NAGY ZOLTÁN: VÉLETLENÜL
NAGY ZOLTÁN: VÉLETLENÜL
Véletlenül az égre néztem
Felhők szálltak az esti szélben.
Felhők szálltak az esti szélben.
Isten bűnül ne vegye, orvul
Felemeltem szemem a porbul.
Felemeltem szemem a porbul.
Úgy álltam meg, mint aki bomlott
És gondoltam ott sok bolondot.
És gondoltam ott sok bolondot.
Hogy messze szállnak kóbor darvak,
Elébe nyári zivatarnak.
Elébe nyári zivatarnak.
Hogy tó fölött a magas égnek
Szegik röptük a szálló gémek.
Szegik röptük a szálló gémek.
És csillag is száll éjjel nyáron
És magvak szállnak pelyhes szárnyon.
És magvak szállnak pelyhes szárnyon.
Még az őszi levél is, látod,
Repülve nézi a világot.
Repülve nézi a világot.
De engem havas esők mostak,
Engem már rég sárba tapostak,
Engem már rég sárba tapostak,
Nem is tudom már, mit akarnak
Repülő felhők, szálló darvak.
Repülő felhők, szálló darvak.
Már bucsuzom is mindtől sorba
S tekintetem leszáll a porba.
S tekintetem leszáll a porba.
