Kassák Lajos: Viráglegenda
Kassák Lajos: Viráglegenda
Kertünkben már alszanak a virágok
langyos szellőben és holdfényben alszanak.
ha elég bátorságom lenne hozzá
leszakítanék egy violát, hogy reggel
színnel és illattal keltsem kedvesem.
langyos szellőben és holdfényben alszanak.
ha elég bátorságom lenne hozzá
leszakítanék egy violát, hogy reggel
színnel és illattal keltsem kedvesem.
A hold muzsikája szól a kert felett
s közben, mintha aludnának virágaink.
Aztán látom a függöny résein át,
egy kibomlott rózsa leszakad az ágról
s mint a madár, átszáll a szomszéd kertbe.
s közben, mintha aludnának virágaink.
Aztán látom a függöny résein át,
egy kibomlott rózsa leszakad az ágról
s mint a madár, átszáll a szomszéd kertbe.
A hold ekkor éppen előttem úszott
s Szent Dávid, kit mindnyájan nagyra becsülünk
letette hegedűjét és egy kancsót
nyújtott felém a messzi ég küszöbéről.
s Szent Dávid, kit mindnyájan nagyra becsülünk
letette hegedűjét és egy kancsót
nyújtott felém a messzi ég küszöbéről.
Igyál, mondta. Nem. Aztán mégis ittam
és egészen elfelejtettem kedvesem.
Óh, a virágok már mind szárnyra keltek
s míg részeg voltam, döntöttek sorsom felett.
és egészen elfelejtettem kedvesem.
Óh, a virágok már mind szárnyra keltek
s míg részeg voltam, döntöttek sorsom felett.
