I. RÁKÓCZI ÉS KÁROLYI UTOLSÓ TALÁLKOZASA. – 1711 márczius 26–28. –
I.
RÁKÓCZI ÉS KÁROLYI UTOLSÓ TALÁLKOZASA.
– 1711 márczius 26–28. –
RÁKÓCZI ÉS KÁROLYI UTOLSÓ TALÁLKOZASA.
– 1711 márczius 26–28. –
57. A JARASZLÓI RÉGI KASTÉLY.*
A jaroszlói régi kastély (201. L.), újabb reproductio után
A FEJEDELEM 1711 februárius 21-ikén azon az úton ment ki a hazából, a melyen nyolcz esztendővel azelőtt bejött a szabadságháború megkezdésére. Lelkiösmerete, lelkiállapota most is olyan volt, mint akkor. Saját bevallása szerint* mint bűnös magánember jött be s mint bűnös fejedelem távozott. Aggasztotta, búsította az országnak, híveinek sorsa, nyomorúsága; de lelkiösmerete nem vádolta. Az ország elhagyása, a számkivetés nem szomorította annyira, mint az, hogy a bujdosók megélhetését nem biztosíthatja. Minden bujdosó megmutatta hűségét, ragaszkodását. Követték, parancsait várták. S ő azzal vádolta önmagát, hogy érzelmöket nem viszonozhatja, tartozó nemeslelkűségét nem bizonyíthatja be. A bujdosók, a kik vele mentek, a ritka hűség, szeretet, jóindulat mintaképei voltak. Vigasztalására szolgált, hogy méltónak tartják ilyen áldozat hozatalára. Megmondta nekik ott, a határon, hogy aggódik jövendőjük miatt, mert illő eltartásukat vagyoni helyzete nem engedi meg. Nem tanácsolhatta nekik, hogy visszatérjenek s megszegjék köteles esküjöket; de ígéretekkel sem csalogathatta, hogy vele jöjjenek a biztos nyomorúságba. Az ország érdekében állónak tartotta, hogy kövessék, számukkal növeljék tekintélyét és a czárt ezzel segítségadásra ösztönözzék. Őszintén biztosította őket jóindúlatáról, részvétéről s hogy megélhetésöket, szolgálatba fogadásukat remélhetik. Senkinek sem mondott többet, mint a mennyit magában gondolt. Senkinek sem ajánlta a visszatérést, de senkit sem tartott vissza a bujdosástól. Megmondta, hogy senki sem sérti meg azzal, hogy visszatér.
Önéletrajz, 201–2.
De úgy érezték, hogy «mindnyájoknak el kell menni».
)
Lengyelország térképe (203. l.) Széchy K. «Zrinyi Miklós» cz. műve III. köt. 301. lapján jelent meg először.
A fejedelem csak pár napot töltött Skoljén.* Februárius 27-ikén Sztaroszelóba érkezett,* a hol a nagy hetmannal, Szieniavszkij Ádámmal és Dolgoruckij herczeggel kívánt találkozni. Szieniavszij a tatárok beütésének híre és sok minden egyéb baj miatt csak márczius elsején érkezhetett oda; ugyanaznap, a melyen Munkácsról Szentiványi János utánaküldte Károlyi levelét.* A fejedelem nagyon sajnálta, hogy kijövetele előtt Károlyival nem beszélhetett személyesen; most tehát – Szieniavszkij meghallgatásával – levélben válaszolt neki. Figyelmeztette, hogy a hazában nem köthetnek jó békességet; megalázkodásuk csak felfuvalkodottá teszi a németet. Ellenben bizonyos, hogy a czár a kurucz hadakat szolgálatukba fogadja s bejövetelöket Szieniavszkij sem ellenzi. Nem adhatnának tehát számot a világ előtt s hitök ellen tennének, ha egyszerűen hitelt adnának a németeknek. A magyar békesség dolgát csak a czár viheti végbe, a ki Rigából különben is magához hívatta Vetésyt. Ő maga is a béke gyorsítására megy a czárhoz, mert törvényes szabadságaik és jószágaik helyreállítását közbenjárásától várja. Megírhatja tehát Pálffynak, hogy útja nem jelenti a tárgyalások megszakítását. Ha a fegyverszünet megint fölbomlanék, Károlyi jöjjön be hadastúl; de nem futva, hanem csoportosan és lobogó zászlókkal, a hogy segélyhadhoz illik. Mint a czár bevallott szövetségesei, Törökországba úgy sem menekülhetnének. Ne irtózzék ettől az országtól, a hol megbecsűlik, alkalmazzák s az Ukrajnára csapdosó tatárok ellen mindjárt foglalkoztatják is hadait. Pálffy és Ebergényi már is szószegőknek mutatkoztak, szótartásra tehát ők sem kötelesek; ha ezentúl mégis őszintéknek látszanának, ellenkezőt az ő részéről sem tapasztalnak, de hazája érdekében kezdett dolgait sem hagyja abban.*
1711 febr. 23. Arch. R. III. 706–7.
