III. A SZATMÁRI BÉKE. – 1711. május 1. – | Magyar Történeti Életrajzok

III.
A SZATMÁRI BÉKE.
– 1711. május 1. –

IDŐVEL a fejedelem úgy találta,* hogy kukizói levelének megírásakor inkább hallgatott emberi tanácsra, mint a mennyire Isten békés szelleméhez ragaszkodott. Az első pillanatban nem is érzett olyan felindúlást Károlyi ellen, mert a történteket az idő nyomorúságainak, bajainak, a vitézség hanyatlásával járó csüggedésnek tulajdonította, nem Károlyi hűtlenségének, álnokságának. Igaz barátságukra gondolva, mentségeket keresett számára, de hívei fölháborították ellene. Legjobban felindúlt az ellen, hogy nem várta meg a huszti gyűlést s az ellenség szemeláttára, Szatmárt tanácskozott a békéről. Hitszegést, hazaárúlást, hűtlenséget látott a pontozatok könnyelmű elfogadásában. Hívei fejét követelték, de törvényes eljárásra, és ítéletre mód nem kínálkozott. Azt beszélték, hogy a fejedelem levelének felolvasása után a beavatottak zavart támasztanak a huszti gyűlésen és Károlyit felkonczolják, ezer darabra vágják, feleségét Munkácson megölik, fiát ágyúból kilövik.* Cserei János, Károlyi egyik követe, maga is az elégületlenek közé állott s előre sietett Munkácsra, hogy a katonaságot mindenütt Károlyi ellen izgassa.* A fejedelem azonban nem akart egy második ónodi jelenetet. Ettől, saját szavai szerint,* nem lelkiösmerete, hanem barátsága: a szelidség, részvét, szeretet tartotta vissza. Nem hajlott Károlyi személyes ellenségeinek ingerlésére; de sejtette, hogy igazságuk van, a fegyverletételt csak így lehet megakadályozni s ily körülmények közt a fejedelem, a közjó védelmezője, nem kegyelmezhet saját fiának sem.

Rákóczi önéletr. 204–5.

Károlyi III. Károlyhoz, Horánszky, 14.

Károlyi–Pulay, II. 366.

Önéletr. 205.

A hadi követekkel együtt Rádayt is beküldte az országba; pedig Bulyovszky titkon azt jelentette neki, hogy Ráday «Pálffy úrnak ezer arany igérete felől kérte volna ő kegyelmét». A fejedelem említést sem tett neki erről a gyanusításról, mely «még nem a mostani időt kívánja». Csak Aszalay udv. titkár figyelmeztette rá, a ki biztosította a fejedelem nagy bizalmáról. Uruk és nemzetök érdekében fényes sikert kívánt mostani munkájához.* A Rádaynak adott utasítás szerint a kukizói manifesztumot a gyűlésben csak abban az esetben kell fölolvasni, ha Károlyi és a hadak nem akarnának várakozni a fejedelemre, s nem állanának el szándékuktól.* Sennyeinek is csak a végső esetben kell azt felolvasnia a munkácsi őrség előtt, a melytől elvárja, hogy, ha kell, az ungváriak dicsőséges példája szerint annál bátrabban és elszántabban keménykednek, mentűl irtózatosabb a hitetlenségnek ez a példája.* Sennyei azonban, a parancs vétele után, megírta Károlyinak,* hogy ha a fejedelem ki nem jön Husztra, nélküle kell határozniok, béke legyen-e vagy háború. Ő, sok aggodalma közt is, a béketárgyalást ajánlja. A fejedelem akadályoztatása miatt nem mulaszthatják el törvényeik és szabadságaik helyreállítását. Ezzel nem bántják meg a fejedelmet, mert nemcsak ő tett, hanem ők is esküt tettek a szabadság kimunkálására. Minden országnak, minden népnek megvan az a joga, hogy ha az elűljáró fejek helyes okokból elmaradnak, a jelenlevők az egész nép nevében határozzanak, kivált ilyen végső veszedelemben. Azt hiszi, a fejedelem maga is neheztelne, ha a tárgyalásokra kínálkozó alkalmas időt elmúlasztanák. A külső segítség miatt sincs ok a halogatásra, mert az oroszok győzedelme kétséges; de ha bizonyos volna is: törvényeik és szabadságaik megadása után milyen lelkiismerettel fognának fegyvert? Ha a fejedelem kijön s marad idő a tárgyalásra, Isten ne adja, hogy nélküle tárgyaljanak; a fejedelem jelenlétében kötött béke állandóbb lenne, s a fejedelem méltósága mindenkor fenmarad. De Károlyi megmondhatja Pálffynak, hogy a szövetség a fejedelem távollétében is kész a békére s a császár iránt való hűségesküre.

