OLÁHORSZÁG.
OLÁHORSZÁG.
Bukurest sept. 2-kán A Moldvában és Oláhországban különböző alakban megfoduló lengelek többnyire a democrata párthoz tartoznak. Különösen van köztük egy Demhovszky és egy Marton nevű is. Az elsőről állíttatik, hogy a galicziai nemesség mészárlásának indoka volt volna. Egyéiránt mindkét egyén fölötte veszedelmes bujtogató.
Ezeken kivül a Moldvát Erdélytől elválasztó, Oláhországgal is határos hegyek között létezik egy több százra menő erős lengyel csapat is, melly állitólag a moldvai orosz táborból elillant szökevényekből áll. De ezen pseudo-szökevények az oroszokkal folytonos érintkezésben vannak. S ha valóban deserteurök lennének, valljon nem küldenék-e elfogatásukra egy vagy több ezred?
Mi legyen velök az oroszok terve, azt még nem tudhatom, de hogy az loyalis szándok nem lehet, azt állítani merem. Hogy általok háborgást akarnak előidézni, az csaknem bizonyos.
Nekünk minden esetre ébren kell lennünk, nehogy végvidékeinkbe belopódzanak.
Egy hasonlólag tegnap látott stambuli levél tartalma szerint Sturdza a török udvarnál ekkép mentegetődzött: „A fényes porta a moldvaiak panaszainak hitelt ne adjon, a vádak alaptalanságát az is bizonyítja, hogy a moldvaiak a török portai hatalom alólm minden áron szabdúlni, s a magyarokkal egyesűlni akarnak, s Sturdzának ezen állítását Titoff minden erejéből támogatta. De Reschid pasa a vádnak nemcsak hogy hitelt nem adott, de sőt inkább a Brussában száműzött moldovaiaknak Sztmbulba jöhetésre parancsot küldött. Titoff ez ellen is ünnepélyesen óvást tett, mint mondatik, minden süker nélkül.
Az itteni reactionariusok, nem tudván egyebet mit tenni, azt hirlelték, hogy a nagy úr az innem ment oláh küldöttséget bezáratta, s Szüleiman paát, ki utasítását áthágni merészkedett, visszahivatta.
E hírnek végére járandó Dolescu mama Giurgevba ment, hol Szüleiman pasa őt a koholmány alaptalansága felől meggyőzte.
A Balcseszkuk egyike Párisból nem régen jött haza, ki is elindulása előtt herczeg Chartorinsknél levélm, tőle a következendő útasítást nyerte:
„Az oláh fejedelemségek egyedüli üdve jelenleg csupán a török souverainitas elismerésében van, s a magyaroknak, mint jövendőbeli egyeleneg természetes szövetségesöknek rokonszenvét s barátságát meg kell érdemelniök.”
A herczeg nézetei Záblockit is megváltoztatták, s hallottam, midőn Golescunak és Tellnek ekkép szólott: „az itt megforduló lengyelek szavinak hitelt ne adjanak, mert jelen krülmények között lengyel fölkelés, ha szintén meg is történnék, sikert nem arathat. E határozott nylatkozat igen is helyén vala, mert a sok lengyel gombaként nő ki a földből, egyik a lembergi, másik a krakkói, harmadik pedig a varsói választmány küldöttjének adja ki magát, átalános lengyel fölkelést hirdetgetve, az oláhok könnyen-hivőségét föl akarják használni, s őket talán orosz megbizásból jégre vinni, végre csakugan sok beszédjök rövid értelme egy kevés költségkérésnél nem egyéb. Azonban az oláhok mind a mellett, hogy igen is szeretnék, miszerint szomszédjaik mindenütt hjban kapnának, s az által nyugalomok biztosíttatnék, és elvégre is a dák királyság egy varázsvessző hatalma által minden áldozat nélkül lendülne, mégis óvatosak s piásztereiket szépen megtartják.
Az osztrák ügynökség, egyénei kétségkivül a bécsi lap utján, tele torokkal hidetgették, hogy a magyarok az orszszal szövetségre léptek. Ezen alaptalan rágalomnak megczáfolása nem kevés fáradságba került.
Tegnap estve mintegy 10 órakor Bukurestben egy vak lárma volt.
A Podumogrosain, vagyis a főutczán több fegyveres egyén átkocsizván – állítólag vadászatról jöttek – a kormánynak följelentettek, mire a tanácskozási terem gyalogsággal, lovassággal és ágyúkkal körülvétetett, s minthogy mindenütt a legnagyobb csend uralkott, egy pár óra mulva elparancsoltattak.
Eliádnak Golescuval némi összekoczódása volt, de nem sokára kibékülvén, Eliád a sóaknák megvizsgálására ment. – Ezen egyén a fejedelmi székra kacsingat, s könnyen megeshető, hogy a coquettirozás ma-holnap össszekoczczanást szülend.
Zimonyi kereskedő Spirta, kinek hajói nem régiben elvétettek, azon a tájon nekünk nagy ellen ségünk, szenvedélyes kitörséeit ellenünk füleimmel hallottam.
