy depolitizálódik-e igazán a közigazgatásunk. Mindenfajta nyilatkozatok ellenére úgy tűnik, hogy nem mindenhol sikerült ezt végrehajtani. Nem akarok a lakitelki ügyben állást foglalni – szemben néhány más pártvezetővel, közjogásszal –, hogy törvénysértő volt-e vagy sem a lakitelki önkormányzati testület döntése, hanem inkább arra az ésszerűtlenségre hívnám fel a figyelmet, amit ez a döntés hordoz. Ahelyett, hogy kialakítaná a struktúráját a szervezetnek, a testület egyszerűen elbocsátja az embereket. Márpedig az ügyeket intézni kell, az állampolgároknak gondjaik vannak, és nem lehet őket bizonytalanságban hagyni. Ott van az a kérdés, amire szintén fel kell hívni a közvélemény figyelmét: örvendetesen alakulgatnak az önkormányzatok különböző szövetségei, de látható, hogy politikai harc folyik azért, hogy ezeknek a szövetségeknek a befolyását milyen politikai erők ragadják magukhoz. Márpedig azt hiszem, hogy ez nem tesz jót az önkormányzatoknak, nem tesz jót ezeknek a szövetségeknek, és nem tesz jót a kormányzattal való kapcsolataiknak.
Sorolhatnám tovább a problémákat, most nem beszélve az egész finanszírozás mikéntjéről és mértékéről, de ez utóbbi majd lehet, minden bizonnyal a költségvetésből eldől. Egyszerűen arról van szó, hogy politikai kívánalom, hogy a kormányzat és minden politikai erő ebben a kérdésben kellő határozottságot mutasson, kellő ésszerűséget – és itt az ésszerűség alatt a költségérzékenységet nagyon szeretném hangsúlyozni, mert egyébként olyan helyzet alakul ki, amely feleslegesen terheli ennek az országnak egyébként is sok gondját.
Olyan ügyről van tehát szó, amelyet egy határozottabb, közösen kialakított magatartással meg lehet oldani, és nem terhelné az ország – hangsúlyozom: egyébként elég sok – gondját.
Azt hiszem, mindezek a problémák ebben a viszonylag rövid törvényjavaslatban is, amely a köztársasági megbízottról szól, nagyon világosan tükröződnek. Kezdjük ott, hogy "a köztársasági megbízott hivatala". Az önkormányzati törvényből az én értelmezésem szerint az következik, hogy ez egy munkaszervezet. Ez a törvényjavaslat már kinyit egy kaput: államigazgatási feladatokat ellátó szervezetnek minősíti, amiből következik, hogy ez kaphat olyan hatásköröket, amelyek függetlenek lehetnek a köztársasági megbízott feladataitól, hatáskörétől. Kérdezem, hogy indokolt-e.
A törvény kötelezően javasolja létrehozni a köztársasági megbízott megyei vagy területi hivatalát. Nem világos, nem egyértelmű, hogy ezek a területi hivatalok részei-e a köztársasági megbízott hivatalának, vagy pedig szintén önálló államigazgatási szervek, amelyek önálló hatáskörrel rendelkeznek.
Tessék belegondolni, hogyan alakul ezek után a magyar közigazgatás megyei szintje! Van egy köztársasági megbízott, van annak hivatala, van annak területi hivatala, ott van a megyei közgyűlés, a megyei közgyűlés főjegyzője – aki szintén önálló államigazgatási szerv, és kaphat önálló hatásköröket –, és ezen kívül ott lesznek még a centrális irányítású vagy dekoncentrált szervek. Azt hiszem, a puszta felsorolás is mutatja, hogy nem az ésszerűség dominál a struktúra kialakításában, ha ez így fog bekövetkezni – most nem szólva ismét a költségekről.
Sorolhatnánk tovább a bizonytalanságot vagy a kétértelműséget ebben a rövid törvényben annak okán is, hogy a köztársasági megbízottnak a jellege milyen. A miniszteri indoklás is a szakmai-igazgatási oldalát emeli ki, ugyanakkor egész kötődése, és a köztársasági elnökhöz való kötődése.
ELNÖKI közbeszólás: Kérem képviselőtársaimat, őrizzük meg a Ház határozatképességét! Visszaadom a szót, elnézést.
