Debreczen nov. 4. 1848.
Debreczen nov. 4. 1848.
A helybeli polg. casino összes tagjaiból alakúlt honvédelmi egylet egyik választmányi tagja Révész Bálint tanár, a múlt hetekben, a szabadságtéren a nép korszerű felvilágosítása végett remek népszerű szónoklatot tartván a több százakra menő hallgatóság előtt, ugyan akkor egy éretlen ficzkó – ki arra sem méltó, hogy neve kiszedésével a betűszedő fárasztassék – felkiált: „Ni az .... adta! hogy bolondítja, lázítja a népet, nem kár volna onnét – a szónok erkélyen állott – lehajítni, dejszen csak ...” Itt torkán akadt a szó, mert a körűlállók nyakoncsipvén, egyenesen a sötétre vitetett. – Ilyen csapszékí auctoritásokat szaglált fel bizonyosan a múlt hónapokban nálunk, a gonoszúl s ördögileg számító camarillának valamellyik fekete ebe is, s ugata azoknak – mint bizonyosan hűn prédikálandó apostoloknak – füleibe holmi aljas gyanúsításokat, mellyek által kedves s köztiszteletben álló főpapunk szoboszlai Pap István népszerűségének megsemmítése czéloztaték, s csaknem czélt ért azon camanillai ördögelv: miszerint a legnépszerűbb s kedveltebb egyénektől oroztassék el a népkegy. Azonban az ármány apostolai által szinte tévútra vezetett közönség, hallván a tisztelt pap többszöri lelkes s buzdító szónoklatait, midőn rokoninkat, a csatatérre bocsáták; látván, miként jár hazánkint, a családfőt sirató háznépek vigasztalása végett, miként áldozik pénzbeli segedelemmel is a csatamezőn harczoló szegényebb egyének családainak részére; s miként törekszik, mint honvédelmi egyleti elnök is, becses tanácsadásival mindig a honjavára legczélszerűbben közremunkálni, mondom, mindezeket tapasztalva közönségünk: felnyiltak szemei körűl, hogy lelkészfőnökünknek az álnok próféták által terjesztett gyanúsítása alaptalan s csak aljas koholmány.
Rosz s csaknem kitörő tettekben mutatkozó hatással volt közönségünkre nézve, a napokban két lovas nemzetőrünknek – egy tanácsnok s egy képviselőnek – a táborbóli visszatértök. Hiába mutattak fel az emtítettek, közgyülésben, Máriásitól engedelemlevelet, nem ért semmit: s a zúgolódó közönséget egyedűl csak az nyugtathatá meg, miszerint ők f. hó 1-én ismét visszaindúltak a táborba Aradra. S ez igen helyesen! Mert mire való a hivatalnokoknak a népkegygyel kaczérkodni, álszemérmeskedni? Mutassák fel a nép előtt még egyszer a hivatalnokokat felmentő kormány rendeletet, s nyilatkozzanak határozottan, hogy nem mennek, s a nép bizonyosan meg fog benne nyugodni. Csak az istenért szembekötősdit ne akarjanak önök a néppel még martius után is játszani; hiszen jól tudják, s ama tanácsnok és képviselő tapasztalták is, hogy közönségünk kinőtt a gyermekkorból, midőn őt olly igen könnyen lehete járszalagon vezetni.
Hiteles kutfőből tudom, miszerint egyik utczánknak előkelőbb képviselői a világ minden kincsért sem akarják századukba a hébereket besorozni, holott azok örömmel ajánlkoznának. És megfordítva, egy másik utczában eső századiak pedig Aradra menet, majd szuronyaikon hurczolák el az ottani hébereket magokkal, kik a be nem sorozással menték honmaradásukat. Szólanék erre, de csak nem szólok.
Városunkban, minden itt átmenő szekerek szoros vizsgálat alá vétetnek a város kapúinál őrködő nemzetőrök által, s útlevél nélkűl sem ki, sem be a városba nem mehetni. Régen igy kellett volna már! No de késő is jobb, mint soha.
Oct. 29-ikén érkezett a városunkban szállásoló 28, s 29-ik honvéd század részére 51 szekéren ruhának való posztó, Tar Károly debreczeni követ, s kormánybiztos felügyelete alatt. A szabás és varrásra kormánybiztosi felmentésig minden szabó köteleztetik, s büntetés terhe alatt magános munkát nem vállalhat egyik is, és most a munka tűzzel foly. Folyó hó 1-jé a szállíttatott ide nevezetes mennyiségű ágyútöltényszerünk. Másodikán pedig d. u. mintegy 4–5 órakor kifáradt előfogatú hintóban az öreg Wesselényi Farkas érkezett meg, Décsei kormánybiztostól kapott s Debreczenbe szóló útilevéllel. Eszlári jószága haszonbérlőjénél van szállva hol én is személyesen láttam a vén farkast, s útlevele szerint az oláh mozgalmak elől vonult ide, hol annak lecsendesedtéig van szándéka maradni. – 60-i.
