Felvilágositás az általam Debreczenben furt kutakról*.
Felvilágositás az általam Debreczenben furt kutakról*.
Örömmel közöljük derék polgártársunknak Steller urnak e tanulságos felvilágositását. Örömmel, mert megvagyunk győződve, hogy állott alföldünkön istennek csak egyetlen áldása hiányzik a jó ivóviz, mi miatt a sok veszélyes hideglelés sok szegény családnak dulja fel nyugalmát, előmenetét, szerencséjét, földi boldogságát; és mert a kutfurásban tudományosan kiképzett gondolkozó főt ismerünk Steller urban. Legyen ajánlva ez ügy a derék alföld községeinek, birtokosainak, sőt magának a fővárosnak Pestnek is, mellyben jó ivóviz után hasonlag ezrek meg ezrek esengnek. Szerk
A magyar időszaki sajtó, mennyire tudomásomra jutott, már két izben nyilatkozott kutfurási eszközléseimről Debreczenben. S mind a kétszer igazságos volt elismerni, hogy munkáim igen is sikerültek, hogy tetemes mélységről, föltartóztatlan biztossággal, elég rövid idő alatt vizet fakasztottam, mig előttem egy két kisérlet, tömérdek áldozat mellett is, dugába dült. De egy tekintetből, a drágaság ürügye alatt, mégis megrótta munkásságomat, s olly módon, miszerint hinnem kell, hogy nehezlése egy részről vád én ellenem, más részről kifogás a kutfurás, jelesül az én kutfurási módom ellen.
Ezt nem hallgathatom el. Ohajtanám, hogy hamarább szólalhattam volna föl. Mert hazánkra, kivált annak alvidékeire nézve, kimondhatlanul fontos és szükséges a kutfurás. Erről meg vagyok győződve, s lelkem legjobb erejét, szerzett tudománykámat s készültségemet, éltem legnagyobb részét ez ügynek szentelém. – Azért nem türhetem, hogy kifogásokkal terheltessem. Az én furási módom továbbá, legjobb belátásom szerint, olly eljárás, melly a kutfurást lényegesen előmozditja, midőn könnyen, biztosan, gyorsan, s az eddig divatozott módszerek irányában, olcsón is czélhoz juttat; azért nem csupán magamért, hanem a közügy érdekében is kötelességemnek ismerem, módszerem védelmére szót emelni. Fájlalom is, hogy e fölvilágositásom olly soká érkezik, – de egy részről nem levén módomban a sajtó minden organumait folyvásti figyelemmel kisérni, – s más részről igen hosszu ideig tartott betegségemből csak most lábadván föl, hamarább nem szerezhettem tudomást a közönség elébe bocsátott megrovások felül.
Mondja pedig a Magyar Gazda ellenemben, hogy „Steller László urnak sikerült ugyan a fövény-rétegeken keresztül 32 ölnyi mélységre levinni, hol is bár nem egészen felszökő, de csak ugyan a föld szinttől 2 ölnyire feljövő egészséges ivó vizet talála, mindazáltal az egyetlen egy kut, hivatalos kimutatás szerint 4907 frt 22 8/10 krba p. pben, került a városnak.”
A Hetilap pedig, mégjegyezvén, hogy a Debreczenben péterfia-utczában furott kut 2567 pf, s 36 krba került, állitja, 1341hogy „igy ez a piacz-utczainál, (mellyet én furtam) legalább is 1000 pfttal olcsóbb,” következőleg az olvasóval azt hiteti el, hogy az általam furt kutra legalább is 2567 pf költetett el.
Hiszem, fölvilágositásaim meggyőzendik a tisztelt közönséget, hogy a Hetilapnak kisebb öszvege sem tudható be az egyetlen egy piacz-utczai kutnak költségeibe.
A Hetilapnak 1845-ki 43-dik számában érintve van, miképen, mielőtt még én Debreczenbe jutottam, Zophal és Berghoffer gépészek öszvesen 15 (a mint én emlékezem, csak 9) ölnyi mélységre furtak a collegium előtt, de noha e csekély eredményre, mint előttem mondva volt, 13000 vftot felemésztettek, tovább állottak, a munkát abba hagyván, a csöveket elgörbesztvén stb.
Én 1840-ben, május hónapban szerződtem a várossal, hogy a magam módja szerint fogok számára kutat furni. Szerződésem, mint a Hetilap is mondja, ugy köttetett, miszerint minden költségeket a város viselend, s nekem a heverő, vagy ünnepnapokat is ide értve, naponkint 2 ft diurnumot fizetend.