Márczius 3. U. o. 594.
Szentiványi Károlyihoz februárius 28. Károlyi-lt.
Márczius 3. Arch. R. III. 594–8.
A fejedelem még nem tudta, hogy a czár nem fogadta s végre is elutasította követét, mert meggyőzödött a franczia király rosszakaratáról.* Ujból meghagyta Vaynak,* hogy adja át a munkácsi parancsnokságot Sennyeinek s jöjjön ki hozzá; közjogi és történelmi nagy ösmereteire, úgy látszik, a czárral való tárgyalásokban számított. «Így nem jó lesz», – írta Károlyiné ugyanakkor Munkácsról* – «Vay uram igen megbetegedett s a másik (Szentiványi) sem nyúlhat semmihez». Vay betegen is útnak indúlt,* de már nem találta Sztaroszelóban a fejedelmet, a ki Dolgoruckijra hiában várakozván, a czár elé ment.
Vetésy levele Moszkvából februárius 26. Fiedler, I. 201–213. Szalay, Rákóczi bujdosása, 43–44.
Márczius 3. Arch. R. III. 709.
Márczius 3. Károlyi-lt.
Károlyiné márczius 6-i levele szerint (u. o.) 4.-én, Szathmári Király Ádám naplója szerint (Rákóczi-tár, I. 235.) még februárius 29-én. A naplóiró legelső adata már azért is tévedés, mert 1711 nem volt szökőév.
GR. KÁROLYI SÁNDOR HŰSÉGESKÜJE.*
Gróf Károlyi Sándor hűségesküje. (204. l.) A Magyar Nemz. Muzeum levéltárában levő eredetiről. (Olv. lásd 720. lapon.)
KÁROLYI SÁNDOR HŰSÉGI ESKÜJE.
(204. lap.)
Formula Juramenti Fidelitatis.
Ego Alexander Comes Karoli juro per | DEUM unicum coëli, Terraeque Creato- | rem Serenissimo, nec non invictissimo | Principi Josepho Primo Romanorum Imperatori, Hungarić, Dalmatiać, Sclavo- | nić, et Bohemić Regi, ac Archiduci | Austrić etc. etc. Domino, Domino mihi | clementissimo. Postquam Sacratissi- | ma sua Cćsarea Regiaque Majestas ex | innata summa Benignitate mihi, dum | prćsentibus Regni motibus per aliquod tem- | pus involutus fui, modo verň, uti iam diu ] meditabar, ad homagialem meam obliga- | tionem redire anhelanti imploratam | gratiam vitć et omnium Bonorum per Illustrissimum | et Excellentissimum Dominum Joannem | Comitem Palffy ab Erdoed summč fatae Sacratissimć. suć Majestatis Mareschallum | campi Generalem, Supremum per Hungarić Regnum Armorum Prćfectum, et Cata- | | phractorum Tribunum, mediante caesarea Re- | gićque Plenipotentia mihi impertita fuit, quod | Eidem Sacratissimć suć Cćsareć Regićque Majestati | imposterum ex seria et sincera prćteritorum | poenitentia non tantům, uti omnes Vasallos, | subditos et humillimos servos decet, depositis | armis, rejectis abjuratisque omnia alia contra- | ria obligatione, contraventione, vel in | adversum agentium studijs, aut quavis ad- | hćrentia, velim et debeam esse fidelis, sed etiam omnibus viribus ejusdem incre- | menta, utilitatem, Cćesaream Regiamque | Authoritatem, Regnique quietem per me ac | meos subjectos vel addictos promovere, et | tueri, ac simul omnia damna avertere, | demum verň omnia. ea verbň et opere agere, ac prćstare, quae homagiali meo obli- | gamini, et fidelitati incumbunt; Ita me | Deus, per hćc sacra Evangelia, et sine macu- | la concepta Virgo, ac Mater DEI | Maria | nec non omnes Sancti adjuvent.
