ELSŐ FEJEZET • A tél kezdete •
ELSŐ FEJEZET
• A tél kezdete •
• A tél kezdete •
A „Hét Bagoly” visszhangos udvarán elfelejtette a Lisznyai úr hagyatékából való vén kakas, hogy valamikor a hajnalt is jelentette, a „Vadember”-hez címzett sarki szatócsbolt ajtaja már huzamosabb idő óta csengett, a Képíró és a Bástya utcákban a korán kelő polgárcsaládoknál kávé és tej illata váltotta fel az éj fülledt álomszagát, az ódon házakban a pénteki kenyérdagasztást befejezték a belvárosi hölgyek, és megállottak az emeleti ablak mögött, a csipkefüggönyt félrevonták, hogy egy másodpercig elnézegessék az első havazást, amely a Buda felől járó hideg széltől hajtva keringett, örvénylett, inkább feljebb látszott szálldosni, mint alant, mintha félne még a hópehely az ismeretlen Pesttől…
Márton püspök napja volt pontosan, mikor az első hóval megérkezett a hideg is a Belvárosba, a szomszédasszonyok, még amúgy fésületlenül és azokban a csodálatosan örökké tartó vörösbarna barchent ruhákba öltözve, amelyeket a harminc esztendőn felüli tisztességes asszonyok szeretnek reggelenként viselni: elmondogatták egymásnak, hogy már az éjszaka érezték a változást, éjfél tájban felébredtek, mert fáztak; valamint elmondogatták azt is, hogy a Bucsánszky-féle Álmoskönyv-ben hiába keresték álmuk magyarázatát, midőn felébredtek: „csak a lutrisoknak jó ez a könyv”. És a Duna-parti piacra menő cselédeknek, jól megtermett szakácsnéknak, örökké szeplős pesztonkáknak az emlékezőtehetségükre volt bízva, hogy hordóskáposztát a „Vadember”-től ne felejtsenek hozni, miután az első hó napján minden becsületes keresztény háznál káposztaszagnak kell lenni, midőn a belvárosi templom tornyában megszólalnak a harangok, delet jelentve – nyugodalmas, étvágyas, vidám delet, midőn a férfiak érzelmes várakozással kötik fel asztalkendőjüket vérmes nyakuk alá a tyúkleves elé, a gyermekek boldog zsibongással, mint hazatérő kis vidám szellemek kopognak a csigalépcsőn az iskolából329 jövet, az asszonyok még nem hallják a harangszóban a délutáni két temetés hangjait (ahová okvetlenül elmenni kívánnak), csak a rotyogó káposzta mondanivalóira figyelnek a konyhán.
– A pozsonyi zsidók most viszik a hízott ludakat Ferenc Józsefnek – mondja az újságolvasó családapa háznépének a terített asztal felett.
– Milyen gyönyörű a hóesés! – szól a hajadon leány az ablaknál, elgondolkozva. (Ki tudná, mily lágyan kelő gondolat szálldos végig valóján? Divatos zenét hoznak eszébe a táncoló pelyhek, vagy ifjút, akinek gyengéd szavai éppen oly bőséggel rajzanak, mint a novemberi fellegek fehér méhecskéi?)
A Belváros nyitott kapui alá bedúdol a szél, itt-ott letépi a rosszul ragasztott lakócédulákat, tovaragadja a füstöt, amely a legkisebb kéményből is kitódul tél kezdetével, rossz éjszakát tutul az őrkatona fülébe, meleg családi otthonról regél az „Elked” kocsmájából kilépő agglegénynek, az új borral barátkozó korhelyeknek elmondja első kedvesüket, a szegényeknek a gazdag emberek bundáit, a „Hét Bagoly” fűtetlen szobáiban körmölő költőket és írókat műveik gyorsabb befejezéséhez ösztökéli, hogy sohase tudhassa meg senki, mi történt a Bazár olvasónőinek kegyeltjével, Gwendolinnal… csak az utcai köszörűs hajtja kerekét a Kecskeméti utcában nagyobb buzgalommal, mint valaha: a disznóöléshez szükséges kések és bárdok esztendős nyugalmukból ismét szolgálatba állnak.