Aszalay Rádayhoz ápr. 23. Károlyi-lt.

Rádayhoz ápr. 18. Arch. R. III. 621–3.

Sennyeihez április 18. U. o. 623–4.

Ápr. 22. Károlyi-Pulay, II. 360–365.

Időközben Károlyi biztosította a táborában szolgáló szegénylegényeket, hogy legalább benne nem csalatkoznak, mert teljesíti az ország igéreteit, segít a helyzetökön. Mihelyt leteszik az esküt és a fegyvert, saját uradalmaiban 18 különböző hely közt enged nekik választást, a hol megtelepedjenek és leszálljanak.* De a fejedelem levelét s Ráday útján való izenetét vévén, a fejedelmet is sietett megengesztelni. Április 15-én «meghorpadva és megütközve» lóhalálában küldött hozzá, «igen-igen követte történt vétkeiről». Újra kérte, jöjjön ki, különösen ha már végezett a czárral, s úgy szóljon hozzájuk, a hogy akar, mert minden kívánságát kész teljesíteni.*

Április 12. Teleki-lt. Földvári-osztály, LXXV. 139. mmm. sz.

Bercsényi levele. Arch. R. VI. 717–8.

A fejedelem azonban semmiképpen sem tudta megbocsátani, hogy a Husztra hirdetett gyűlést egy héttel előbb Nagykárolyban (helyesebben Szatmárt), biztos terület helyett az ellenség torkában akarja megtartani s ott magát és híveit szövetkezett rendeknek nevezi. Nagyon fontos politikai elhatározások idején nyakra-főre nem mehetett le a megkérdezése nélkűl máshova áttett gyűlésre.* «Ugyancsak sok a mi sok! – fakadt ki Károlyi előtt Ebergényi cs. tábornok* – mert ilyenformán soha vége a dolognak nem lenne.» Megnyerhetnék, de így elrontják az ország szabadságát. Nem ösmeri a méltóságos fejedelmet, de csak szólhatna vele vagy legalább Károlyival, megmondaná, miért siessenek hova-hamarébb istenesen átesni ezen a dolgon. Igaz vér levén benne, arra inti őket sub rosa, hogy Pálffynak most hozzájuk küldött utolsó izenetén ne sokat rágódjanak, újabb kifogást, kétséget, halasztást stb. ne emlegessenek, hanem higyjenek nekik, mert míg ők, magyarok vezetik a tárgyalást, hihetnek. Ha sokat piszkálódnak, minden füstbe megy s a mostanihoz hasonlót egy magyar se várjon. Győzze meg erről a fejedelmet is. Ha nekik nem hisznek, a bécsi diplomának se higyjenek. Ennél többet úgy sem kapnak; ha pedig János (Pálffy) csalódik, akkor azután jó éjszakát! «Hitemre – végzi – elrontja magát az a jó fejedelem; in tali casu talán én sem szolgálhatok annyit, mint most, mert azután a szegény magyarnak sem lehet hinni s méltán is. Ferrum dum calet, cudendum est. (Addig verd a vasat, a míg tüzes.) Bár szóval deklarálhatnám a fejedelemnek s neked is; azonban lássátok!»

Levelei Rádayhoz és Károlyihoz április 23. Arch. R. III. 632–4.

Debreczen, április 17. Károlyi-lt.

Károlyi ily körűlmények közt már harmadnap 19-én összegyűjtötte a rendeket. Szerette volna a szövetségeseket a vezérlő fejedelem jelenlétével vagy vígasztaló kegyes rendeletével megnyugtatni. Kesereg a lelke az ingyen sem remélt akadályon, mely visszatartotta; de vigasztalja, hogy senki sincs, a ki jelenlétét nem óhajtaná és kívánná. Nem hall ugyan semmi bizonyosat róla, de nem hiheti, hogy mindnyájuk vígaszára ki ne jöjjön az önmaga által kitűzött határidőre. A fegyverszünet meghosszabbítása bizonytalan. Hogy tehát a fejedelem eljöveteléig se gyöngítsék a nemzeti ügyet, melyért nyolcz esztendő óta annyi vért ontottak, a dolog megkönnyítése és időnyerés végett összegyüjtötte a szövetkezett rendeket. Nem hiszi, hogy ezért megróhatják. Addig is, míg a fejedelem lejöveteléről vagy akaratáról bizonyosat érthetnek, ezt a szép gyülekezetet tájékoztatni kívánta eddigi munkásságáról. Hat pontban bőven előadván a novembertől áprilisig történteket, bemutatta a fejedelemnek nála levő leveleit, a melyek szerint igaz hazafisága és a szövetségre tett hite szerint folytatta hazája és fejedelme nemzeti ügyét, ámbár nem volt sem megbízó levele, sem teljes hatalma. Ha fáradozásaiban szántszándékkal vagy tudatlanságból vétett, íme, jelen van, és készen áll, hogy nyolcz esztendeig Isten karjain hordozott életének egy órában a nemzet keze vessen véget; sőt ezt hálaadással fogadja.*

Salutatio Comitis Alexandri Károlyi ad status et ordines confoederatos, in regno et patria sua ad permanendum semet resolutos. (A czím későbbi, a kézirat több része egészen a Károlyié. A Károlyi-levéltárban.)

