Az első színjátszó társaság
Az első színjátszó társaság
Jobbára az egyetem hallgatói sorából állott egybe az »első magyar nemesi színjátszó társaság« 1790-be. Ha volt egyiknek-másiknak némi gyakorlottsága a színjátszásban, azt leginkább az iskolai előadásoknak köszönhette. Így jött közeli érintkezésbe az iskolai színpad a világival. Azok soraiból, kik eddig az iskolák számára írtak, mint a világi színpad első drámaírói Dugonics, Endrődy, Egerváry, Simai, Verseghy stb. állanak elő. Nem útszéli összeverődött csapat az első magyar színtársulat, hanem lelkes honfiak fiatal társasága, szent célokkal: a nyelvet terjeszteni és »kipallérozni«, az európai többi nemzetek példáján okúlva a mulatságok egyik legnemesebbjét meghonosítani nálunk is. Kezdetben a magyar nyelvi és irodalmi célzatok mellett csupán másodrendűvé vált a színészi. Kazinczy úgy tervezte, hogy klasszikus műsorral utazzák be a vidéket. Előadandó darabjaik: Hamlet, Tancred, Alzir, Mérope lennének. Ez volna a gyakorlat nevelő iskolája s ha megerősödnek, kezdjék meg állandó működésüket a fővárosban is, hol a fejlettebb idegen színészet mellett kezdetlegességök úgyis föltünőbb mint a vidéken. A jó terv tervnek maradt. Kazinczy távol élt a központtól s így nem gyakorolhatott állandó befolyást színészetünkre, mely a maga útjain haladva először a fővárosban akart gyökeret verni.
A pesti Duna-parti Rondella.
Az 1790-től 1796-ig terjedő kor a magyar színészet első időszaka. A törzsgárda első tagjai közül a kiválóbbak: Kelemen László, Ráth Pál, Szomor Máté, kikhez később Sehy Ferenc, Varsányi Ferenc, Láng János és Várady Mihály csatlakoztak. Az első női tagok legjelesebbje: Moor Anna (később Rehákné).
A kolozsvári nemzeti színház.