Ita Confirmo ut supra | Alexander Karolyi m. p.
A hirtelen olvadás és az útak felfakadása miatt márczius 9-ikén Ilyvóban (Lembergben) kellett várakoznia. Ugy hallotta, hogy a czár csakhamar megérkezik. Bécsi hírei szerint Anglia új külön követe, lord Peterborough, utasítása szerint, minden módon békére ösztönzi az udvart.* Hát még ha azt is tudja, hogy a lord aggódik a fejedelem miatt, mert becsaphatják a béketárgyalásokkal! Mivel Károlyi – a lord szerint – nagyon sürgeti a békét, a fejedelmet óvatosságra kellene inteni, mert az udvar sem embert, sem levelet nem enged küldeni hozzá. Ő tehát azt szeretné, hogy lord Raby, Anglia berlini követe, külön futár útján figyelmeztesse őt.* Ausztria egyik szövetségesének ilyen nyilatkozata után talán mégsem lehet szeszélynek tekinteni, hogy a fejedelem nem hitt a császáriak ajánlataiban s erősebb biztosítékokat keresett. Mindamellett «hazája dolgait és szíves kormányzását újonan is Károlyi tapasztalt hűségére és dexteritására (ügyességére) bízta.»* Egyúttal azonban meghagyta neki, és a nevében intézkedő Biró Kristóf ezredesnek, hogy a fejedelem vagy Bercsényi útlevelével járókat átbocsássa Lengyelországba. Károlyi tilalma főképpen az erdélyieket bántotta.* «Gyönyörűséges szép becsület és példás nyolczesztendős kuruczkodásunknak úri remuneratiója (jutalma)!» fakadt ki Teleki Mihály, a ki e «becstelenség» miatt indulatosan írt a fejedelemnek, de az erdélyi urakat nem vehette rá, hogy közösen hasonló módon írjanak. «A magyarországi rendek csoportosan lettek s lesznek labanczok, de előbb az erdélyieket kell ostorozni» – zsörtölődött tovább. «Gyalázatos állapot az, ki fejedelemsége alatt vágta a fát.»*
Rákóczi Károlyihoz márczius 9. Károlyi-lt. A lordot ez ügyben a császár már februárius 25-én fogadta. Palmes levele Fiedlernél, II. 148. Februárius 28-án Peterborough is biztosítja lord Rabyt (u. o. II. 151.) hogy szívén viseli a magyar ügyet, amelyért mindent megtesz. (De elkésett vele, mint Palmerston 1849-ben).
Februárius 28. Fiedler, Aktenstücke, II. 151–2.
U. o.
U. o. és márczius 10-i levele Teleki naplójában, 291. l.
Teleki naplójegyzetei márczius 6., 7., 10., 17-ről, 288–291. l.
