Martinovics és Laczkovics
Martinovics és Laczkovics
Ezeket az ellentéteket MARTINOVICS és LACZKOVICS forradalmi úton vélik megszűntethetni, különbséget tevén a lázadás (rebellio) és a forradalom (revolutio) között; a rebellio célja – Martinovics szerint – a civitas szent törvényeinek felforgatása, a revolutióé ellenben a törvények sebeinek, tehát első sorban a kiváltságoknak és szabadalmaknak megszűntetése; a rebellio e szerint méreg, a revolutió ellenben a leghathatósabb orvosság a társadalom betegségei ellen.
Martinovics Oratio ad proceresében, melyet magyar nyelven átdolgozva és jegyzetekkel ellátva Laczkovics adott ki, valamint az ezt kiegészítő másik két művében (Oratio pro Leopoldo és Status regni Hungariae), Rousseau szerződési elméletét fogadja el. Az ős-szerződés, melyben az emberek állammá egyesűlnek s engedelmességre kötelezik magukat az államhatalom irányában, szerinte, olyan törvény, a mit szentül és örökre meg kell tartani; az államforma ellenben az emberiség szükségleteihez képest megváltoztatható. Az olyan államformát, mely a szabadság és egyenlőséggel ellenkezik, már csak azért is el kell törűlni, mert az ős-szerződés értelmében a polgárok mindannyian szabadoknak születnek, s az egyik ép annyi joggal bír, mint a másik. Minthogy pedig Magyarország arisztokratikus államszervezete ellenkezik az ős-szerződéssel, annak demokratikus szellemben való megváltoztatása észjogilag teljesen indokolt.
)
Martinovicscsal jóformán mindenben egyetért fordítója, Laczkovics; csak modoruk különböző. Amaz kifejezéseiben válogatósabb, ez nyersebb. Mind a kettő a királyság pártjára állva, engesztelhetetlen gyűlölettel viseltetik a kiváltságos rendek iránt. Különösen Laczkovics tűntet monarchikus érzelmeivel, pedig ugyanő bocsátotta ebben az időben közre Trenk Macedoniai vitézét, melynek éle a zsarnokság ellen irányúl ugyan, de a melynek egyes kitételével még a legalkotmányosabb fejedelem ellen is föl lehet izgatni a tömeget.
A két szélső demokrata, elfogúltságával és egyoldalúságával, ép oly kevéssé használt az általa képviselt ügynek, mint Hoffmann Lipót, az idegenből hozzánk származott pesti egyetemi tanár, a Babel és Ninive hirhedt pamfletek szerzője vagy a Politischkirchliches Manch Hermaeon szerzője, – Schönwiesner szerint Berzeviczy Gergely, Kazinczy Ferenc szerint ellenben Molnár János pesti ev. pap, – kik a nemzet hátramaradottságát kizárólag a nemesség bűneinek tulajdonítván, ennek az osztálynak megsemmisítését tartják szükségesnek, hogy az ország a bábeli zűrzavarból kimenekűljön.
Martinovicsék túlzásai dacára azonban a demokrácia eszméje hódított a közvéleményben, mely a jogegyenlőség követelményének a társadalom minden tényezőjével, még a zsidókkal, sőt a nőkkel szemben is eleget kiván tenni.
