Magyar drámairodalom
Magyar drámairodalom
Midőn 1790-ben, a régtől egybe nem hívott országgyűlés megnyitása II. József nemzetellenes rendeleteinek visszavonása után, a legközelebbi jövő kilátása volt, Péczeli József pályázatot hirdetett egy oly színdarabra, melyet ez alkalom örömére elő lehetne adni. Kazinczy Külföldi színjátékok című gyűjteményét indítja meg s első darabul Hamletet akarja előadatni. Az ország minden részéből fordítók jelentkeznek s akad olyan magyar író is, a ki minden hétre egy új s eredeti darab írására vállalkozik! Lelkesedésben nincs hiány – de színdarabokban annál nagyobb, s mikor már ez sem okoz komoly gondot, akkor jut eszökbe, vajjon lesz-e, a ki elő is fogja adni ezeket a megszületendő drámákat? van ugyan némi nyoma annak, hogy magyar műkedvelők, néhány évvel 1790 előtt is, eljátszottak a fővárosban néhány színdarabot, de rendszerezett magyar színtársulatra nem akadunk. Szerencsére a lelkesedés oly általános, annyira érzi mindenki (főleg az ifjak sorában), hogy a játékszín »a nyelv terjesztésének és a kipallérozásának egyik leghathatósabb eszköze«, hogy csupán idő kérdése a magyar színtársulat megszületése. Sajnos, hogy csak az utolsó percekben gondolnak a játszóhelyre, s nem veszik előleges számításba azok önzését, kik előtt nemzeti érdekek helyett csupán a magukéi lebegnek.