Időközben Pálffy meghivására Károlyi elment Debreczenbe, a hol márczius 14-én «mikor még nagyon csekély vagy semmi remény sem mutatkozott a békesség megkötésére, hogy legalább a támadt bizalmatlanságok megszűnnek – saját emlékirata szerint* – a teljes hatalmú megbízottak előtt «teljes készséggel letette hűségesküjét az Ausztriai Ház iránt. Magát szorosan lekötötte, hogy ha a többiek az akkor tárgyalt békességet nem fogadnák el, ő a jóságos Isten segítségével kész azoknak egész katonaságát a felséges Ausztriai Ház hűségére és engedelmességére visszatéríteni s minden támadt mozgalmat lecsillapítani».*
Károlyi S. folyamodása III. Károlyhoz, a cs. és kir. közös pénzügyi levéltárban. Horanszky, Bacsányi János és kora 14., 20. Az esküminta szövegét közli Thaly, Századok, 1887. 466. Pálffy már márczius 26-án említi Károlyinak a császárhoz tartozó hűségét. Pulay, II. 316.
Acsády szerint (Mill. történelem, VII. 669.) Károlyi «mint józanúl gondolkodó, a tényleges viszonyokkal számoló reálpolitikus meghajolt a kényszerűség előtt». De, nem is két hét mulva, a fejedelem születésnapján, lengyel földön a szövetségre tett esküjét ismételte, május elsején pedig ezt a márczius 14-it. (Thaly a Századokban, 1887. 466.) A «reális politika» valóban sajátságos helyzetekbe sodorta!
Pálffy a fejedelemnek is megírta, hogy a császár nem idegenkedik a teljes kegyelemtől, élete és jószága meghagyásától, de tegye le a fegyvert, bocsássa el hadait, adassa át Kassát, Munkácsot, Ungvárt, Husztot, Kővárt és a többi várat. Szolgáival együtt, Munkácsot kivéve, bátran lakhatik a hazában, ha a legrövidebb idő alatt hűséget esküszik; a mint ez megtörténik, a dolognak nem tárgyalással, hanem ő felsége kegyelmével kell végződnie. Fiainak visszaadatását is az udvartól kell kérnie. Főbb hívei csak külön-külön kérhetnek kegyelmet; a közvitézek a fegyver és az eskü letétele után otthon gazdálkodhatnak; a császár szolgálatára nem kényszerítik őket. A hazatérő emigránsokat jószágaik haszonbéréből fogják eltartani. A császár az ország törvényeit, szabadságait, szokásait megtartja s megengedi, hogy mostani kegyelmének törvénybeiktatását kérjék tőle. De a kiszabott 3–4 hét elteltével senki sem számolhat kegyelemre.*
Pálffy levele s utasítása márczius 14. Károlyi-Pulay, n. 309–314. Szalay, 47–48.
Mintha a távolba látott volna, a fejedelem ugyanaznap – Sztaroszelóról – írta Károlyinak* hogy nem kellett volna Pálffyhoz mennie; ő ugyan saját személyét is rá merné bízni, de csak úgy, ha nem volnának felebbvalói. Törvényes szabadságuk megnyerése nélkűl nem tehetik le fegyveröket; az erdélyieknek adott hite is kötelezi; pedig mindez fontosabb jószágaik visszaadásánál. Locher Károly császári biztos kiküldetése azt mutatja, hogy Károlyival csak a haditanács ítéletét közlik s a fegyverrel legyőzötteknek így hirdetik ki a kegyelmet. Ha így van és a fegyverszünetet nem hosszabbítják meg, inkább tegyék meg kötelességöket, de ne vessék alá magukat egy törvénytelen kormányszék (a haditanács) erőszakos ítéletének. A bécsiek rágalmaival szemben majd megmagyarázzák a külhatalmaknak, mi okból kell folytatniok a háborút. Károlyinak eléje megy Skoljéba, hogy gyorsabban találkozzanak s megmutassa, hogy távozásával nem akarja gátolni a jó békességet. Ennek formális tárgyalására – a szövetség megkérdezése nélkűl – ő sem Károlyinak, sem másnak nem adhat meghatalmazást.
Márczius 14. Archivum Rákóczianum III. 598–601.
