FŐVÁROSI UJDONSÁGOK.
638FŐVÁROSI UJDONSÁGOK.
Budán nagy dolog történt, miért a jó siker biztos reményében olly szívesen mondunk hálát, minő keserű kötelességnek tartottuk az e tárgybani ismételt megrovást. Tegnapelőtt következő, falragaszok által kihirdetendő, határozat hozatott: F. h. 22-kén minden külvárosi bíró köteles valamennyi albíróságában lakó, újonczozás alá eső egyént a városházra felhozni, hol a sorshúzás legott megtörténendik. A meg nem jelenő ifjak poroszlók által lesznek tüstént elfogandók, és sorshúzás nélkűl besoroztatnak. Örömmel üdvözeljük ezen határozatot, s még dicsérendőbb lesz, ha kivitelében is illy erély működendik, s ebbeli örömünkben elhallgatjuk azt is, hogy még most is találkoztak emberek – ha emberek – kik a dolog késleltetésén minden módon törekedni elég alávalók voltak. Alázatos javaslatképen csak azt merjük még ide toldani, miképen az orvosi vizsgálathoz jó volna katonai orvosokat is alkalmazni, mert az eddig használt budaii orvosok igen szigorúak?
– Van egy fekete legio a fővárosban, melly épen nem hasonlít ugyan nagy Mátyásunk hasonnevű vitéz seregéhez, de azért ezzel egy véget érdemel. Ezen legio nem is annyira fekete, mint fekete-sárga, s fegyvere a legczudarabb nyelv, melly valaha két emberi álkapcza közt forgott, s ezen piszkos ütegből hazudságokat, majd egészen koholt, majd a félelem és gonoszság nagyító üvegén át végtelenbe óriásított rosz híreket lődöz. Ezen még szabadon járó menageria áll jellemileg félénkek és gazokból. Az elsők rettegésök miatt szánandók inkább, de az utóbbiak, kik közt nevezetes, hogy sok nyugalmazott katonatiszt, s mi igen furcsa, egykét orvos is van, bizonyára nem gyávaságból, – mert a halálnak e kétféle mesterembereit félénkeknek tartani nem lehet, – hanem valószínűleg rosz akarattól, terjesztvén, rémítésre és meggyalázásunkra számítva hireiket, szigorúan fenyítendők volnának. A többi közt van egy nyugdíjazott katonatiszt, ki végig járván naponkint ismerőseit, hazánk és saját állapotát kétségbeejtőnek festi: hazánkét, mert ellenállásra gondolnunk is dőreség, természetesen, ha mi is nyugalmazott k. k. emberek volnánk; magáét pedig, mert a köztünk tapasztalt bánásmód, már csak kötél és golyó közt enged neki választást. Mi őszintén megvalljuk, hogy mindkettőt megérdemli, mindazonáltal csak az olcsóbbat ajánljuk, már csak azért is, mert rosz bánásmádról mer hazudni, holott nálunk a nyugdíjazott katonák legkisebb bántalomról sem panaszkodhatnak, sőt még – mi talán elmulasztás – az átalok olly hőn szeretett alkotmányra sem eskettettek fel. Az orvosok közt van egy – pedig hires Aeculap – ki azelőtt futott sok dolga miatt betegeitől, s most szokatlanúl hosszan időz nálok, s mintha receptei hatásán kételkednék, rémítő hirekkel kergeti őket a halálnak kétszer rokonszenvű feketesárga országa felé. Van még mindezekhez egy pesti hires házban kávéház, melly az efféle emberek főhadi szállása, hol, a jámborlelkűek épületére, az ílly hírek minden módon terjesztetnek, s nagy lelki örömmel fogadtatnak. Nem akarunk senkit denunciálni, de rendőrségünk isten s ember ellen nem vétkeznék, ha az illyen, különben is a régi atyáskodó kormány és rendőrsége után epedő, embereket atyai pártfogása vagy legalább egyelőre figyelme alá venné. Δ
– Több napja, hogy a varasdi főpostaigazgatóság érintkezésbe tevén magát a magyar kormánynyal, attól intézkedéseket kér tétetni, és – figyeljünk! -x xleveleit magyar köriratú magyar czimerrel ellátott pecsét alatt küldi. A körirat K. főpostaigazgatóság, s ezt a varasdi főpostaigazgatóság akkor teszi, midőn több magyar postaállomások még mindig német köriratú schwarzgelb pecsétet használnak; ezt minden commentár nélkűl közleni el nem mulaszthatók.
