2
2
Felteszem Önökről, hogy nyáron is olvasnak újságot, nemcsak a hosszú téli estéken, és felteszem azt is, hogy a „Színház és művészet”-rovat iránt is érdeklődnek, hol gyakorta lehet olvasni a nyári hónapokban, hogy N. N., a „Nemzeti” tagja, vendégszereplésre ment Mucsára vagy máshova. – Oh, mert a nyári hónapokban sok minden történik olyan, mi például télen nem adja elé magát. Így: a Krisztinavárosi és a Városligeti Színkör ilyenkor minden este az Opera és a Nemzeti Színház közönségében gyönyörködik, adnak ők is premiereket, és mesés tantičme-eket fizetnek a t. színdarabíró uraknak. Vagy… De minek is untatom én itt a t. olvasót példák felsorolásával, elég nagy eseményszámba megy már az is maga, hogy azok a kedves, de nem mindig tehetséges művésznők, kik erősen elhatározták magukban rálépni arra az útra, mely a milliók vagy legalábbis a „budapesti háziúr”-i címig és jellegig vezet – azok, mondom, ilyenkor vendégszereplésekre indulnak a naiv vidékre, ahol lekötelező, nyájas mosolygással fogadják a „helybeni kaszinóegyesület” által ajándékozott, tizenkét személyre szolgáló asztali lámpát és a lelkes aranyifjúság bazsarózsa csokrát. És aztán mégis elég hálátlanok a rézcirádás és rózsaszínű ellenzőjű asztali lámpást potom két forintért eladni a8 legelső öregneműüzérnek, és a rózsacsokrot pedig, továbbutazva, émelyítő szagáért kihajítani a coupé ablakán.
Ezt szükségesnek tartottam elmondani, hogy az alábbiak érthetőkké váljanak.
