NAGY ZOLTÁN: A FOGOLY
NAGY ZOLTÁN: A FOGOLY
Pár lépés csak a szűk verem,
Keringek benne szüntelen.
Keringek benne szüntelen.
Ugrok a rácsnak, mit sem ér,
A tenyerem már csupa vér.
A tenyerem már csupa vér.
Hiába várok már csodát,
Csak szurkálnak a rácson át.
Csak szurkálnak a rácson át.
Ó, lábam már sosem szalad
Szabadon, szabad ég alatt.
Szabadon, szabad ég alatt.
Tüdöm nem tölti már tele,
Hegyormok metsző-hűs szele.
Hegyormok metsző-hűs szele.
Hangom a szél nem viszi szét,
Nem szürcsölöm forrás vizét.
Nem szürcsölöm forrás vizét.
Nem nyugszom békés alkonyon,
Magányos, rejtett vackomon.
Magányos, rejtett vackomon.
Nem lát fa már, se fény, se fű,
Megfojt a szégyen és a düh:
Megfojt a szégyen és a düh:
Mutattak egy kis kenyeret,
Megfogtak, mint egy egeret!
Megfogtak, mint egy egeret!