Márczius iduszán Károlyi értesítette a hadakat, hogy Pálffyval a fegyverszünetet három hétre meghosszabbította;* 22-ikén már Munkácsról tudósította a cs. fővezért, hogy még aznap a fejedelem elé indúl* s tudatja vele a császár határozatát.* 20-ikán érkezett Sztrijbe, hol Vay Ádám a várban 2–3 szobát kitisztíttatott a Sztarószelóból szintén megérkezett fejedelem számára.* Jelen voltak Forgách, Esterházy Antal és Vay Ádám is.*
Teleki naplója márczius 22, 292. l.
Károlyi-Pulay, II. 315–6.
Teleki naplója márczius 23-ról, 292. l.
Arch. R. III. 603. A vár leírása Sz. Király Ádámnál, Rákóczi-tár, I. 238.
Rákóczi (Eml. 295.) Bercsényit is említi; de akkor márczius 28-i levelében (Arch. R. III. 603.) fölösleges lett volna őt a gyűlés lefolyásáról értesítnie. Bercsényi márczius 22–28. közt Ilyvóban volt. (U. o. VI. 697–730.)
Másnap, születésenapján, Rákóczi a tanácsban behatóan foglalkozott a békeföltételekkel.
A fejedelem és az urak a pontozatokat nagyon általánosoknak, határozatlanoknak találták s már csak azért sem bíztak bennök, mert sokat igértek.* Károlyi megvallotta, hogy Sennyei kanczellárral egyetemben nem érti, mit jelent az a pont, mely szerint minden főbb kurucz személyesen köteles kérni kegyelmet. A fejedelem megmagyarázta neki, hogy ez az országgyűlés kijátszását, a hitegetést jelenti. Mindamellett egyhangúlag elhatározták, hogy nem szakítják meg egyszerűen a tárgyalásokat;* de a fejedelem magyarázatokat kért és külön felvilágosítással felelt a velök közölt pontokra.* Kijelentette, hogy a császárhoz ő nem a maga és udvara, hanem az egész szövetkezett Magyarország nevében fordúlt kérelemmel. Így tehát a várakat sem tőle, hanem az egész szövetségtől kell kérni. Gyanús volna, ha az udvar a közdolgok tárgyalásában ezt kétségbe vonná. Világosabban kell kifejezni a főbb kuruczok megkegyelmezése dolgát is és a kegyelemből az erdélyieket s az országon kívűl levőket sem lehet kirekeszteni. Mindezt csak az összehívott egész magyarság megkérdezésével lehet elintézni.
Rákóczi önéletr. 203.
A fejedelem Bercsényihez, márczius 28. Arch. R. III. 603.
Dilucidatioja Károlyi-Pulaynál, II. 319–321, Rákóczi önéletr. 203. A felvilágosítás a vezérlőfejedelmi titkos pecséttel volt ellátva.
Mivel a fegyverszünet április 11-ikén lejárna, Károlyi 9-ikére akarta egybehívatni a magyar és az erdélyi urakat, de ez sem Pálffynak,* sem Rákóczinak nem tetszett. Az urak tehát a gyűlést április 27-ikén Huszton kívánták megtartani; de a fejedelem «még nem álmodott felőle», bemegy-e rá, vagy sem. Gerhardot vagy Rádayt akarta Pálffyhoz küldeni a felvilágosítással, de meg volt győződve, hogy «kard-ki-kard!» lesz a dologból. Bereg, Ugocsa, Máramaros vármegyékbe akarta összevonni hadai nagy részét; bízott az erősségekben s nem sokat törődött vele, hogy Pálffy néhány «dibdáb regimentecske» kegyelemkérésével kérkedik.*
Márczius 26. Károlyi-Pulay, II. 316.
Rákóczi Bercsényihez, márczius 28. Arch. R. III. 603–4.
Károlyi 28-ikán, a búcsúzáskor, biztosította a fejedelmet hűségéről. A fejedelem megnyugodott adott hitében, a melynél «mostani elválásakor sem adhatott többet». Még egyszer figyelmeztette, hogy szándékain nem változtat. Erősítse meg az Isten Károlyi szivét is és adja szent kegyelmét, hogy beváltsa ígéreteit s ne kelljen csalódnia neki, ki – mások tanácsaival szemben – reá bízta hazája minden dolgát.*
Márczius 31-i levelében hivatkozik reá. U. o. III. 607.