A tizenkét pont meghallgatása után az urak kijelentették,* hogy mindnyájan készek elfogadni a császár kegyelmét.* Mivel pedig a külföldön tartózkodó fejedelem nem ösmerheti eléggé a mostani belviszonyokat, a gyűlést ugyan Huszton is meg lehet kezdeni, de a fejedelmet meg kell kérni, hogy a tárgyalások gyorsítása végett jöjjön át velök Szatmárra. Bizonyosak a fejedelem kijövetelében, de gyorsabb eljárás végett már most folytathatják a tárgyalásokat; s ha nem jelenhetnék meg, nélküle is határozhatnak.

Memoriale ex parte confoederatorum hungarorum el puncta, quibus pacis conditiones exponunt, cum replica Alex. Károlyi. (Károlyi-levéltár.)

Károlyi szerint barátai és jóakarói csillapították le az életére törőket. Horánszky, 14. Vele tehát nem tették meg, a mit részben ő tett az ónodi gyűlésen.

A fejedelem képtelenségnek tartotta, hogy Károlyi, ha bűnét megbánó Péter lett volna is belőle, a hadak élén megmaradjon; a Tiszántúlra tehát Esterházy Antalt s az ő bemeneteléig Ebeczki Istvánt, Máramarosba Vay Ádámot, Erdélybe Teleki Mihályt akarta beküldeni vezérnek. Vaynak egy ezred élén kellett volna Salánkra mennie s az odarendelt Károlyinak kijelentenie, hogy bűnbánó levele óta a fejedelem ismét bízik benne, de hazánk kormányát egyedűl az ő kezén nem hagyhatja, mert a sereg bizalmát elvesztette. Őt tehát magához rendeli s ha ellenszegűlne, erővel hozatja Sztrijbe. Ő maga nem megy be a huszti gyűlésre, mert a fegyverszünet nem hosszabbíttatván meg, ott sem ő, sem a gyűlés nem tanácskozhatnék szabadon; de kellő biztosítékok mellett kész a béketárgyalások folytatására. A tárgyalások elsietése és a hadak csüggedése miatt Károlyit tette felelőssé, a ki cselekedeteit sem Isten, sem a világ, sem a fejedelem előtt nem szépítheti és nem fedezheti. Vay-nak a hadak főparancsnokságát azonnal át kellett volna vennie s megfenyítnie mindazokat, a kik a helyőrségekben gyanusak. Ha Károlyi nyiltan elpártolt, a kukizói manifesztum kihirdetését és terjesztését gátolja meg s biztosítsa híveit, hogy a czárral való találkozása után közéjök megy. De ha a fegyverszünet felbomlása következtében a hadak az országban nem maradhatnának, a máramarosi hágókon át hozza be őket a Swicza völgyén lefelé Boléchowba, a mely Sztrijtől délre esik. Charričre lehet a kalauza és hadibiztosa Stanislawow és Halics táján; csak jó rendet és fegyelmet tartson.* Ha pedig kérdezik, miért műveli ezt, feleljen az evangélium (Márk, XI. 3.) szavaival: «azért, mert az Úr szükölködik e nélkűl.»

Rákóczi Vayhoz április 21. Arch. R. III. 626–632.

61. AZ I. JÓZSEF HALÁLÁRA VERT ÉREM.*

Az I. József halálára vert érem (227. l.) a M. N. Muzeum érem- és régiségtárának eredeti példányáról.

Az oldalconfoederatiónak, a hogy Rákóczi nevezte* Károlyi pártütését,* valóban nemcsak katonai forradalomtól félve kellett sietnie. Lipót császár özvegye, Eleonóra Magdolna Terézia, április 18-án tudatta a magyar és erdélyi kormányszékekkel, hogy egyik fia, I. József császár meghalt s másik fia, III. Károly spanyol király beérkeztéig az örökös országok és tartományok kormányát ő veszi át. Ezt a hírt titkolni kellett a hadak előtt* mert József halálával az örökös királyság, a kuruczok régi felfogása szerint, mindenképpen megszünik s így az Ausztriai Házzal nincs okuk tárgyalni. Mielőtt a spanyol örökösödési háború bevégződnék, egy magyar örökösödési háború kitörését nem lehetett megengedni.

Arch. R. III. 628.

Rákóczi önéletr. 211.

Kivált a kassai capitulatio érdekében. Károlyi-Pulay, II. 400.

62. A SZATMÁRI GYŰLÉS HELYE.*

A szatmári gyűlés helye (228. l.) az úgynev. prófuntház, újabb reproductio után.

Kassát Ebergényi már április 27-én feladásra bírta; a hatalmas vár eleste után minden ellenállás lehetetlennek látszott. Az «oldalconfoederatio» vezetője, Károlyi Sándor, hadiszemle ürügye alatt mindenünnen Szatmárra gyüjtötte a hadakat* s a huszti gyűlést oda tette át. Kassa átadása napján, egy értekezleten megkérdezte a tiszteket és urakat, a már szintén elérkezett erdélyieket,* akarják-e a gyűlést megtartani a fejedelem nélkűl is és nincs-e kifogásuk az ellen, hogy a gyűlést ne Huszton, hanem itten tartsák meg? Az urak mindakét kérdésre helyesléssel feleltek, mire átmentek a református templomba*, hol Károlyi a kuruczok utolsó csonka országgyűlését azonnal megnyitotta.

Rákóczi Brennerhez, május 12. Arch. R. III. 655.

Teleki naplója, 300.

U. o., 301. és Dálnoki Veres G. verses krónikája. Thaly, Adalékok, II. 368–9. Szaniszló szerint ez azelőtt prófont-ház volt. Tört. Tár, 1891. 294. Alapfalait 1909-ben megtalálták.

Könyek közt jelentette ki, hogy a szövetség s mindnyájuk vezérlő fejedelmének és – magát oda nem számítva – a 24 tanácsosnak székét üresen látja. Helyettök ő egymaga jelent meg s fölveti azt a kérdést, lehet és kell-e a fejedelem távollétében a rendek nevében a békéről tanácskozniok és határozniok? Ösmertette egyrészt a béke föltételeit, másrészt a háború folytatásának segédeszközeit. De a rendek egyhangúlag a béketárgyalások folytatását kívánták s Károlyit választották meg elnöknek. Ráday Pálnak csak mint magánembernek adtak jogot a szólásra, mert a fejedelem őt nem hozzájok, hanem Pálffyhoz küldte. A kanczellár figyelmeztette őket, hogy a fejedelem kérésére az angolok és a hollandok Peterborough lord által Bécsben a magyarokkal való békét sürgetik. Az országgyűlést összehívó levelekben a fejedelem a maga megjelenését a fegyverszünet meghosszabításának esetére igérte; maradását tehát nem magyarázhatják balra. Pálffy teljes hatalmához kétség fér, mert sok dolgot tart fenn a császári kegyelem számára; az özvegyek és árvák jogainak megrövidítése pedig örökre rajtuk hagyja a kuruczok vagy pártosok nevét és gyalázatát. Javasolja tehát, hogy a fejedelem kijövetelének lehetővé tételére Pálffytól a fegyverszünet és határidő meghosszabbitását kérjék. A rendek ezt helyeselték s a fejedelem és az ő nevökben való tárgyalások folytatására Károlyit választván elnöknek, a béketárgyalások okiratait helybenhagyták.

63. A SZATMÁRI BÉKE EMLÉKOSZLOPA.*

A szatmári béke emlékoszlopa (229. l.) újabb eredeti fényképfelvételről.

A szomorú határozatok hírével Cserei János a maga jószántából azonnal kiindult Lengyelországba, a fejedelemhez. Nem akart tanuja, vagy éppen részese lenni annak, hogy ezrede hűséget esküszik a császárnak. Graeven cs. tábornok a fiatal Rabutin és számos császári tiszt társaságában már a gyűlés megnyitása napján megkezdte s másnap, harmadnap is folytatta a kurucz katonaság felesketését. Az esküt a katonák minden ezredben szakaszonként tették le s az immár császári ezredek azután három üdvlövést tettek. A császári tisztek együtt vígadtak a kurucz tisztekkel a béke örömére.* De valóban alig lehetett érteni, miért kellett a békéről még csak most tanácskozó «országgyűlést» ilyen bevégzett tények elé állítani?*

Dálnoki Veres G. verses krónikája. Thaly, Adalékok, n. 369. Teleki naplója, 301. Mindakettő április 27-re teszi az eskületétel kezdetét. A neueröffn. histor. Bildersaal (Nürnberg, 1740. VII. 440–1.) április 23-ról mondja, hogy Károlyi nyílt mezőn 10.000 emberrel és 149 zászlóval meghódolt III. Károlynak, de csak 29-én jegyezte alá a békét.

