Magyar–horvátügy.
Magyar–horvátügy.
A „National” aug. 10-ről egy czikket közöl Magyar– s Horvátország kölcsönös viszonyairól, s a mai harcza bonyodalmak valódi okairól s állásáról. Mi kedvesen tapasztaljuk, hogy e lalp nemcsak legtöbb figyelemre méltatja ez előtt kevéssel még ismeretlen, s most is annyira félreismert hazánkat; de ügyeinkről olly ép s avatott tollal irt czikkeket ad, hogy lehetetlen neki, e tiszta részrehajlanságért, s nemes fáradságért testvéri üdvözletünket a távolból meg nem küldeni. – A jeles czikket ezennel közöljük, ha legalább kivonatban is. – A mintegy 900,00 lakosságú Horvátország déli részét teszi Magyarországnak. Törökoszághozi közel szomszédsága miatt katonai rendezéssel bír. (Érti a végvidéket). Az illyetén mindig kész katonaságra hűbéri tisztviselőségek alá van vetve, rangfokozatuk élén az osztrák császár áll. S ebből világosan következik, hogy az egész tartomány egyeest a bécsi udvar befolyása alatt van, s az osztrák hatalomkarjának ez tetemes erőt kölcsönöz.
Austria, hogy a birodalmában, s főleg Magyarországban, az ujabb mozgalmaknak eljét állja, háboruságokat költött Horvátországban. Metternich által jutalmakkal díjazot irók pártot alakítottak, kik a magyar nemzetet elnyomási vágygyal és zsarnoksággal vádolák. De Horvátország korántsem Irland. Horvátország külön saját közigazgatással bír, csak felében fizeti a magyarországi adóakt; s a magyar nemcsak hogy minden jogait megosztá a horvátokkal, de még külön kiváltságokkal is felruházta. – A magyarellenes párt nem a multakért vádoskodik, de Magyarországnak Austriáhozi viszonyában kötelőzködik, s akkor okot találni a meghasonlásra. A pozsonyi országgyülés kivívta a magyar nyelvnek azon jelentőségét, mellyel elébb a birodalmi kormány a deákot ruházta vala fel. Ezt némelly horvátok nemzetiségök megtámadásának kiálták. De az országgyülés, hogy minden szemrehányást s ellenszenvet elnémítson, azt határozá: hogy a horvátok saját nyelvöket használják közigazgatásukban, a magyart csak törvényhatósági levelezésben tartsák meg, s tanítassák az iskolákban.
Az európai forradalom segélyével Magyarország szoros biztosítékokat követelt, s nyert is, teljes függetlensége iránt. – Austria elég okos arra, hogy midőn Olaszország fegyverben áll ellene, a magyarral is háborút ne kezdjen, – e helyett, egy ember által, a reactió főnöke, Jellasich által, felfegyverzé ellen Horvátországot. – Ezóta Jellasich horvát pártja függetlennek nyilatkoztatta magát Magyarországtól, s követeit a magyar országgyülés helyett, mint osztrák alattvalók, Bécsbe küldette, de itt el nem fogadtattak. A szabadelvű horvát párt, melly híven ragaszkodik Magyarországhoz, részint el van nyomva, részint kiűzetve Jellasich által, s a nagy tömeg követve a szereplő kisebbség nyomdokait, ma országszerte fegyverben áll.
Sehogy sem valószinű, hogy e meghasonlás mással mint fegyverrel lecsillapíttassék. Magyarország több engedélyeket már nem adhat; s a horvátok mivel katonaság kiállításában nagy előnyökkel birnak, nem akarnak elállni követeléseiktől. Magyarország sem elnyomni sem meghódítni nem akar egy nemzetiséget sem: de védeni igenis birodalma épségét. Neki e harcz élet vagy halál, mert ellenséges vámvonaloktól környeztetve szükségli Fiumét, mit Horvátországgal könnyen együtt elveszthetne. Érzi, hogy pirosló jövője csak úgy lehet fényessé, ha az adriai tengert megtartja. Mindent csak úgy lehet fényessé, ha az adriai tengert megtartja. Mindent fog koczkáztatni, mintsem megnyugodjék saját megsemmisülésén. Magyarország csak az igazságot, és szent jogát hívja föl segélyűl, s nagy mostohaság lenne, ha bennök csalódnék. Magyarország nem csak fölszabadította a török járom alól Horvátországot, de jóllétet s jogokat adott neki, sőt birtokos nemességét biztosítá az eltörlött urbériségek kárpótlásáról is. ha Magyarország visszaköveteli Austriától függetlenségét, csak 3 százados fájdalmait hallgatja meg, mert soha még vadabb, leigázóbb s megsemmisítőbb uralkodás nem gyakoroltatott, minő volt Austriáé Magyarországon. De Horvátország ezt nem vetheti a magyarnak szemére.
Mi azt hiszszük, hogy e háborúskodás ellen Európának s a civilisatiónak is van joga fölszólalni. Előttünk világos, hogy Horvátország mai műveltségét s polgári egyenlőséget hirdető törvényeit egyenesen a Magyarországgali kapocsnak köszönheti, és nem austirához csatlakozva reactio eszközévé sülyedjen. Azon szláv jövendő, mellyet talán a horvátok egyesülése a törökországi szlávokkal készítend elő, haszontalan álomkép. S végre – akarjuk-e tisztán tudni az ügy állását? Nézzük meg, mi érdeke lappang itt Oroszországnak, s mi Austria érdeke? Ha ezt megfejtjük – tudjuk egyszersmind, mi egész Európa érdeke e harczban.