59. HUSZT VÁRA.*
Huszt vára (209. l.) Baranski E. László eredeti rajza.
Károlyi másnap már Skoljén innen találkozott Teleki Mihálylyal, kit beavatott a sztriji megállapodásokba;* de a hazába érkezve, Zavadkán még aznap gondolkodóba ejtette Pálffynak egy levele.* Telekinek nem tetszett Károlyi magatartása. A fejedelmet, kinek a multkor indulatosan írt, most* hazafias felbuzdulással kérte, hogy Vay Ádámmal, Pápay Jánossal együtt jöjjön ki a huszti gyűlésre s maga folytassa a dolgát, mert akadhat valaki, a ki nélküle cselekszik. Bercsényi is úgy találta,* hogy Károlyit a bécsi ígéretek nagyon kielégítik, sőt ő maga Bécsből talán még szigorúbb ítéletet hozott volna. Azonban néhányuknak menekülésével nem lehet lemondani a haza és a szabadság ügyéről. Kapituláczió az, nem békesség; nem is kapituláczió, hanem megadás életre, halálra.* Nyárs s, kerék, akasztófa követi. A kardját eldobó Péterből Judás lesz! Kövesse a fejedelem Dolgoruckij tanácsát: inkább tartóztassa le Károlyit s helyébe mást* küldjön ki, hogy hada ne vesztegeljen. A tábornokok Sztrijben is Károlyi elfogatását tanácsolták; de a fejedelem erre nem talált józan okot s a háború folytatására nézve sem látta hasznosnak.* Károlyi nagyon jól tudta, Lengyelországban, «nyilt ellenségei» közt, milyen veszedelemben forgott, mikor «az Ausztriai Ház iránt érzett tiszta lelkesedésből életét és vérét feláldozva», a föltételeket maga vitte a fejedelemhez; de ő is tiltakozott azon föltevés ellen, hogy ezt magánérdekből tette.*
Márczius 29. Teleki naplója, 293.
Arch. R. III. 605.
Április 4. Teleki naplója, 294.
Márczius 28. Arch. R. VI. 698–700.
Nemhogy fegyver alatt, de zsidónak is szégyen volna így kapitulálni – tette hozzá április elsején. U. o. VI. 705.
Esterházy Antalt vagy Forgáchot.
Rákóczi eml. 295.
Folyamodása III. Károlyhoz. Horánszky, 14.
A fejedelem azzal nyugtatta meg Bercsényit,* hogy az embereknek szívét csak az isteni bölcseség vizsgálhatja; de gyönyörű intőlevelet írt Károlyinak,* a ki Zavadkáról néhány jó szóval ajánlotta, hogy Pálffy kivánságához képpest biztosítékúl adja át Kassa várát, mert a nélkűl is odacseppenhetnek. Hát neki azért kelljen olyan istentelenséget cselekednie s magára vállalnia azt a bűnt, a hazaárúlást, a melyet ők követnének el Kassa megszállásával? Hiszen itt volt az imént Károlyi is, mikor oly világosan megfelelt a föltételekre. Ijesztgetik, hogy ha ragaszkodik hozzájuk, elhagyják s talán a külföldi segítségben is csalódik. «Mely ha mind úgy történnék is» – folytatta a fejedelem – «mégis jobban szeretem tiszta, tökéletes lelkiösmerettel Istenbe vetni reménységemet egyedűl, mintsem hitetlenségemmel azt megmocskolván, attól is mind eltávoznom, mind érdemetlenné tenni magamat. Ez oly végső resolutióm, a melytől csak a halál választ el; s nincs oly nyomorúság s rabság, a mely elmémben habozást okozzon». Az igaz ember odamegy, a hova végzete hívja. Őt, a ki nem félt a nyomorúságok félelmétől, száműzetésbe hívta ugyanakkor, mikor Bécsben mindenki hitte, hogy elfogadja a kínált kegyelmet.
Márczius 30. Arch. R. III. 604.
Márczius 31. U. o. III. 605–607.