Különben a szatmári gyűlés már 27-én megengedte a leszerelést. Szaniszló naplója, Tört. Tár, 1891. 294.

28-án Károlyi elnök kérdésére újból kijelentették, hogy a megállapított pontok alapján készek elfogadni a császár kegyelmét. És ugyancsak az ő kérdésére kimondták, hogy száműzik azokat, a kik a kegyelmet el nem fogadják s a közjót és a békességet titkon vagy nyiltan háborgatni akarják. Károlyi intette is őket, hogy mivel a kegyelemmel a dolog be van fejezve, ártalmas levelezésektől, hűtelenségtől mindenki a törvényes büntetés terhe alatt tartózkodjék. Az ország nevében köszönetet mondtak Pálffynak a béke és a nemzet érdekében tett szorgalmas és fáradhatatlan munkásságáért. A béke pontozatainak hiteles példányait Károlyi tartsa magánál három hétig, vagyis addig, míg a fejedelem kijöhet s azokat szétküldheti; de ha a fejedelem nem jön ki, Károlyi maga küldje szét. A pontozatokat mindakét ország rendjei aláírják. Megköszönték Károlyi buzgó fáradozásait s alázatosan megkérték a fejedelmet, hogy «nemzetének szeretetéről viseltetvén», jöjjön ki három hét alatt s engedje kijönni azokat is, kik a kegyelmet elfogadni hajlandók.

Április 29-én, Károlyi vezetése alatt, tizenhattagú követséget küldtek Pálffyhoz, hogy 56 pontot terjeszszenek eléje s a fejedelemhez írt behívó levelöket is közöljék vele. Pálffy azonban meg sem várta jövetelöket, hanem Locher Károlyt és Graeven vezérőrnagyot küldte át Szatmárra, hogy még ma végezzenek. Az utolsó nehézségeket elhárítván, a rendek valóban elfogadták, május elsején pedig aláírták a békességnek mind a tíz pontját.

64. PÁLFFY RESOLUTIÓJA ÁPRILIS 29-ÉN*

Pálffy resolutiójának záradéka 1711. ápr. 29-én (231. l.). Eredetije a bécsi állami levéltárban. Olv. l. Hasonmások szöv. 721. l.

PÁLFFY RESOLUTIÓJÁNAK ALÁÍRÁSA 1711. ÁPR. 29-IKÉN.

(231. lap.)

Actum Szatmarini die 29. Aprilis anni 1711.

Pálffy resolutiójának záradéka 1711. ápr. 29-én (231. l.). Eredetije a bécsi állami levéltárban. Olv. l. Hasonmások szöv 721. sz. a.

PÁLFFY RESOLUTIÓJÁNAK ALÁÍRÁSA 1711. ÁPR. 29-IKÉN.

(231. lap.)

Actum Szatmarini die 29. Aprilis anni 1711.

Az első pontban «Rákóczi Ferencz uram» életének és jószágainak (a helyőrségekhez tartozók kivételével) kegyelmet és szolgáival, udvarával az országban való maradásra engedelmet nyer, ha t. i. azt elfogadja és három hét alatt a hűségesküt leteszi. Ez idő alatt a parancsnokokat tartozik arra utasítani, hogy várait a császári katonaságnak átadják. A fejedelem magánváraiban a császár saját költségén tart őrséget. Ha a fejedelemnek jobban tetszik, az eskü letétele után Lengyelországban is maradhat, csak tartózkodjék köteles hűsége megsértésétől. Igaz hűsége esetén az udvar nem tagadja meg fiai visszaadását sem.

Ugyanezen idő alatt kegyelmet kapnak Rákóczinak magyar- és erdélyországi úri, papi, fő és nemesi hívei is, kik időközben mások kezére jutott jószágaikat is visszanyerik. Jószágukat akkor sem vesztik el, ha a parasztság az adót nem fizethetné. Fegyvert tovább is viselhetnek, csak ne ellenségeskedjenek. A neoacquistica commissio elé nem kerülnek s fölségsértést jelentene az eperjesi vértörvényszéktől való aggodalom emlegetése. A kisebbrangú vitézek fölesküdvén, otthon nyugodtan gazdálkodhatnak, a külföldiek pedig (svédek, olaszok, németek stb.) szabadon távozhatnak, kivéve a szökött császári katonákat, a kik büntetlenűl térnek vissza elhagyott zászlajukhoz. Azokat a nemnemeseket, a kiket a fejedelem fölszabadított, a császár is szabadoknak ismeri el, de a földesurak jogainak további sérelme nélkül.

