1
1
Gímfi – talán éppen egyik leszármazottja az öreg Hímfinek – miután önkéntes tűzoltói évei és vőlegény kora óta nem fotografíroztatta le magát, elhatározta, hogy a fotografáló masina elé áll.
Mint a korral, tudományokkal haladó ember, olyan fotográfiát szándékozott magáról készíttetni, amilyen fotográfia akkoriban még ritkaság volt a városban – az arca helyett igazi valóját, a szívét és annak állapotát, a benne rejtőző gondolatokat, érzéseket, szenvedélyeket szándékozott megörökíttetni, hogy majd jubiláns korában elmerenghessen valamely kedves, régi emléken. (Amikor a Lili című keringő ütemeit zömmögi magában: „Ó, mily bohó valék…”) Egyelőre pedig nőismerőseit lepi meg az új „felvétellel”.
