Bevezetés
Bevezetés
Még egészen friss a mandátumotok, gyerekek, egészen hótiszta, ahogy mondani szokták. Még a választási elnökötök porzója is rajta van. Csak közönséges homok, pedig bizony aranypor is lehetne azért a pénzért…
De mindegy, úgyis aranyos papír az, nem csoda, hogy annyian törik magukat érte, mert olyan, mint a wolwichi bűvös kancsó, melyből mindenki olyan nedűt iszik, aminőre a szíve vágyik.
A szegény együgyű ember csak a napidíjakat látja benne. A számító, okos ember elébe tett létrának becsüli, melyen a magasba mehet, ha eresztik. A szónoki temperamentum kevély rá, hogy immár az egész ország színe előtt mennydöröghet, és a sztenográfusok jegyezni fogják szavait az utókor számára. Van olyan species is, aki az udvari estélyekre való meghívást becsüli az egészben a legtöbbre; az ügyvéd a klientelája nagyobbodását, a partihajhász a megnövekedett sanszait látja ebben a papírban.
Sőt nekem magamnak van egy ismerősöm, züllött alak, garázda vén korhely, utcai botrányokat csináló, aki meglátván minap a mandátumomat, elábrándozva sóhajtott fel:
– Nekem de jó volna!
Azt hittem, a napidíjakat áhítja, hát csak úgy a szokás kedvéért kérdeztem a szegény ördögtől:
– Ugyan mit csinálna vele?
– Mit? – kiáltá és a bedűlt szemei lázas fényben csillogtak. – Minden este összetűznék a rendőrséggel és sohasem vihetnének be.
Lám még ennek is becses lenne a mandátum, csakhogy megint más szempontból. Egyszóval, úri dolog az, gyerekek. Csak egy baja van, hogy megszerezni nem nagyon könnyű, de megtartani nagyon nehéz. Mert sok csínja-bínja van. Vagy az ember un rá a választóira bizonyos okoknál fogva, vagy a választók unnak rá az emberre némelykor ok nélkül; de tegyül fel, hogy a választók is szeretik az embert, az ember is a választókat, akkor esetleg a minisztereket nem szereti (ami egyébiránt a mi pártunkon nagy ritkaság) vagy a miniszterek nem szeretik. S ez mind olyan, ami halálos kimenetelű lehet.
Azért hát a legfőbb dolog a fiatal képviselőnek, hogy hosszú életű lehessen, kettőt megtanulni, először:
