Esztergom, dec. 13.
Esztergom, dec. 13.
E városra eső 131 újonczainkból még 8 egyén hátra levén, azokat a kormányi rendelet értelmében, mielőbb tökéletesen felszerelve, be nem tudva a majus havában húszra menő toborzás utján szerzetteket, – kiállítani fogjuk.
Honvédeinknek 300 pár fehér ruhát küldünk, fogadja a haza tőlünk e csekély, de örömest adott adományunkat.
Keblünkbeli mintegy 40 nemzetőri tüzérek nevében, kik egy kiszolgált tüzér és vasúti mérnök által csupán hazaszeretetből díj nélkűl taníttatnak, – felszólítattunk, hogy részökre a kormánytól két ágyút kérnénk, mellyekkel magukat gyakorolhatván, ha szüksége leend rájuk a hazának, annál inkább szolgálatára lehessenek. Minél fogva a kormány megkéretni határoztatott, hogy két kisebb ágyút, vagy ha az nincs, egy nagyobbat általöntés végett küldeni méltóztassék, majd felszereljük és általöntetjük mi magunk, csak legyen módunk, mivel védhetni szeretett hazánkat. – A kormánytól elvárjuk, hogy a lelkesedést csak nevelni fogja, és, ha lehetséges, úgy hiszszük, teljesítendi kérését azon város lakosainak, melly ekkoráig a haza minden felhívására életét feláldozni készen volt.
Besze János országgyülési képviselőnk és nemzetőri törzstisztünk ellen, ezek előtt nagyobb fontosságúaknak talált okokból, támasztott több rendbeli vádakat, miután a hazának fiai között egyenetlenség helyett, inkább összetartó egységre levén szüksége, megsemmisítettük.
Végre furcsaság gyanánt – megemlítendőnek vélem, hogy az itteni kereskedőknek boltjaiban e napokban egyszerre só nem találtatott, a hol volt is egy kevés, 14–16 krra emelték. – A csak hamar bekövetkezett nyomozásból kisűlt, hogy tévedés volt az egész, gondolván, hogy a só ára fel fog emeltetni, tehát jobb lesz ezt előbb gyakorlatba venni. – Valljon nem legundokabb camarillai ármány lappang-e e tény alatt, miszerint az híreszteltetik, hogy a mármarosi sóbányák az ellenség által elfoglaltattak immár, és hogy a magyar kormány a só árát is felebb emelni akarja, holott a császár leszállította volna. – M.