A császár és koronás király a vallás ügyében hozott törvényeket megtartja s a vallás gyakorlatát megengedi. A háborúban meghaltak árvái és özvegyei megtartják idegen kézre nem került jószágaikat; eladott vagy eladományozott jószágaikért az országgyűlés fogja őket megvígasztalni. A fejedelem pártján levő árva fiúk és leányok jogaikat és örökösödési jogaikat megtartják. Kegyelmet nyernek azok a kivándorlók is, a kik magukat igazolván, az esküt leteszik. A kegyelem kiterjed a külföldön követségben járókra, tanulókra, kereskedőkre is. A Thököly-féle kuruczok szintén kegyelmet nyernek s jószágaik visszaadása iránt folyamodhatnak. A moldvai és az oláhországi erdélyi menekűltek gróf Steinville tábornok előtt jelentkezzenek. Az erdélyi urak a háború előtt viselt méltóságaikat csak külön folyamodás után nyerhetik vissza. Erdély törvényes kormányzata érdekében a biztosok előterjesztést tesznek az udvarnál. A jászok, kunok és hajdúvárosok sérelmei dolgában az országgyűlés intézkedik. A hadifoglyok kegyelmet nyernek. A béketárgyalások kezdete óta esett károkat kölcsönösen megtérítik.

A SZATMÁRI BÉKE OKIRATÁNAK ZÁRADÉKA.*

A szatmári békeokmány záradéka. (232. l.) A bécsi titkos levéltárban lévő eredetiről. (Olv. lásd 722. l.)

A SZATMÁRI BÉKEOKMÁNY ZÁRADÉKA.

(232. lap.)

Clementissimam itaque hanc Sacratissimć Caesareae Regićque Maiesta-tis | Domini Domini nostri clementissimi medio prćscriptorum | Plenipotentiariorum suorum regno huic Hungarić, parti- | bus principatuique Transilvanić ac eorundem vniver- | sis statibus, ordinibus, civibus, superioris item ćque | ac inferioris conditionis militibus, nationibus, in- | colis, imo et ipsis rusticis benigne resolutam ge- | neralem amnistialem gratiam, benignaque pacifi- | cationis puncta nos qvoque infrascripti nomine totius | communitatis absente adhuc etiam suprafato duce | hactenus nostrp et principe omni cum demissione et humilitate recognoscentes eandem uti jam pri- | dem magno desiderio expectatam amplectimur eidemque | Suae Maiestatis Sacratissimć debitum nostrum homagium | secundum annexam iuramenti formulam humil-lime | deponimus, nihil dubitantes, quin Sua Maiesttas (így) | Sacratissima quoque praemissas benignas resolutiones sit | rati habitura, iisdemque in omnibus clausulis et ar- | ticulis satisfactura, Kárólly 1 Maji Anni 1711.

Formula iuramenti.

Ego N. juro per Deum vivum, omnipotentem, coeli terrćque crea- | torem. Postquam Sacratissima Cćsarea Regiaque Majestas ex super- | abundanti clementia amnistialem vitć et bonorum grati- | am, vi plenipotentić illustrissimo ac excellentissimo domino Iohanni | Comiti Palffi ab Erdöd ejusdem generali Campi Mars- | challo per regnum Hungarić supremo armorum praefecto, | Croatić bano, cataphractorum tribuno concessć per jam | dudum emanatas et publicatas declarationes, propter | hosce praeteritos motus lar-gita et impertita sit, necnon regni || Hungarić ac Transylvanić iura, leges et libertates | tam in politicis et provincialibus, qvam et ecclesiasti- | cis receptarum religionum negotiis, per se suosque successores | sancte conser-vanda promiserit, imo suam confirmationa- | lem qvoque ratificationem obtu-lerit, me proinde in po- | sterum et semper usque ad ultiraum vitć spiritum eidem Sacra- | tissimć Caesareae Regićque Maiestati ejusdemque in regno legitimo | successori futurum fore fidum ac fidelem, nec qvidqvam | contra debitum homagialis vinculi obligamen, directe vel | indirecte, alieno vel proprio motu et conatu in contra- | rium commissurum, sed ea omnia vite ac probe acturum | et praestiturum re et opere, qvć hormgiali devotioni obe-| dientice et servitio agenda et prae- ( standa incumbunt et in- | cumbent, ita juro spondeo, et me sancte et inviolabili | fide obligo per sacrosancta Evangelia, uti me Deus | trinus et vnus qvoque adjuvet. |

A kételkedés és hitetlenség eltávoztatása végett ezt az okiratot, mely kegyelmet ad a fejedelemnek s minden követőjének, az udvarnál való megerősítése után megküldik Magyarország és Erdély minden vármegyéjének.

