III. A HONFOGLALÁSKORI MAGYAR VISELET.
Mi volt a magyarság viselete a honfoglalás korában: közvetlen adatunk erre nézve még annyi sincs, mint a mennyit a népvándorláskorra felhozhattunk. Ez utóbbinál legalább két emlékről meglehetős nagy valószinűséggel elmondhattuk, hogy a hunn-avar viseletet tüntetik föl; a honfoglaláskori magyaroknál egyetlen egy olyan képes emlékre sem hivatkozhatunk, melyről azt állíthatnánk, hogy magyart ábrázol, a minő volt Árpád korában s a mely aztán módot nyujtana arra, hogy abból az öltözet alakját és szabását nagyjából megállapíthatnánk.
Mindamellett képes ábrázolatok hiányában is alighanem hívebb, de mindenesetre teljesebb képet alkothatunk magunknak a honfoglalók viseletéről, mint akár a hunnokéról, akár pedig az avarokéról. Ez ellenmondásnak látszik, de nem az; a magyarázata abban áll, hogy mindaz, a mit csak tudunk a hunn-avar viseletről, egyuttal a honfoglaló ősök viseletének megállapítására is elsőrendű bizonyítékot szolgáltat, mert Árpád magyarjai ugyanannak a kelet-európai turánságnak képezték egyik főalkatrészét, melyet a korábbi századokban «hunn» név alatt foglaltak össze s a mely turánság, ha nyelv szerint különböző hunn- török és ugor-magyar törzseket és népcsoportokat foglalt is magában: szokásokban, erkölcsökben, viseletben, fegyverzetben a legkevesebb nyolcszázados együttélés és körülbelől félezredéves politikai közösség ideje alatt annyira egymáshoz simult, hogy ugyanazon egy népnek lehetett tartani, a mint hogy az egykorú irók hunnok, avarok bolgárok, kozákok, turkok, unugurok, magyarok, kabarok, szabirok sat. közt ethnikailag nem, csupán politikai csoportosulásuk szerint tudtak különbséget tenni. A honfoglaláskori magyar viselet tehát lényegileg nem egyéb, mint a hunn-avar viseletnek IX. századbeli alakja, a melynek pontosabb megállapítására a népvándorláskori viseletnél felhozott adatokat egyebekkel is kibővíthetjük. Nevezetesen az öltözetre vonatkozó ősmagyar (t. i. a honfoglalás koránál régebbi) elnevezésekből és az ily módon ősréginek fölismert ruhanemek ethnografiai összehasonlításából pusztán elméleti úton is bizonyos képet nyerünk a viselet minémüségéről, a mely eljárást nyelvi adatok hiányában nélkülöznünk kellett a hunn-avar viselet megállapításánál. Mindezeket kiegészítik a régészeti leletekből nyert bizonyítékok, valamint azok a képes ábrázolatok, melyek részben a magyar viselet régebbi emlékei közé tartoznak, részben pedig olyan népek viseletét tüntetik föl, melyek vagy a honfoglaláskori magyarsággal voltak közelebbi ethnografiai kapcsolatban, mint az aldunai bolgárok, némely kaukázusi törzs, a kabardok, szvanok stb., meg a régi kunok, kiktől valók a déloroszországi csészetartó szobrok, – vagy pedig köztük és a régi magyarok közt az egymásra gyakorolt kölcsönös hatásnak a ténye mutatható ki, mint a bizancziaknál, kiktől őseink még lebediai hazájukban szövetnemüeket cserélték rabszolgákért, de másfelől maguk a bizanczia a magyar harczmód utánzása alkalmával egyszersmind a magyar viseletből is átvettek egyet s mást, mint például a csizmát.
Kétséget sem szenved, hogy a magyar viselet legtöbb ősi eleme a népviseletben található fel. Mindamellett nagyon tévednek azok, a kik azt hiszik, hogy ilyenek teljesen hiányoznak az úri viseletből, vagy mondjuk igazi magyar nevén, a díszmagyarból, a mi Vámbéryként a lengyelektől származnék, ezek meg a szarai-i Arany Horda fejedelmeitől vették át. A mi ezen állításból elfogadható, az csupán annyi, hogy a díszmagyar öltözet későbbi (XV–XVI. századbeli) alakulására nagy befolyással volt az a közép-ázsiai irán-török viselet, melyet a tatárok honosítottak meg a XIII. század folyamán Kelet-Európában; de maga ez a viselet is a V–IX. század tartama alatt a kelet-európai hunn-kozár-magyar viselettel jóformán azonosnak mondható elemekből, egynemű befolyások alatt fejlődött ki s nagyobb eltérések e közt, meg a nyugoti hatásoknak kitett specziális magyar viselet közt csak a X–XIII. század leforgása alatt keletkeztek. Ennyit általánosságban megállapíthatunk, az olyan részletekre azonban, hogy a kelet-európai viselet átalakulásából attól az időtől fogva, a midőn a magyarok elhagyják Lebediát, egész addig, a mig a XIV–XV. századbeli kipcsaki tatárviselet kifejlődött, milyen tényezők működtek közre? miben különbözött a VIII–IX. századbeli hunn-bolgár-kozár-magyar viselettől a X–XI. századbeli bessenyő s ettől a XII–XIII. századbeli kun viselet? milyen befolyást gyakorolt a folyton beáramló bessenyő-kun elem az Árpádkori magyarokra s viszont a Szent László korától fogva mind tekintélyesebb, mind hatalmasabb s másfélszázadon át a déloroszországi viszonyok alakulásában is fontos tényezőként szereplő magyarság amazok déloroszországi testvéreire? mi az, a mit a kipcsaki tatárok Belső-Ázsiából hoztak, mit vettek át a Szamanidák alatti s a honfoglaló magyarságra még erős hatással levő közép-ázsiai kulturának kharezmi folytatásából s mindezekre mennyiben gyakorolt átalakító befolyást a kelet-európai bessenyő-kun viselet? Oly kérdések ezek, melyekre a kutatások és összehasonlítások mai kezdetleges állapotában alig adhatunk kielégítő feleletet s nagyon hiu kisérletnek tartanám szoros határt vonni a kipcsaki tatár viselet azon elemei közt, melyek abban egyfelől a régi kelet-európai, másfelől a XIII. századbeli közép- és belső-ázsiai turán viseletből származnak. A mi pedig a magyar és lengyel viselet egymáshoz való viszonyát illeti, itt is bizonyos a kölcsönös hatás a nélkül, hogy ez idő szerint pontosan meg lehetne állapítani, mi az, a mit a lengyelek tőlünk vettek át, mi pedig a lengyelektől? A hol módunkban lesz, úgy is rá fogunk mutatni.
Áttérve a honfoglaláskori magyarok viseletére, a következő kérdések merülnek fel: milyen volt külső megjelenésük? miből készítették öltönyeiket? milyen ruhanemeket hoztak magukkal? minő volt ezeknek az alakja és szabása? hogyan diszítették öltözetüket? miféle ékszereik, miféle fegyvereik voltak? s végül, mint kiválóan lovas népnél, miben állt a ló fölszerelése?