OLASZORSZÁG.
OLASZORSZÁG.
Milanoból, sept. 13-ról egy magános levele következőkről tudósít: Vasárnap f. h. 10. egy nagy tedeum tartatott a fegyvertéren; 30,000 ember és 108 ágyú borítá a tért; vendégünk egy moszkva vezér vala, ki Radeczky fővezérnek egy érdemjelet hozott. A mise után érdemjelek osztattak, t. i. a derék 10-dik vadász zászlóaljnak 25, Ferencz Károly ezredének 17, a bécsi önkényteseknek 8, a 7-dik huszár ezrednek 7, a többit nem tudom, mivel nagy volt a sokaság. Meddig ezen érdemjeleket osztogatták, addig a fönnevezett ágyúkból 321 lövés történt.
A kastély két tornya és azon kapuja előtt, melly a város felé szolgál, egy nagy hatszögletes redoutot építének, mellyre 24 ágyú jön.
Folyó hó 11-én éjjel 80 facin fogatott be, kik egy pinczében golyókat öntöttek. A tulajdonost még nem tudni, elég az hozzá, hogy a fent nevezett szám be van fogva. Ugyan ezen nap Radeczky fővezér egy levelet kapott, mellynek rövid tartalma igy szól: „Fővezér, Radeczky! adja ön vissza beszedett fegyvereinket, mert különben folyó hó 15-én olly revolutio leend, hogy egy katona sem viszi ki a fogát Milanóból.“ Mi ezen hírt csak fecsegésnek véltük, de a mint ebédről visszatértünk, mindenfelé ágyúkat vinni láttunk, kérdénk: mi az ujság? Mire feleletűl kaptuk, hogy a város ez órától fogva ismét ostrom-állapotba van téve, és minden kapuhoz két ágyú megy; a kastély padlására pedig, melly a város felé néz, nyolcz taraczk (Haubitz) vitetett és igen helyesen a városnak van szegezve.
A szivarral megint a régi historia, a polgárok egymás szájából kiverik.
Egy katona.
– Lombardia. September 10-dikén Radeczky főparancsnok katonai ünnepélyt tartott Milano főpiaczán; s a legközelebbi ütközetben magukat kitüntetőknek saját kezeivel aggatá föl az érdemjeleket. – Nevelé az ünnepély díszét – mond a kétfejű sasos milanoi Gazzetta – Jafemowich Russa orosz tábornok jelenléte is, ki Miklós czártól meghozá Radeczkynek a Sz. György vitézrend első rangú keresztjét, 25 kisebb keresztel együtt, mellyek az alsóbb tisztek között lesznek szétosztandók. – Miklós czár bizonyosan (?!) semmi elvbeli jelentőséget nem ohajt adatni e jutalmazási készségnek; hanem tisztán (?) csak a szémélyes vitézséget akarja általa díszesíteni. De ez esetben nem tudjuk megfogni, miért nem küldött egy pár keresztet a piemonti vadászsereg vagy tűzérek számára is, mert bizony ezek is vitézűl viselték magokat. Hisz Radeczky többször hívatalosan megdicsérte őket.
Ugyanazon német sasfejű olasz hirlap azt mondja, hogy Austria az angolfranczia közbenjárást csak a viszonyok jelen állásának alapján fogadta el. Valljon? Talán még az kellene, hogy Franczia s Angolország vállaljanak kezességet, Austria olasz birtokaiért?
