10. 1657 JANUÁR 24. II. RÁKÓCZY GYÖRGYHÖZ.
10.
1657 JANUÁR 24. II. RÁKÓCZY GYÖRGYHÖZ.
1657 JANUÁR 24. II. RÁKÓCZY GYÖRGYHÖZ.
Nagyságos Méltóságos Fejedelem!
Kegyelmes Uram!
Áldja meg Nagyságodat az Úr-Isten ebben az új esztendőben minden kívánságai szerint való jókkal, ellenségi ellen való győzedelemmel, szűbűl kivánom. Nagy kegyelmességgel irott levelét Monostorbúl 18. 10-bris, alázatossággal vettem, kibűl hozzám való confidentiáját is megesmértem. Engem, Nagyságos Uram, semmi üdő, semmi szerencse Nagyságod kötelességétűl el nem fog vetni; de az én vékony erőm nem ad egyébre alkalmatosságot, hanem csak az jó kivánságra, kivel bizony valamikor lehet, megegyezik cselekedetem is, ha életem veszedelmével kellene is meglenni. – Az Nagyságod kozákokkal és másokkal egyessége, bizony dolog, az rosz magyaroknak és az udvarnak valóban nagy gondolkodást indított, s tudni való, hogy ha lehet: bizony minden mesterségekkel meggátolják, – ha lehet; de az Úr Isten confundálja űket minden hamis mesterségekkel. – Tudom, Erdélylyel úgy cselekszik mindent, hogy minden történhető dolgokat megnéz, és provideál előbb Erdélyrűl. Az minemű levelet írt Nádasdínak: az mingyárt elküldte az udvarba; nem tudom mi volt, de lármájok van belőle, és félnek. Az Isten engedjen, hogy Erdély által viradjon meg szegény magyarra!
Én pedig maradok Nagyságodnak mint Kegyelmes uramnak
Csáktornyán, 24. Januarii (1657.)
alázatos szolgája
G. Zrínyi Miklós m. k.
G. Zrínyi Miklós m. k.
(Sajátkezűleg, egész ívre írva. Eredetije az országos levéltárban. – Századok, 1868. évf., 477. l.)
