HIDROGÉN-SZULFITEK ALKALMAZÁSA
HIDROGÉN-SZULFITEK ALKALMAZÁSA
Nem tudjuk, mi irányította Ilosvay figyelmét a hidrogén-szulfitek felé, de 1909-től kezdve pár évig ezzel a kérdéssel foglalkozott.
Megállapította, hogy a nátriumhidrogén-szulfit olyan erős redukáló szer, hogy több szerves festék színtelen termékeinek előállítására alkalmas. Ilyenek: rozanilin, pararozanilin, mauvein, krizodin, alizarin, kongóvörös, etilénkék, gentiana-kék stb.
A cink-hidrogén-szulfittal előállította a molibdénkéket, egy molibdén-oxidot, valamint előállított egy kék színű wolframsavas terméket is.
Megfigyeléseiről az akadémia III. osztályának 1909, június 14-i ülésén tartott rendes tagi székfoglalójának keretében számolt be. Ezek az eredmények bizony nem voltak olyan gazdagok, mint a levelező tagi székfoglaló keretében ismertetettek, erre is vonatkoztak székfoglaló előadásának szavai: „beismerem, hogy egyes feladatokat inkább csak kijelöltem, mint véglegesen megoldottam”.
A kék színű molibdén-oxid összetételére vonatkozó több évtizedes vitát eldöntendő adjunktusával, Scheitz Pállal (1870–1912) együtt vizsgálatokat végzett és kétféle molibdén-oxidot különítettek el: egy vízben nem oldódó MoO3. H2O összetételű és egy Mo2O6 H2O összetételű már hideg vízben is jól oldódó fajtát.
Ilosvay meggyőződése az volt, hogy a hidrogén-szulfitok felhasználásával új utat nyithat a kémiai analízisban. A reá jellemző alapossággal végigvizsgálta cink- és nátrium-hidrogén-szulfittal az összes kationt és aniont, s annak megfelelően, hogy oxid, szulfid, szulfit vagy színfém válik-e ki belőle, tíz csoportba sorolta az ionokat.
Fel kell tételeznünk, hogy ezen az alapon továbbhaladva jutott el ahhoz, hogy 1921-ben az anionok újabb osztályozásáról tartott előadást. Ennek az előadásának szövegét nem ismerjük.
Ezek az analitikai módszerei nem bizonyultak időállónak, a mai kézikönyvek nem is említik.