Mindenek előtt azt az utasitást kaptam, hogy a Zophal és Berghoffer által megkezdett furást folytassam. De mivel a facsöveket tovább már lenyomni, vagy beléjök az én odajövetelem előtt már megkészitett vaspléhcsöveket beilleszteni nem lehetett, sem a bevert facsöveket ismét kihuzni lehetséges nem volt: e munka abba hagyatott. – De tovább tartott e hasztalan erőlködés egy hónapnál, de e hasztalan erőlködés sok pénzbe került, – nekem természetesen jártak napdijaim, – ácsokat, lakatost, napszámosokat kelle oldalam mellett fizetni; a szükséges különösebb eszközökért is pénzt kelle kiadni. – E költségek mind levonandók azon kut költségeiből, mellynek a Magyar Gazda 4907, a Hetilap 2567 pftra teszik árát.
Ekkor uj furás határoztatott.
Első szükség volt a csőnek megfurása. Sokan Pestről akartak már furt csöveket hozatni Én azt javaslám, hogy miután a városnak, saját erdejében volt alkalmas fája, furassanak otthon a csövek. Elfogadtatott. Hanem már most szükség volt csőfuró készületre is. Ezért elküldetém a város által vashámorokba, hogy a szükséges csőfurókat, furórudakat stb megkészitessem, mivelhogy ezen szerek nálunk készen nem árultatnak. Több vashámorokat kényszerültem meglátogatni, minthogy egyiknek vasa, másiknak munkásai nem valának alkalmasak, hogy eljárásomhoz a kellő eszközöket kiszolgáltathatta volna a hámor. Természetes, hogy ezen eszközök, beszámitva a vashámorokba tett utazásomat, sok pénzbe kerültek, – s mindezen öszvegek levonandók a Magyar Gazda 4907, – s a Hetilap 2567 pftjából. S levonandók annál inkább, mert ez eszközök még most is megvannak a város birtokában, melly minthogy Debreczennek sok kutra van szüksége, becses birtok.
Haza érkezvén vashámori utaimból, 1840-ki aug. 9-én fölállitatott a csőfuró állás és egész készülete, majd azután fölépitetett a kutfurási állás, s aug. 20-án megkezdetett a földfurás. Még azon nap, reggeli 9-től, délutáni 5 óráig 9 ölnyi mélységnél alább hatottam, az én módszerem használatával. E mélységben omlatag fövényrétegre akadván, kényszerültem a furást bélelni. Innen kezdve 32o s 2o mélységre nyomtam be a béléscsöveket. S e nagy munka, bele számitva a kimeritést, a kitisztitást s az ideiglenes szivattyu 1342beállitását, szóval a kutnak közhasználatra megnyitását, készen volt 1841-ki aprilisben, tehát 8 hónap alatt.
S csak az ezen 8 hónap alatt járt napdijaim, az ácsoknak, napszámosoknak ez időre fizetett napbéreik, az eszközöknek, mik a föld-(nem egyszersmind cső) furáshoz megkivántattak, romlása s igazitása, az ezen kutba benyomott facsövek ára számithatók e kut költségeibe, mikből az én napidijaim, 8 hónapra csak 480 pftot tesznek.
Ezután a város egyéb furásokat is ohajtván tétetni, ismét vashámorokba küldettem, hogy béléscsöveket öntött és pléhvasból készitessek tapasztalásul ezekkel, hogy menend a munka. Napi dijaim és uti költségeim a már megfurt kutat nem illetik.
Ez utamból visszatérve, a váradutczai kuthoz szivattyu rendeltetett, – mi ismét napi dijakba s egyéb költségekbe került a nélkül, hogy a piaczi kut terheit növelné.
1841-ki sept. 20-kán a csapó-utczában kezdettem meg a furást. 1842-ki február 12-kén 26 ölnyire szálltam le s pléhcsövekkel ki is béleltem. – Az ez illő alatti furás költségei megint nem tudhatók be a piaczi kut rovásába.
A furást ekkor abba kellett hagynom, mert a vashámor nem készitette meg a kitüzött időre a további csöveket.
A csapó-utczai furás fölfüggesztetvén: ujabb rendelést kaptam a collegium előtt kezdeni furást. – Itt uj, s a csapó-utczai állásnál sokkal szilárdabb állást épitettem, minthogy el valék határozva, bármilly mélységről forrásvizet fakasztani, s igy szükségem volt lehetőleg erős és biztos készületre. Ez állás költségei megint egészen külön állanak.
