Kassák Lajos: Arany karikagyűrűvel a szívemen
Hajnalban, mikor a többi emberek ébrednek
elindulok a bárkán, melyet csendből
és sötétségből rótt össze az éjszaka.
így borul rám az ágbogas világ,
mint az erdő, mely éveim sorfala mögött
sötétlik s melyben rövid nadrágban
és kék matrózgallérral a nyakam körül
örökre eltévedtem.
és újból elindulok a körben, mely
a szerelmesek arany karikagyűrűjéhez hasonló.
Hiába kérdezem, ki zárt be a körbe,
kinek a gyűrűje szorítja halálra szívemet?
Hajnalban, mikor a kakas a tyúkjait kukorékolja elő
ki is hallaná meg az én ébenfából
és zergecsontból készített furulyámat.
messze jár ilyenkor és nem gondol velem.
Micsoda élet. Unott könyvekbe írom szerelmemet
s azt is, hogy senki sem enyhíti bánatom.
Örvénylő tengeren úszik velem a bárka
melyet csendből és sötétségből rótt össze az éjszaka.