A császár és koronás király megtartja Magyar- és Erdélyország minden törvényét és kiváltságait s nem engedi meg, hogy kegyelme vetekedésekre, pörökre, gyalázkodásokra, sértésekre adjon alkalmat; sőt ezeket keményen tiltja is. A többi sérelem orvoslását vagy a nemzet boldogulására és becsületére hasznos dolgokat a jövő országgyűlésen szabadon kérhetik és sürgethetik. A császár atyai indúlatában sem lesz fogyatkozás, de reméli, hogy a törvényes szabadságaikkal élő magyarok és erdélyiek sem engednek egy nemzetnek sem a királyukhoz való hűségben. Reméli azt is, hogy ha a fejedelem a kitűzött határidőre vissza nem jönne, a kegyelmet el nem fogadná, s a hűségesküt maga vagy felhatalmazottja útján le nem tenné, akkor a pártján levő urak és rendek elhagyják a fejedelmet, a császár hűségében megmaradnak, a haza csendjére vigyáznak, Rákóczi fondorlatainak és ügyekezeteinek helyet nem adnak. Megengedik, hogy a fejedelem helyettes útján is letehesse az esküt, elfogadja a kegyelmet s keményen megparancsolja az erősségek föladását, sőt ezt a kitűzött határidőn túl is megtehesse. Visszajövetelére királyi szó alatt teljes biztonságot adnak.

A béke oklevelét* a kuruczok közül 44-en írták alá; Károlyin kívűl, egyebek közt, Teleki Mihály és Gyulai István grófok is, a kiket hűségök miatt a fejedelem csak egy hete dícsért meg. Amazt megbízta, hogy ha Károlyi elszakadna a szövetségtől, azonnal vegye át az erdélyi hadak parancsnokságát; emezt pedig magasztalta, hogy nem jött ki hozzá az erdélyi hadak kétségbeesett határozatával, hanem visszatért hozzájok s a csüggedőket föllelkesítette.*

Szövege Hist. des Révolutions, II. 446–457. Katona, XXXVII. 642–657. Károlyi–Pulaynál II. 425–437.; javításokkal Szilágyi Istvánnál, M. Tört. Tár, XVII. 213–242. Az esküminta Károlyi–Pulaynál 423–4. Hist. des Rév. n. 457–8.

Rákóczi pátensei Telekihez és Gyulaihoz ápr. 23. Arch. R. m. 635–8. Gyulainak (az Erdélyi Muzeumban levő eredeti, de itt nem közlött levélzáradékban) megigérte, hogy ha a fegyverszünet továbbtart, kimegy hozzájok, «hűségtekben bízván».

Időközben Graeven tábornok a kismajtényi mezőn folytatta a kurucz ezredek fölesketését. Van abban valami megható, hogy ezrede tisztjeivel Kun István ezekben a legszomorúbb napokban bizonyítványt állíttat ki magának, hogy két esztendő óta felséges fejedelmök, Rákóczi Ferencz szolgálatát gondviselésével és vezényletével teljes tehetsége szerint mily igazán és híven ügyekezett véghezvinni.* Április 30-án már Pálffy János is kiment közéjük: megszemlélte a magyarországi és erdélyi úri fő- és nemesrendeket, mire elkezdődött a leszerelés, a zászlók és dobok levétele. Meghagyták azonban, hogy mindenki ezredében maradjon, mert másnap lesz az ünnepies elbocsátás.*

Április 29. Teleki-lt. Földváry-oszt. LXXV. 139. sss. sz.

Április 30. Teleki naplója, 301.

Május elsején még egyszer és utoljára megszólaltak a kuruczok tárogatói, melyek máskor Rákóczi szállásán jelentették a hadiesztendő kezdetét. Most tőle messze, messze hirdették, hogy a mit nyolcz esztendővel azelőtt 300 ember is elég volt elkezdeni, azt 12.000 ember* csak így tudja befejezni. Pálffy, Locher s a német tisztek nem hiában csodálkoztak, mennyi magyar áll előttük.* A kuruczok 160 nagyobb és majdnem 300 kisebb zászló alatt teljes fegyverzetben sorakoztak. Károlyi a császári meghatalmazottak előtt tisztelgésre vezényelte őket, azután beszédet intézett hozzájuk. Megköszönte a császár királyi kegyelmét s a meghatalmazottak igaz keresztényi közbenjárását, éjjel-nappal tett fáradhatatlan munkásságát, a régen kivánt szent békesség végbevitelét. Azután az előírt esküt hangosan letette s megfogadta, hogy ő felségének és örököseinek ezentúl mindenkor igaz híve lesz. Az esküt ő is, a többiek is nemcsak azért tették le, mert a mostani háborúra nézve a koronás király teljes kegyelmet igért fejöknek és jószáguknak, hanem azért is, mert Magyar- és Erdélyország politikai és egyházi törvényeit és szabadságait szentül megtartani és irásban is biztosítani fogadta. Ezért esküdtek meg, hogy ezentúl utolsó csepp vérökig igaz hívei lesznek a királynak és utódainak, hozzájok tartozó kötelességök ellen sem titkon, sem nyilván, sem önként, sem mások ingerléséből semmit sem cselekesznek, hanem szóval és cselekedettel azt teszik, a mi alázatos és hű kötelességökhöz illik.

