V.
V.
Ott ültem az ungvári kórházban ágya mellett. Lázából kibeszél:
Tudod mit, a tragikum elméletét újból kellene írni. A tragikum nem egyéni s egyéni vonások nem lehetnek tragikusak. Az ember csak annyiban lehet tragikus hős, amennyiben szimbólum. A tragikum részvevés a…
Belecsuklanak a szavak s véres nyálat kerget ki belőle a köhögés. Később megint szól:
– Hozd el a Serberghe-köteted. A táborban sokszor eszembe jutott. Olyan szépen sütött az őszi nap… –
Megint elhallgat. S talán mert lázában látja a teremben halkan imbolygó nőalakokat, szegény kis szűz testéből kizeng Baudelaire nagy orgonája. Verset mond:
Ces serments, ces parfums, ces baisers infinis
Renaîtront-ils d'un gouffre interdit ŕ nos sondes?
Comme monte au ciel ces soleils rajeunis
Aprčs s'ętre lavés au fonds des mers profondes…
Renaîtront-ils d'un gouffre interdit ŕ nos sondes?
Comme monte au ciel ces soleils rajeunis
Aprčs s'ętre lavés au fonds des mers profondes…
Ez volt utolsó könyvnélkülije.
