A klérust támadó és védőiratok
A klérust támadó és védőiratok
A szabadelvű írók közül még a kik általánosabb vagy a protestáns felekezet speciális érdekei szempontjából tárgyalják is a vallásszabadság kérdését, végeredményben a klérus jogkörének korlátozását tartják szükségesnek, hogy elveik diadalra jussanak. A Sola salvifica szerzője – némelyek szerint Crudy Dániel evangelikus szuperintendens, mások szerint Mosóczi Institaris Mihály pozsonyi ev. lelkész, – ki művecskéjével egész kis irodalmat provokált, valamint Csebi Pogány Ádám, Szemere Ferenc protestáns ágens, Nagy Sámuel stb., saját felekezetök jogai mellett síkra szállván, nemcsak az uralkodó egyházat, de annak képviselőit, a papságot is megostromlják.
A hierarchia védelmében most is, mint József korában, a termékeny tollú SZEITZ tűnik ki. Magyar- és Erdély-országnak rövid ismérete cím alatt egy nagyobb s ezen kivül számos apróbb, latin és német nyelvű védiratot bocsát közre, egytől-egyig névtelenül. Legkíméletlenebb Trenkkel szemben. A gyönge jellemű kalandor iratainak hatását azzal igyekszik ellensúlyozni, hogy személyébe köt belé, kimutatván, hogy egész élete a gazságok láncolata. A francia forradalom eseményei ép kapóra jöttek neki. Azokra, az azok által előidézett felfordulásra hivatkozik, hogy Trenk és társai antiklerikális törekvéseinek veszélyes voltáról meggyőzze a világot. Voltaire, Rousseau, Diderot tanai, szerinte szükségkép anarchiára vezetnek; Ewald szerint ellenben, – kinek A köznép megvilágosodásáról írt tanúlmánya ebben az időben jelent meg magyar fordításban, – azok a tanok a felvilágosodást terjesztvén, éppen a forradalom leghathatósabb ellenszerei. Ewald felfogásában osztozkodott gr. BATTHYÁNY ALAJOS is. Nem gondolta azonban meg, hogy azok a radikális reformok, melyeknek életbe léptetését ő a forradalom megelőzése végett ajánlja, a mennyiben a történelmi jogok és hagyományok feláldozását vonják maguk után, egyenesen előidéznék a forradalmat.
Laczkovics János.