Maga Pulay szerint is legalább ennyi kurucz volt Majtényben. Károlyi, II. 422.

D. Veress verse Thalynál, Adalékok, II. 369.

Károlyi esküje után megszólaltak a hadi muzsikák, meglengették a megtépett, véres kurucz zászlókat, háromszoros sortüzet adtak s tábori misés Te Deumot tartottak. Mialatt átvették a béke oklevelének nyomtatott példányait és útleveleiket, egy-egy császári dragonyos állt a földbe vert kurucz lobogók mellé, hogy összeszedjék és Debreczenbe vigyék.

65. A MAJTÉNYI ZÁSZLÓLETÉTEL.*

A kismajtényi zászlóletétel (234. l.) a «Hist. Bilder Saal» VII. köt. 440. lapjáról.

Pálffy ezalatt Károlyival beszélgetett. Megköszönte, hogy a magyarok hittek az ő szavának s megfogadta, hogy áll a szavának, megtartatja a békepontokat. Domahidy László útján felszólította a hadakat, hogy maradjanak meg a császár szolgálatában, de erről a katonák nagy része hallani sem akart. Kardjaikat, könnyebb fegyvereiket megtartva, zárt sorokban, apróbb csapatokban vonúltak el különféle irányokban. Azután búcsút vettek egymástól és «kiki a maga hazájába vette útját». Károlyi pedig a meghatalmazottakkal belovagolt nagykárolyi várába, a hol a béke oklevelét hitelesítették s a haditiszteket megvendégelték.* A székely kurucz verse szerint

Károlyi–Pulay, II. 422 – 4. Május 2. Pálffy jelentése, Arneth, Eug. v. Savoyen II. 483. és Szalay, 63. Tiepolo velenczei követ jelentése május 9. Deutsche Revue, 1907. 239. Veress Gerzson krónikája Thalynál, Adalékok, II. 369–371. Histor. Bildersaal, VII. 441–2. (Innen vettük a zászlós hódolat hibás képét). Mühlwert-Gärtner a Feldzüge des Pr. Eugens XIII. kötetében, 421–447. l. Horváth, Magyarorsz. tört. VI. 615–632. Wagner, Hist. Josephi, 420–422. Mill. Magyar Nemz. Tört. VII. 673–680. Szaniszló Zs. naplója. Tört. Tár, 1891. 292–5. Teleki naplója, 300–302. Hőke, A majtényi fegyverletétel történetéhez. Vasárn. Ujság, 1877. 41. sz.

«Így múlék el tőlünk ez a Miska-világ!
Ha lehet, már lábom többször reá nem hág,
Mert elüté tőlünk, mit reméltünk, az ág…
Német, magyar kardja több embert le nem vág!»

Azonban tizennegyedfél század mulva, mikor a kardokat újra köszörűlni kezdték, a magyar szabadság legnagyobb költője elsírta legszentebb könyeit a majtényi síkon, a szent csata terén, hol a szabadságért harczoltak, «míg az árva szabadság haldokló kezéből undok árulás ki nem csavarta a fegyvert.» Hazátlan bujdosók, földönfutók lettek a hősök, kik a hazáért vívtak.

«Tavaszi délután, verőfényes idő,
Az égen kis fehér felhők uszdogálnak…
Hattyúsereg tán e felhőcsoport, vagy a
Hősök szellemei, kik itt elhalának?»

Csend volt a költő körül. Tűnődött s nem ment tovább, míg «nem végzé, a mit kelle: elmondta legszörnyűbb átkát.» Csend van a történetíró körűl is; de tűnődés nélkül végzi, a mit kell: elmondja a tiszta igazságot, mely csak kiegyezőket ösmer, nem árulókat.

Arcanum Újságok

Kíváncsi, mit írtak az újságok erről a temáról az elmúlt 250 évben?

Megnézem