GYÖRGY MÁTYÁS: BOSZORKÁNYKONYHA
GYÖRGY MÁTYÁS: BOSZORKÁNYKONYHA
A forró üstben, itt a láng felett,
Olvasszuk össze ezt a szép világot.
A sok anyag zúzott, vagy összevágott;
Dobáljuk mind belé, mit tűz szeret:
Olvasszuk össze ezt a szép világot.
A sok anyag zúzott, vagy összevágott;
Dobáljuk mind belé, mit tűz szeret:
Macskáknak karmait, foszfor szemét,
Kutyák lelkének hű eszenciáját,
Farkas pofáját és a róka máját;
S tetőzze be ez illatos szemét.
Kutyák lelkének hű eszenciáját,
Farkas pofáját és a róka máját;
S tetőzze be ez illatos szemét.
Sötétbe’ rágcsáló egér fogát,
Nehogy vakand szorgalmát elfelejtsük,
Körötte fürge táncunk lejtve-lejtsük,
No még belé e holló károgást.
Nehogy vakand szorgalmát elfelejtsük,
Körötte fürge táncunk lejtve-lejtsük,
No még belé e holló károgást.
Kavard! Nagyon híg még a szürke lé,
E bódító eszenciát belé most,
A délibábból szürtem én. Ez álmost,
E véres semmiséget még belé.
E bódító eszenciát belé most,
A délibábból szürtem én. Ez álmost,
E véres semmiséget még belé.
Milyen vörös. Sötétebb hogy legyen,
Hajíts a füstölőbe furcsa férget,
Fogám, hogy áttöré a földi kérget,
Fényt, hót akart: van benn a tűzhelyen.
Hajíts a füstölőbe furcsa férget,
Fogám, hogy áttöré a földi kérget,
Fényt, hót akart: van benn a tűzhelyen.
Mi még hiányzik most sietve vesd
S fejezzük bé munkánk. A kigyó könnyét,
Utána rodhadás nehéz parfumjét,
Remény lángjával vágy-kékesre fesd.
S fejezzük bé munkánk. A kigyó könnyét,
Utána rodhadás nehéz parfumjét,
Remény lángjával vágy-kékesre fesd.
Örvénylik, zúgva forr. Ezer parázs!
Kavard, a barna lé nehogy kifusson.
Fujtasd tűzét, önkivületbe jusson.
Dicsőség! Im bevált a nagy varázs.
Kavard, a barna lé nehogy kifusson.
Fujtasd tűzét, önkivületbe jusson.
Dicsőség! Im bevált a nagy varázs.