Többet ezután Debreczenben nem dolgoztam. Okaim voltak. A város el akarta vonni napdijaimat azon időre, mig a vashámor megkészitendé a pléhcsöveket, holott a vashámor késedelmeinek oka nem én voltam, szerződésem pedig följogositott napidijakat követelnem, még a munkátlan napokra is. Aztán szememre hányták, miért s hogy is rendeltem meg a drága furó eszközöket? holott pedig ezeknek árait maga a város hivatalosan tárgyalta és fizette. Ugyan ez időben Beszterczebányára kelle hivatalos fölszólitás következtében haza mennem. S a mint ezt megtudták: azonnal többen ajánlkoztak, hogy a csapó-utczai furást folytatni fogják, s nekem uton utfélen megjegyzéseket kelle hallanom, miképen az én furásom nem mesterség, miképen azt minden ácslegény képes eszközölni, miképen én valóságosan nélkülözhető vagyok a további furásoknál. Mind ezek után igényeimet sem tapasztaltam ugy kielégitve, mint eszközléseimhez képest és szerződésemnél fogva várhattam. Szerződésem szerint, ha a furás sikerülni fogott, a napdijaimon tul, még illendő jutalomra tarthattam igényt. Én, tekintetbe véve, hogy két évi foglalkodásért, hogy egy már teljesen használt kutért, egy másiknak, mint méltán gondolhatám, a 27 ölnyi mélységnél felében már eszközlött elkészitéseért, főleg pedig annak bebizonyitásaért, hogy a mit a város már 13000 vftnyi áldozattal sem tudott megszerezni, a piaczi kutnál hasonlithatlanul kisebb költséggel vala létesithető, – én, mondom tekintetbe véve mind ezeket, azt gondolám, hogy 1000 pftot kérve jutalmul, csak a szerény méltányosság határai között maradtam kivánságommal. S még is két évi munka hasznaul csak 500 pft határoztatott számomra.
1343Jobbnak véltem jó idején megválni illy viszonyoktól. S Beszterczebányáról, dolgaim végezte után, annál kevesbé mentem vissza Debreczenbe, mert a munka folytathatása felől nem nyertem semmi értesotést.
Mondatik a Hetilapban, hogy a péterfiautczában furott kut sokkal kevesebbe került, mint mellyet a piaczon én furtam. Meghiszem. Én elmentemmel sok készületet hagytam ott, miért az én furásaim idejében kelle költekezni. Számos darab facsöveket, vas eszközöket, csavarokat, s egyéb sokféle szereket. Ezekért nem kellett a további furásoknál semmi pénz. A péterfia-utczai furásnál 8–10 rab napszámos volt; kiknek napi bére csak 12 váltó krajczár volt, mennyiért rendes napszámos nem dolgozik. A fő munkás napszáma pedig csak 48kr. tett pengőben, mivel fiatal ácslegény megelégedhetett, de a minél képzett s önálló műnök bizonyosan többet érdemel.
De hát ugy is, mennyivel olcsóbb a péterfiautczai furás az enyémnél? Én furtam 8 hónapig s kutamat a közönség használhatta. Öt váltó forintjával kaptam e munkámért 1200 vftot. A péterfiautczai kutnál 1843-ki sept. 12-kén kezdetett a furás, s csak 1845-ki junius 15-én nyittatott meg e kut a közönségnek. Tehát a munka 21 hónapig tartott. Kapott e szerint a fő munkás, naponkinti 2 vftjával 1260 vftot. Számitsuk ide a majd háromszor annyi ideig folyt egyéb napszámokat, számitsuk ide az illy hosszu idő alatt szükséglett javitásokat, ujitásokat a szerszámokon, – s meg fogjuk látni, hogy az én munkám, sem átaljában, sem egybehasonlitva a péterfia-utczaival nem drága.
Egyébiránt az olvasó, ugy hiszem, meg fogott győződni a fölebbiekből, hogy nemcsak nem alapos, furási módom ellenében a drágaság vádja, hanem hogy gyorsasága mellett még jutányos is; megfogott továbbá győződni, hogy furási módszerem igen biztos, igen természetes és könnyü, mivel utánam és szereimmel ácslegény is képes volt, bár hosszabb idő alatt vizet fakasztani, mig a divatozott mód szerint gépészek is felsültek kisérleteikkel.
Beszterczebányán, (hol bérmentes levelekkel mindig megtalálhatni), august. 1846. Steller László, kutműnök.
Marasztoni Jakab ur festő academiája f. h. 4-én nyilt meg, s benne az oktatás e hónap közepén veszi kezdetét. Naponkint 9 órától fogva 6-ig a közönségnek megszemlélhetésére nyitva áll, s a tanulók magukat folyvást bejegyeztethetik. Bár minél számosabban tegyék ezt!