A hópelyhekkel varázsló módjára játszó szél délután is kergeti a belvárosi utcák járókelőit. A kövér férfiak, akik Hubli úr officinájában (amelynek cégéréül ifjabb Ábrányi Kornél van kifestve) szeretnek kéjesen elnyújtózni és szenderegve élvezni a borotválás gyönyöreit, nem merülhetnek el élvezetükben a Barátok terén nyugtalankodó cintányérok zörgésétől. A Magyar utcai mészáros borjúnagyságú kutyája behúzott farokkal, lehangoltan szalad a véres kocsi mögött. A sarki hordár nyakába húzza fejét, és óvakodva szívja átkozott kis pipáját; ily napokon szünetelnek a legjobban jövedelmező szerelmi levelek az Aranykéz utca és a Régiposta utca között, a mindig szerelmes aranymívesné nem hívatja uzsonnára Csinosi nagyságos urat a Kristóf térről, sem a „Központi”-ból a dákója felett cézári mozdulattal álldogáló Benedek Aladár költő urat, az aranymívesné az első hó megérkeztével gondos háziasszony módjára szemlét tart ízes befőttjei, télire eltett almái felett – legfeljebb Gáspár Imre úr, a szemüveges poéta jön kakaslépéseivel a Józsefváros felől, hogy330 kézirattal bélelt levelét felküldje az Athenaeum első emeletére, Vadnai szerkesztő úrnak… Honnan tudhatná azt Steccz hordár előre, hogy az apró betűkkel írott versek megnyerik a Fővárosi Lapok mindenható urának tetszését, hogy értük örökké rongyos bankótárcájából előhalássza a zöld hasú ötforintost vagy a disznótort és bő borozást jelentő, zsidó asszony-szemű tízforintosat?
A bérkocsisok a Barátok terén már elkezdték téli lóbálózásukat, prémes bundájukról levervén a havat, amíg a Hatvani utca sarkán feltűnik hajadonfővel a kaszinó piros mellény és „tigrise”, mert Károlyi István gróf kocsit akar, vagy a nyomdairoda szennyes üvegajtaján át kilép az oroszlánsörényű Ábrányi Kornél, hogy a Művésznő udvarlására vitesse magát… A tél beköszöntött a Belvárosba.
Az elegáns úrnők hevült ajkai felett, a finom fátyolon megolvadnak a hópelyhek, mintha csókolóztak volna a szabónőtől jövet a sötét lépcsőházban; az urak cilinderkalapja a gázlámpák alatt fénylik, mint Góró Lajos illusztrációin. A Váci utcai boltosok karácsonyi kedvvel és barátsággal nézegetik a toprongyos házmestert hóseprűjével kirakatuk előtt. A „Kis Pipa” ételcédulájára alkonyattal felírja az álmos pincér: Minden időben disznótor. A mellékutcában egy komoly úriember szinte gyermekes elragadtatással szorítja arcához hölgye jó szagú karmantyúját, amely először jelent meg az évadban, hogy ezentúl a messzi tavaszig titokzatossá és ingerlővé tegye a hófehér kezeket. A Sebestyén téri madárkereskedés kirakatában szokatlan jókedvük van a fogoly csízeknek, sármányoknak, cinkéknek, csak a dél madarai, a tarkabarka kajdácsok, borzas papagájok lettek mogorvábbak.
A Kéményseprő utcában a sánta nőiszabónál dolgozó varrónők összebeszélnek a szomszéd fűzőkészítő hölgyeivel, hogy ezentúl eljárogatnak a hajnali misére a barátok templomába. Az Egyetem utcai nyomda sötét kapuja előtt reggeltől estig kis kocsikra pakolják a következő 189*-es év kalendáriumait, a színes fedelű Víg Cimbora és István Bácsi naptárait, hogy idejében megérkezzenek a vidéki vásárokra. A púpos kisasszonyok kölcsönkönyvtárában, a Harmincad utcában, nagy kelete van a hatvannégy kötetes Rocambole-regény-nek, amelyet már a nagymamák is ajánlottak leányunokáiknak olvasmányul a hosszú téli estékre; sajnos, Rocambole jelenleg a Borz utcai S. kisasszonyoknál van kikölcsönözve, estefelé elmegy a nagykendős szolgáló, hogy az olvasásban siettesse az S. hölgyeket.331 A nyáron elrakott ecetes ugorkás üvegeket a legtöbb háznál felnyitják e napon. A váci vonattal érkező vadászok jelentik, hogy odakünn a mezőkön már hathüvelykes a hó. Az érzelmes Valéria asszony ismét elkezdi énekleckéit az olasznál. Fenn a tornyokon megsokasodnak a fekete madarak, a Molnár utcában a sötét ruhás öregasszonyságok. A Barátok terén a régi Cúria épülete elől a hideg elkergeti azokat az öreg pörlekedőket, akik évtizedek óta leskelődnek a kapunál. Beköszöntött Pestre a téli idő.
