Polgár-érdem.
0234Polgár-érdem.
(Igazitásul.) A „Hetilap” 103-dik sz. 1690dik lapján „Polgár érdem” czim alatt olvasható: Törökszent-Miklóson egy adózó jobbágy ágybér-váltság fejében lefizetett 52,000 forintot, stb. minthogy J…ky közlő ur a dolog felől hiteles értesitést magának nem szerzett, némi félreértések mellőzése czéljából, s tény miben létéről a tisztelt közönséget hitelesen tudósitani kötelességünknek tartjuk. – A tény ez: Poszderka István adózó jobbágy a nevezett városban létező 650 katholikus házas párttól járandó párbér váltság fejében ajánlott 17500 ezüst forint tőkepénz, mellynek 6% kamatjából a lelkésznek ugyan 600, kántornak 300, egyházfinak 150 ezüst forint lenne az eddigi párbér helyett évenkénti illetménye. Ezen ajánlott öszvegnek nagyobb részét vagyis 15,000 ezüst forintot, a mult nov. 20-dikán le is tette az egri kegyes alapitányok tárába, a többit is mi előbb eladandó. – A párbér-váltsági ajánlat eddig tehát 43,750 vforint, ha pedig a tanitók s mások fizetésére, Szentegyház szükségére s diszére tett és teendő alapitványai számba vétetnek, a 60000 vforintot is meghaladják. – Egyébiránt a tisztelt közlő felszólalása szerint – e példanélküli jótékony alapitó kegyes lakos-társunkat „mindennapi könyörgéseinkbe foglalni, s gyermekeinket is, hogy nevét örök áldásban emlegessék megtanitani” legszentebb kötelességünknek tartjuk. Ámbár pedig az ágybér-adót olly „rettenetes” terhűnek mint a közlésben állitatik, nem tartottuk, s nem azt, hogy adni tartozunk, hanem csak azt, hogy illy inség miatt, mellyet most szenvedünk, meg nem adhatjuk, sajnáljuk; ha a kegyes alapitónak szerénysége, ki a népboldogitást nem szóval harsogtatja, hanem tettel gyakorolja, s több jótékony adakozási után, a folytonos balesetek által annyira levert népet, hogy lelkészének s egyház szolgáinak illetménye kiszolgáltatására, bár örömest kivánná, nagyobb része elégtelen, ez adótóli felmentés által is, illy példa nélküli átdozattal, meg vigasztalta, „arczképét olajba festeni, Barabás által nem engedné is, városházunkba ünnepiesen felteendőt,” ércz s mrávány szobornál is tartandóbb oszlop van emelve sziveinkben áldott nevének, mellyre a halhatatlan tettének emléke gyémántnál szilárdabb vésővel, örök hálán betüivel van felmetszve, mellyet a késő századok romboló viharjai letörleni képesek nem leendenek. Éljen még sokáig e dicső férfiu, élvezze már e földön is jótékony törekvése sikerültének örömét! –Törőkszent-Miklóson jan. 15kén 1847.
Több helybeli*.
Egy különösen tisztelt hazánfiának közbenjárására jöve ez igazitás kezünkhez, ki is, midőn Poszderka Istvánnak a derék adózó magyarnak nevét ezennel a méltányló közönség tiszteletének át adjuk, fogadja lelkes részvéteért köszönetünket. –
Szerk.
Szerk.
